Rögzített elengedés

Telihold a Skorpió havában: 2018.10.24 (18h46p)

Bevezető gondolat: "Ha valami nem sikerül az életben, meg kell tanulnunk elfelejteni azt, és új fejezetet nyitni. Erő, erő és erő szükséges a boldog élethez, és ennek az erőnek belülről kell fakadnia." (Szvámi Ráma)

♏☉☍♉☽

Kivételesen egy kéréssel indítom a bejegyzést. Ez a kérés nem rólam szól, hanem rólad, aki olvasod.

Ritka pillanat lesz a szerdai telihold, ne hagyd kárba veszni!

Szakíts magadra egy kevéske időt és csak figyelj befelé. Fel is készülhetsz rá, írhatsz listát, pontokba szedheted vagy hagyhatod spontán is felvillanni a képeket. Gyújthatsz gyertyát, hallgathatsz zenét, meditálhatsz, elhelyezkedhetsz egy kényelmes fotelben vagy végignyúlhatsz az ágyadon, sőt ha úgy tetszik, akkor egy kád forró, habos vízben. Tedd azt, ami jól esik.
Ez a nap - a megfelelő minőségi idővel - meghatározóvá válik a jövődre nézve. Amit itt elültetsz, ki fog hajtani. De ültetés előtt szükség lesz egy nagyon fontos momentumra.

Az elengedésre.

A Skorpió jegyhez rengeteg negatív címke társul, aminek részben az az alapja, hogy amiket ez az energia képvisel, azok egyszerre vonzóak és rémisztőek. Mások titkait a legtöbben szeretnénk tudni, de rettegünk attól, hogy mi lelepleződjünk. Amennyire izgató áttörni a tabuk korlátait, épp annyira hátborzongató is. És még nem esett szó a halálról, a sötétségről, a mélységekről, a tudatalatti ismeretlenségéről! A Skorpióhoz tartozik továbbá minden olyan hatalom, ami láthatóan vagy láthatatlanul manipulál: a szexualitás, a pénz, az irányítás.

Van azonban még egy fontos momentum, ami ide sorolandó, ez pedig nem más, mint amire a természet az ősz közepén tanít bennünket. A levelek szép lassan búcsút vesznek a fáktól: lehullanak, elszáradnak, majd elbomlanak és a talaj részévé válnak. Haláluk a következő tavasszal életté változik - visszatáplálják önmagukat.

A modern kor embere elfelejtett elengedni: a fogyasztói társadalom felhalmozásra, birtoklásra, értelmetlen ragaszkodásra tanít. Éppúgy kapaszkodunk a tárgyainkba, mint a lezáratlan emberi kapcsolatokba, a rossz szokásokba vagy a megrögzött elképzelésekbe.

A múlt így nem táplál többé, hanem fojtogat bennünket.

A bibliai idézet is az élet körforgására emlékeztet bennünket: "Ideje van a megőrzésnek, ideje az eldobásnak." (Prédikátor könyve) Csak a lélek halhatatlan, minden másnak szüksége van erre a ritmusra. Ha nem engednénk el alvás közben a napközben felgyülemlett testi és érzelmi feszültségeket, beleőrülnénk - és ez igaz, minden más fizikai funkcióra. Testünk jól tudja, mi a dolga, emocionális oldalunkkal azonban nekünk kell törődni.

Ha bármi újat szeretnénk elindítani az életünkben, a régit bizony el kell ereszteni.

Mondok pár gyakorlati dolgot.
Új kapcsolatra vágyunk? Rendben. Azt gondoljuk, rég túljutottunk X-en, de vajon lezártuk magunkban az előző szakításból fakadó csalódást, illetve a negatív, netán önbecsmérlő gondolatok folyamát?

Önmagunkat keressük, új álmokra, életcélokra vadászunk, miközben ott sorakoznak mögöttünk a korábban be nem teljesített vágyak is - kudarcélmények formájában. ("Semmit nem tudok befejezni", "Lusta vagyok", "Nem vagyok kitartó" és a többi...
Azt a polcot is ki kell söpörni, amin a használaton kívüli élettervek porosodnak.

A mostani telihold képletében kirajzolódik egy - laikus szemmel is jól látható - négyzet. A Nap és a Hold szembenállásán kívül, ami a telihold alapfeltétele, a két planéta metszéspontja, az úgynevezett holdcsomópontok "feszítik keresztre" a konstellációt.

A leszálló csomópont a múlt, a felszálló a jövő - ami épp a napokban fog új irányokat kijelölni számunkra - kettő között pedig a tudatunk és tudatalattink belső küzdelmei húznak egy képzeletbeli kötelet.

A Bika Hold rettentően ragaszkodó, neki minden kell, ami már egyszer az övé volt, nem csupán a szép emlékek, de a sérelmek, a megbántottságok, a rossz szokások is - mivel ezekből épül fel a kényelmes vagy kényelmetlen kézzel fogható valóságunk.

A vele együtt álló Uránusz nyomást gyakorol rá: engedj el mindent, ami akadályoz abban, hogy megújulj, hogy szárnyalj, hogy önmagaddá válj!

Érezzük ezt a belső ellentmondást, kétségbeesetten kapaszkodunk a szélvihar közepén az ócska, felesleges dolgokkal megpakolt érzelmi bőröndünkbe.

Tudjuk, hogy jóval könnyebb lenne nélküle, de az ujjaink nem akarnak engedelmeskedni: szorítják a fogót.

Szemben a Skorpió Nap énünknek az a része, aki pontosan tudja, hogy mindezekre a lezárásokra szükség van. Szükség van azért is, mert ha nem tesszük meg ezekben a napokban, jövőre jóval nagyobb erővel zúdul a nyakunkba a lezáratlan múlt és sokkal megterhelőbb lesz a felelősség felvállalása.

Visszatérve a bejegyzés legelejére: ez a néhány nap és főképp a szerda, tökéletes idő arra, hogy végiggondoljuk, mik azok a dolgok, amikhez nem akarunk tovább ragaszkodni.

Képzeljük el, hogy életünk fáján ezek az emlékek, érzések, szokások, gondolatok olyanok, mint a megsárgult, kiszáradó, élettelenné váló falevelek.

Hagyjuk, hogy leváljanak rólunk és múltunk táptalajává változzanak. És ha túl vagyunk a búcsúzáson, akkor végre az előttünk álló tavaszra friss, üde, harsányan lüktető új "faleveleket" álmodhatunk magunknak.

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.