Az illúziók fogságában

Merkúr a Halakban: 2017.02.27 (00h008p)

"Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa."
(Salvador Dalí)

A Merkúr előző jegyváltásánál elindítottam egy sorozatot. Ezek a bejegyzések nem kifejezettem az adott Merkúr-állásról, konstellációkról szólnak, hanem általánosságban a gondolkodásról, illetve a szavak erejéről. A Vízöntőnél az átkokról volt szó, a Halak kapcsán pedig kézenfekvőnek tűnt, hogy az illúziókról írjak.

Itt is kezdjük az alapoknál: ismerjük meg, hogy mit is jelent a szó valójában.

Az illúzió latin jövevényszó, és nagyon érdekes az etimológiája. A "ludere", játszik szó származéka. Ebből alakult ki az "illudere" kifejezés, aminek a jelentése: játszva odavet, gúnyolódik, megtéveszt. Végül megszületett az "illusio" főnév, ami iróniát, megtévesztést, hiú képzelgést jelent. Innen a pszichológia tette magáévá az érzékcsalódás leírására. Hétköznapi értelemben illúzió minden olyan gondolat, ami elrugaszkodik a valóságtól.

Illúzió a reklámok idillje, mely tökéletes boldogságához elegendő egy doboz müzli vagy baktériumölő tisztítószer. Illúzió a mozifilmek romantikája, melyben a szerelem legyőz minden akadályt és a beteljesülés pillanatát nem a szürke hétköznapok, hanem a vége-főcím követi. Illúzió a közösségi média, ahol másnak mutathatjuk magunkat: jól fésültebbnek, elégedettebbnek, kiegyensúlyozottabbnak.
De az illúzió nem csupán pozitív túldimenzionálást jelenthet, hanem azt is, mikor sokkal sötétebbnek, kilátástalanabbnál látjuk az életet, mint amilyen az valójában.

Az elménk a legjátékosabb szervünk. Az ember játékos fantáziája, végtelen képzelőereje teszi lehetővé azt a világot, ahol most élünk. Repülőgépeket, autókat, mikrohullámú sütőket meg napelemeket álmodtunk, és mindez ma kézzel fogható. Meghódítottuk az Annapurnát és lemerültünk a Mariana-árok legmélyére. Lefényképeztük a Plútó és a Nap felszínét.
Mi együtt: a kollektív embertudat.
Még ha ezekben személy szerint én nem is vettem részt - fogalmam sincs, hogy működik a rotor, és eszembe sem jutna jeges csúcsokat mászni - mindez a valóságom részét képezi.

Az elme teremt: úgy formálja-alakítja a környezetét, ahogy azt szeretné. Minden gondolat, minden érzés fontos, hiszen a közös világszemlélet-óceán ezekből az apró cseppekből lesz egésszé.

Épp ezért nem lenne szabad megfeledkezünk róla, hogy a létezés a szó legnemesebb és legtisztább értelmében vett játék.
Ha azonban a játék játszmává torzul, a ludere szó kap egy fosztóképzőt és megtévesztővé, gazemberré változik. A gyermek játszik, homoksütivel vagy elképzelt dolgokkal kínál és rajzolt pénzzel fizet. Ám ha felnőttként tesszük ugyanezt, csalónak hívnak bennünket.
Hiszen gyerekkorban játszva tanuljuk a világ formálását, felnőttként már felelősséggel kéne ezt a játékot játszani.

A világról alkotott káprázatok - vallások, nézetek, filozófiák, hitrendszerek - folyton változnak. Yesudian így ír erről: "Minden, ami születik, meg is kell, hogy haljon. A vallás a test és a test mulandó. (...) Az Igazság egy, csak a kifejezőeszközök változnak az idők és népek követelményének megfelelően."

Most is egy ilyen folyamat részesei vagyunk: a világkép-test halódik. Új, tisztább megnyilvánulási formákat keres. Hétköznapi értelemben a tavalyi Szaturnusz-Neptunusz kvadráttól az élethazugságok jól láthatóan megrepedeztek. Érzékelhettük ezt a mindennapjainkban, a kapcsolatainkban, de amit ott elindult, nem állt meg. A halál, pontosabban a transzformáció irreverzibilis. Megtörténik.

A tavasz új ébredéseket fog hozni. Kinek kellemes, könnyű álomból való friss és erőteljes ébredést, kinek jeges zuhany-szerű kijózanodást, míg azokat, akik makacsul összeszorítják a szemüket, talán életre szóló Csipkerózsika-kábulatra átkozzák magukat.

Merjünk ébredezni!

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.