Jupiter-holdcsomópont együttállás: 2023. május 27.
A multiverzum fogalma a 80-as évek elején egy orosz fizikusnak köszönhetően került be a köztudatba. Az elmélet szerint a mi univerzumunk mellett számos más, párhuzamos univerzum, idősík is létezik. Manapság ritkán találkozunk olyan sci-fivel vagy szuperhős filmmel, ami ne építené be valahogy a történetbe ezt az elképzelést.
Ám a tudományt jóval megelőzve a vallások is foglalkoztak ezzel a témával: a földi-emberi élet mellett gyakran jelentek meg másik világok. Leginkább a halál utáni létsíkokat tartjuk számon: a keresztényeknél a mennyet és a poklot, az egyiptomiaknál hasonlóképpen Aaru-t és Duat-ot, a görögöknél Elíziumot és Tartaroszt. De nem csak élők és holdak birodalmára osztották fel a világot, a skandinávoknál Midgard volt az emberek által lakott vidék, Asgard az istenek földje, Helheim az alvilág, Jötunheim a fagyóriások területe.
Hamvas Béla jóval a fent említett orosz tudós előtt írta le A bor filozófiájában a fenti sorokat és ő ezt a
több síkú létezést a tudatállapotokkal hozta összefüggésbe. A valóságunkat mi magunk teremtjük meg a világhoz való hozzáállásunkkal.
A tudatállapottal leginkább csak "módosult" formában foglalkozunk és azt értjük alatta, mikor egy szer – alkohol vagy drog – hatására a valóságot elkezdjük másképp tapasztalni. Oldottabbak, lazábbak, gondtalanabbak leszünk, szélsőségesen pedig hallucinációktól, képzelgésektől teljesen el is torzul az érzékelésünk.
Módosult tudatállapotot egyébként külső rásegítés nélkül is átélhetünk, ilyen az alvás vagy ébredés előtti, esetleg meditáció közben elért alfa állapot. De a különböző élményfeldolgozás közben (gondolkodás, érzékelés, érzés, intuíció) szintén "ugrálunk" a saját párhuzamos dimenzióinkban.
Onnan jutott mindez eszembe, hogy a Jupiter most találkozik össze a felszálló-holdcsomóponttal. A holdcsomópont tengely eleve valamiféle multidimenzionális jelenség az asztrológiában, keleten Ketunak és Rahunak nevezik. A démon vagy sárkány farka a múlt pokla, míg a feje a jövő, a transzcendencia iránya. Mi nyugaton inkább valami életút-jelölőnek tekintjük, mivel maga a metszéspont (Nap és Hold) a tudatos és a tudatalatti énünk égi útjának találkozása.
Ez egy nagyon izgalmas határmezsgye, hiszen ezek a "húzóerőink" az életben. Efelé mozdítanak minket a vágyak, de itt ütközhetünk láthatatlan akadályokba vagy mint a mesékben, innen érkezhetnek a váratlan segítségek. Mindenkinek saját "aranykora" van, mindenki egyéni módon kerülhet csak a helyére és élhet boldogan.
Ha a szüleink, a környezetünk jelöli ki az utat számunkra, de a szívünk másfele húzna, boldogtalanok leszünk. Ha nem keressük azt a hangot, ami a lelkünk mélyéről szólít meg minket, boldogtalanok leszünk. Ha meg is halljuk, de nem követjük a hívást, boldogtalanok leszünk.
Pedig a boldogságkeresés az ősi idők óta kíséri az emberiséget: nem véletlen, hogy az idő és időtlenség ura, a Szaturnusz felügyeli ezeket a mitológiai mezőket. A boldogságnak azonban vannak pótszerei – épp olyanok, mint az alkohol vagy a drog – torzítják a valódi, belülről fakadó énállapotot. Ilyenek a (kizárólagosan) anyagi javaktól való függés, a hatalom játszmái.
Átlag hétévente lehetőséget kapunk arra, hogy egy-egy életterületen megpillantsuk azokat az útjelző táblákat, melyek az élet értelmének keresése közben (Jupiter: Hétköznapi csodák) megmutatják nekünk a helyes irányt (felszálló-holdcsomópont: Magunkhoz ölelni az életet).
Úgy tartják, a lélek azért ölt fizikai formát, mert csakis a testen keresztül lehet tapasztalatokat szerezni. Tapasztalatokat az érzelmekről, a gondolatokról, az intuícióról, az érzékelésről. Ezek nem mindig könnyű élményszerzések: szenvedhetünk a testi-lelki fájdalmaktól, az anyagi vagy érzelmi hiányoktól, a motiválatlanságtól, a céltalanságtól, mégis keressük ugyanezeknek az impulzusoknak az ellenpólusát. Hiszen alig akad felemelőbb érzés a szeretetnél, finomabb egy ölelésnél és inspirálóbb egy új ötletnél, a kaland hívásánál.
A Bika jegyben leginkább azt találjuk meg, amit a bőség és az életélvezet címkével látunk el. Az itt összetalálkozó két égi jel (Jupiter és sárkányfej) nem azt mondja, hogy mostantól, mint a mesében mindenki örökké boldog lesz, hiszen ahogy Hamvas is megfogalmazta, az aranykor nem egy tőlünk térben és időben elkülönülő dimenzió.
Sokkal inkább a tudati érzékelésünk áthangolása.
Ehhez azonban két állapotból kellene kilépni: a hatalmi játszmákból1 és az önsajnálatból2.
Asztrológiai összesítés
2 ezt pedig az Ikrek Nap, Szűz Hold és Halak Szaturnusz közt létrejött szintén t-kvadrát jelöli. Ráadásul több mutató is arra utal, hogy sirassuk el a veszteségeinket és lépjünk tovább. Ennek egyik "szószólója" a Nappal együtt álló Hyadok (Az ég könnyei), a másik maga a Halak Szaturnusz, ami a múlt kitisztítását javasolja (Egészséges gyökerek).
Még egy izgalmas állócsillag-együttállássa van a képletnek, ez pedig pont a Jupiter és a felszálló holdcsomópont társaságában tartózkodó ο Ceti (omikron Ceti), a Mira. Ez a legelőször beazonosított változócsillag, melynek állapothatározói emberi időskálán mérve rövid idő alatt megváltoznak.
Maga a név azt jelenti "csodálatos". Egy gyönyörű gránátvörös csillagról van szó a tengeri szörny nyakán. Olyan, mintha egy nyaklánc ékköve lenne. Maga a mitológiai cet, Kétó, hasonló nevet visel, mint a hindu Ketu és a csillagkép energiája is szorosan kapcsolódik az alvilági beavatásokhoz (Alámerülés).
Ha összerakjuk ezeket az analógiákat, akkor azt mondhatjuk, hogy a fentebb felsorolt visszahúzó energiamezőkből kilépve nagyon gyors, csodálatos változásokat tapasztalhatunk.
Itt is megtalálsz:
