Nap-Uránusz-Menkar együttállás: 2022. 05. 05
A jegy 15. fokánál már javában benne vagyunk a folyamatokban. A változás – ha éppen nem is a legvidámabb fázisnál tart – tagadhatatlanul zajlik. Négy év múlva, mikor a kilépéshez érkezünk, kell majd készítenünk egy összegzést, hogy a lehető legtöbbet profitálhassunk a tapasztalatokból.
A sábai szimbólumok szerint is ez a féltáv meglehetősen viharos, a kulcsmondata így hangzik: "A társadalmi ambíciók által kiváltott válságokkal való szembenézéshez szükséges bátorság." És valóban: globális szinten számtalan krízispont van, amit a társadalmi ambíciók generáltak: politikai, gazdasági, egészségügyi, környezetvédelmi és főleg ideológiai értelemben.
Az egyéni feladat elsősorban a saját hozzáállásunk alakítása, a belső erőforrások feltérképezése és mozgósítása. Maga a konfliktus remek táptalaj lehet annak, hogy a tudatosságunkat fejlesszük, hiszen új látásmódra, kreatív megoldásokra ösztönöz. Bármerre is jár az Uránusz: a célja ugyanez, hiszen a
folyamatos megújulás a fejlődés alapfeltétele.
A lélektusás körülményeket egy állócsillag-együttállás még tovább fokozza, ugyanis itt az Égi óceán leghatalmasabb és legfélelmetesebb lényével, a cettel találkozunk. Kapcsoljuk be őt is a történetünkbe, hogy teljesebb képet kaphassunk a mostani időszakról.
Csillagászati érdekesség
● a 4. legnagyobb csillagképről van szó. A β jelölésű cetfarokkal (Deneb Kaitos) március 23-án kerültünk kapcsolatba. Ez egyébként a csillagkép legfényesebb csillaga. A hasa mellett április 12 környékén úsztunk el és április 22-én értünk a csillagkép egyik legizgalmasabb részéhez.
A Bika jegy 2°-nál van ugyanis az omicron Ceti, a Mira. Ahogy hasítja a hullámokat és kiemelkedik a feje a habokból, az állkapcsa körül örvénylő víz olyan, mint egy nyaklánc. A mély gránát színű "csodálatos" névvel illetett Mira ennek az ékköve. Mira az első felfedezett változócsillag. Körülbelül öt hónapig láthatatlan, aztán elkezd egyre fényesebbé válni és nagyjából két héten át teljes pompájában ragyog.
A mellső uszony neve Kaffaljidhma (ɣ), ami "rövidre vágott kezet" jelent és a napfogyatkozásos újhold (Életem kertje) alkalmával érintettük. Most pedig az ɑ csillagnál, a Menkar-nál, vagyis a bálna fejénél járunk. A Menkar orrot jelent, de tulajdonképpen a tengeri szörny nyitott száját jelöli ki ez az élénk narancsszínű csillag.
● mivel a csillagkép az ekliptikához közel található, úgy gondolták, hogy a cet az alsó világok határán lubickol. Így nyert el az Alvilág őrzője státuszt.
Mitológia és kultúrtörténet
Maga az óceán is lenyűgöző és félelmetes, gondoljunk csak bele, mit éreznénk, ha egy szörfdeszkán ringatózva hirtelen felbukkanna mellettünk egy 30 méteres, méltóságteljesen úszkáló, túlvilági hangon éneklő kék bálna!
A görögök is egyenesen a Földanya és a Tengeristen közvetlen leszármazottját látták benne, Kétónak nevezték, amiből a cet szavunk is ered. Kétó a tenger legfélelmetesebb, elementáris arca, megtestesítője minden veszélynek és a mélyben lakó szörnyetegeknek.
Androméda életét is ő fenyegette (Sorsszerűség) és különös, hogy az ő ük-ük unokájának, Héraklésznek is szembe kell néznie ezzel a csillagképpel. Ebben a történetben az Alvilágot őrző Kerberoszt személyesíti meg. (A háromfejű kutya-szörny egyébként Kétó unokája, csak hogy szép kerek legyen ez a leszármazási történet.)
A sumer mitológiában Tiamat néven találkozunk a tenger és az őskáosz istennőjével, de számos kultúrában a "nagy világhalként" jelenik meg a bálna. Az elsüllyedt kontinensekkel is kapcsolatba állhatnak, ismerik és őrzik Lemuriához, Atlantiszhoz vezető utat.
A Bibliában a Jónást elnyelő cet egy halál- és feltámadás misztérium. Az 1881-ben írt Pinokkió kalandjainak is a bálna gyomrában történik meg a katarzis: utána nyeri el a fabábú a hús-vér kisfiú alakot.
Mit üzen nekünk ez a konstelláció?
A bálna levisz minket a tudatalatti mélyébe, ahol egyaránt szunnyadhatnak elementáris félelmek és ősi bölcsességek.
Vegyük hozzá az Uránusz átalakító erejét. Vissza kell vonulnunk bensőnk legmélyebb zugaiba, annyi időt adva magunknak, amennyire szükségünk van.
Legkönnyebben a tudatos légzésen keresztül horgonyozhatjuk le magunkat a saját középpontunkban.
Itt indulhatnak el az ősbizalmunk sebeinek a begyógyítása. Nem csak a miénk, a világé, hiszen amit a tudatalattiban önmagunkért teszünk, az egy cseppje a kollektív óceánjának.
Ha a félelmeink legmélyére merültünk még inkább figyeljünk az exhalálásra: fújjuk ki a felgyülemlett, elhasznált érzelmeket. Akkor is, ha ezzel vihart kavarunk magunk körül. Vagy "énekeljük ki" magunkból, úgy hogy messze is meghallják.
Nem csak fizikai távolságról van itt szó, hanem időben ki nem mondott, el nem mesélt, meg nem oldott – akár családi vagy karmikus – múlt-történeteket is kiventilálhatunk magunkból.
Az emberiség közös érzelmi óceánjának jelenlegi áramlatai sok ilyen mélyben rekedt feloldásra váró élettörténetet sodornak a felszínre. Rajtunk áll, hogy hagyjuk-e őket magunkban ismét elsüllyedni vagy feloldjuk, átírjuk, hogy végre az élet hangjait halljuk meg a végtelenség morajlásában...
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!