Az egész úgy kezdődött, mint a legtöbb jó dolog az életben: egy véletlennel. Hogy mik is azok a "véletlenek"? Csupa olyasmi, ami úgy változtatja meg az életünket, hogy azzal előre nem számolunk, nem tervezünk, még csak nem is sejtjük létezését, magyarul nem "véljük" bekövetkeztét... A vonzás törvénye azonban reális gondokozástól, az észérvektől, a logikus következtetésektől és a megértésünktől függetlenül működik. Kettőnk egymásra találása is ilyen történet...
Én lassan hét éve foglalkozom kristályokkal, minden lehetséges szinten. A Victoriában drágakő-meghatározást végeztem, majd lázasan vetettem bele magam az ásványgyógyászat felfedezésébe. Évekig dolgoztam a Kristálypárna-projectben. De a szívem mindig is az ékszerek irányába húzott, hiszen a belső, gyógyító energiák mellett ugyanolyan fontos szempontnak tartom a külső, formai szépség erejét is.
Az már a feledés homályába merült, hogy miért is akasztotta magára az első kristályt az első ember - jótékony hatása vagy csillogása végett - de a fizikai és spirituális harmónia így lesz kerek: drágakő - ékszerben.
Az én vonzásom így hát egy ékszer-álmodónak szólt.
Zitacsek, mint a legtöbb valódi művész, nem kiválasztott magának egy foglalkozást, hanem az ékszer-készítés választotta őt.
S bár viszonylag rövid ideje űzi e mesterséget, annál meglepőbb fantasztikus alkotásai profi kivitelezése, mondanivalója és tökéletessége. A keze alól kikerülő nyakékek, fülbevalók, gyűrűk ahogy ő maga fogalmazta meg "a női lélek szépségét" hivatottak emelni, és ámulva tapasztaltam, ékszereit felvéve milyen széppé, teljessé, "istennővé" válnak a hölgyek.
Zitacsek hamar felfedezte, hogy a műanyaggal, üveggel szemben a valódi kövek történeteket, üzeneteket rejtenek: valami több - drágakőben.
Épp ezért az ő vonzása egy drágakő-ismerőnek szólt.
...Így esett hát, hogy véletlenül egymásra találtunk egy rendezvényen...
folytatása következik...