A kerecsensólyom az ősi magyar kultúrához szorosan kapcsolódik, hiszen vadászathoz előszeretettel használták ezt a fenséges madarat.
A sólyomröptetés legnagyobb ünnepe a téli napfordulós jóslás volt, ahol a madár szárnyalásából kiolvasták a jövendőt.
Hagyományosan a nevéből származik a karácsony szavunk.
Ezek a közepes termetű ragadozómadarak az Antarktiszt kivéve minden kontinensen megtalálhatók, gyér növényzettel borított mezőségeken, ritkábban hegységeben vagy erdőségekben élnek. Vadászat közben a 300 km/órás sebességet is elérheti. Táplálékát kis gerincesek - egerek, pockok, ürgék, vagy hüllők, nagyobb rovarok teszik ki. Egy életre választ párt magának, és a 15 éves életkort is megérheti. Azokon a területeken, ahol megfordul vadászállatként hasznosítják.
Egyiptomban Hórusszal, az ég urával azonosítják. Ő a harmadik tagja az egyiptomi isteni hármasnak: a halált túlélő spirituális lelket személyesíti meg. Hatalmas mágikus és gyógyító erőt tulajdonítottak neki.
A görögök Apollónhoz, a Napistenhez vagy Kirkéhez, a varázslónőhöz szent állatként rendelik. Vagyis a Nap energiája, a gyógyítás és a varázslás képessége az antik világban egyértelműen a sólyomhoz kapcsolódott. Ugyanígy a távoli polinéz kultúrában is jövendőmondó-gyógyító madárnak tartották.
A kelták, a germánok, az észak-amerikai indiánok egyik sámán-megjelenése a sólyom, amiről úgy tartották, láthatatlanná tesz, és viselőjét bárhova, akár a másik világokba, a szellemi síkra is elröpteti.
Az ősi magyar hitvilágban a sötétséget, vagyis a halált túlélő képessége miatt lett a feltámadó lélek szimbóluma, ő képviselte a fényt, ami a napforduló pillanatával győzedelmeskedik az éjszaka felett. Gyakran a turullal azonosítják. Az egyik legrégebbi királyi jelkép kultúránkban, Attila jelvénye is a sólyom volt.
A sólyom amulett sorsfordító, szerencsét hozó, a vágyak beteljesülését ígéri. Hozzá kapcsolódó kristály a sólyomszem.