2012. június 11., hétfő

Sorsfordító: Jupiter az Ikrek jegyébe lép

"Teremteni jöttél, életed minden pillanata egy világ teremtése - és teremtésed, így sorsod is, közös bárkivel."
(Hioszi Tatiosz)

Ebben az évben mindkét sorsbolygó jegyet vált. Elsőként a Jupiter, ami ma, 2012.06.11-én (17h30p) lép át az Ikrekbe, hogy az elkövetkezendő évben onnan alakítsa életünket.

Központi csillagunk után a Jupiter legek planétája a Naprendszerben: tömege két és félszerese az összes többi bolygó együttes tömegének, holdakból is bővelkedik, 54 van neki. Egy csillagjegyben átlag egy évet tartózkodik, így tizenkét évre van szüksége, hogy végigutazza a teljes évkört.
Nevét a római/görög főistenről kapta. Hogy a planéta természetét megértsük, a mitológiát kell tanulmányoznunk.

Sorsbolygóságát azzal "érdemelte ki", hogy apját, Kronoszt (Szaturnuszt) ugyanúgy taszította le a trónról, ahogy azt ő tette a saját apjával, Uranosszal. Így működik a karma törvénye, még az istenek között is. A hatalomátvétel után bátyaival felosztották egymás közt a világokat: övé lett az Ég, Plútóé az alvilág, Neptunuszé pedig a tengerek feletti uralom. Jupiter fentről derűsen szemlélte az emberek életét, ha felbosszantották, akkor viszont kíméletlenül szórta a villámokat. Felesége a testvére Héra volt, de számtalan kalandjaitól hemzseg a görög mitológia nagy könyve. Ha megkívánt egy halandó vagy halhatatlan asszonyt sem saját féltékeny házastársa, sem a nő férjezettsége, sem tiltakozása nem tarthatta vissza a násztól. Hattyúként, fürjként, Artemiszként, arany eső formájában, arany bikaként, sőt Alkmét a saját szerelme képében csábította el.

Az asztrológiai képletben a Jupiter képviseli az életbe vetett bizalmat, a hitet, az élet személyes értelmét, növekedési erőket, jólétet, bőséget, méltóságot, bölcsességet, nagyvonalúságot. Ő a fortuna maior, vagyis a nagy szerencse bolygója.

Jupiter az Ikrekben

nagyítás a képre kattintva
Ebben a jegyben a planéta rangvesztésben van, vagyis a saját uralkodó pozíciójával kerül szembe.
A nagy eszmékhez, a hangzatos szavakhoz erős kétkedéssel, éles kritikával közelít, sőt nyilvános leleplezésekre, a közszférát érintő (elsősorban jogi, egyházi) botrányokra is van kilátás.

Tavalyi kényelmes pozíciójához képest, most valódi, mély változásokra sarkall minket. Főként azon a téren, hogy a világnézeti kérdésekhez, a minket érintő eszmékhez fenntartásokkal közelítsünk. Ne elégedjünk meg, a "te ezt úgysem értheted", vagy a "ha majd eljön az ideje" frázisokkal - sem spirituális, sem családi, sem politikai szinten. Romboljuk le a nem tetsző hitrendszereket, hogy felépíthessük végre a saját, valódi értékrendünket. Számítsunk a gyors, felfokozott, forrongó reakciókra, összetűzésekre, vitákra. Ha a türelemmel semmire sem megyünk, gondoljunk Fodor Ákos soraira:

"van, mikor  t i s z t á b b
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni"


Fontos szem előtt tartani, hogy önmagunkért és ne mások ellenében cselekedjünk, szóljunk! A kritikusság egyfajta szűrő legyen és ne mások szüntelen kritizálása.
A saját életünkben azt a sorsterületet alakítja, ahol a születési képlet házhelyzete szerint tartózkodik. Ott ad lehetőséget a tisztázásokra és ezen keresztül a kiteljesedésre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails