Ezzel a William Blake versrészlettel kívánok boldog húsvéti ünnepeket minden kedves Olvasómnak! "Miért élnél hunyászkodva, hisz Az öröklét a hazád neked is. Ember vagy, több Isten se lehet, Tanuld imádni emberségedet. Im ez az élet főparancsa. Ébredj, készülj a Szellemi Harcra, S a Bosszu napját így megéred, Ha eljön majd a Végitélet. Isten bár irgalmas, hosszutűrő, Nem ment meg az itélet rémeitől. Könyörögsz értük a Keresztfán S Bosszut állsz az Itélet Napján." Felelt Jézus, mig az ég dörgött: "Én a világért nem könyörgök. A Kertben ajkam fohászkodott, A Testnek kértem Bocsánatot." Teheti-é ezt anyaszülte lény, Kitől még messze a Hajnali Fény, Mikor a Lélek Álomba merül S Arkangyalok sirnak körös-körül, S ő a Fény ellen zúdítja itt Egy halálos éj rostjait, Töprengve káprázat képein, Ön-Ellentmondás kétségein? Alázat: kétség; tép, nyomorgat, Kioltja a Napot s a Holdat, S tüskés szárai elfödik A Lélek drágaköveit. Az élet a Lélek Öt Ab...
©Balogh Eszter