2013. március 26., kedd

Kivirágzik végre a világ? Márciusi telihold

"Az elviselhetetlennek tűnő konfliktus azt bizonyítja, hogy Ön helyesen él. A belső ellentmondás nélküli élet ugyanis vagy csupán fél élet, vagy túlvilági élet, de az csak angyaloknak jár.
Isten azonban jobban szereti az embereket, mint az angyalokat."
- Carl Gustav Jung -

2013.03.27-én, szerdán, budapesti idő szerint 10 óra 30 perckor a mélyben felragyog a Kivirágzás Holdja.
A legtöbb nép holdvilágában ez az utolsó hideg, téli telihold. Nevezik szűziesnek, halálnak, álmosnak, szelesnek, böjtinek, éhínségnek. A dakotáknál valahogy így hangzik a neve: "Hold, amikor a szem megfájdul a hó ragyogásától". Reméljük idén tavasszal utoljára fájdítja szemünket a hóragyogás. Inkább bízzunk benne, hogy végre elérkezik a kivirágzás...

Plútó, a kapuőr
A görög mitológiában a tavasz akkor kezdődik, mikor Persephóné visszatér az Alvilágból. Hádész, mielőtt visszaengedte a fenti világba kedvesét, arra kérte, hogy egyen meg egy gránátalmát. Deméter figyelmeztette lányát, hogy semmit se fogadjon el a lenti étkekből, de Persephóné úgy vélte, egyetlen gránátalma-magocskából nem lehet baj. A varázslat azonban egy apró magban is működött, így az Alvilág királynőjét örökre a Holtak Birodalmához rögzítette a mágia.
Fél év a felszínen, Deméter gondtalan, bőséggel megáldott leányaként, fél év a föld mélyében rejlő gazdagság úrnőjeként. Most épp a visszatérésére várakozunk...
(A tiltott gyümölcsökről, az égi-föld mélyi almákról lesz még szó egy külön bejegyzésben.)
Minden, amit fél évig a tudatalattink óceánjában ringattunk (álmodoztunk róla), most a felszínre, a tudatos megvalósítás felé törekszik.
A telihold képlete várakozó feszültséggel teli. A Nap a Kos jegyében együtt vibrál, feszül, izzik a Vénusszal, Marssal és Uránusszal. A Hold a Mérlegben, a IV-es házban várakozik, hogy felemelkedhessen. A kapu, amin keresztül kell jutnia a deszcendens, amin ott trónol a gránátalmát osztogató Plútó.

A kilépés ára
Nehéz születés az, ahol a Plútó bábáskodik. Pedig most ő szedegeti az "életbe lépési díjakat". 
A teliholdnál a látszólagos ellenmondások éleződnek ki. Ez megnyilvánulhat a külvilággal való összeütközésekben, elsősorban párkapcsolati feszültségekben, de a bennünk lévő ellentétes pólusok (tudatos és tudattalan, aktív és passzív, akarat és elfogadás) is okozhatják a feszítő erőket.
Felfelé törekszünk, vágyunk, akarunk, mennénk, robbannánk, változnánk, szeretnénk, szárnyalnánk, örülnénk... de valami - talán egy lélek-darab, egy emlék, egy múlt-hangulat - a mélyben ragadt. Ezért még várakozunk.
Ezt tükrözi a havas, jegeces időjárás is. A hó analógiája a halálnak, a terméketlenségnek, az érzelmek visszafojtásának, de egyben felkészülés az újjászületésre.
Erőszakkal most sem lehet kikényszeríteni a változást. Nálunk hatalmasabbak vívják csatájukat: a Mars feszül a Plútónak, akarati erő és lelki hatalom ütközik össze. Amíg az előbbi az izmaival, a fiatalos dinamikájával és pusztítással próbál győzedelmeskedni, addig a Plútó mágikus erőket, az átalakítás tapasztalatát és a gyógyítást veti be. A harc ebben a pillanatban döntetlenre áll.

Egyetlen magocska
A gránátalma nem más, mint egy emlékeztető.
Itt a felemelkedés ideje, de útravalóul mindannyian magunkkal kell vinni a plútói magot.
Hogy ki mit tanult, tapasztalt, látott, érzékelt az elmúlt években, hogyan szembesül a tehetetlenséggel, az elmúlással, a változás időszerűségével - nem tudhatom.
Ezek nagyon személyes és intenzív belső folyamatok voltak.
A kapun átlépve, a magocskát rágcsálva mindenki emlékezzen ezekre, emlékezzen önmagára. A visszaszerzett erejére, varázslatos teremtő hatalmára, fájdalmára, vágyaira, elbukásaira, szertefoszlott illúzióira, zuhanásaira, szárnyalásaira.
A mag most mindenkinek jár.
De rajtad áll, hogy mit látsz meg benne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails