2016. november 10., csütörtök

Zóna-kilépő

Mars a Vízöntő jegyében: 2016.11.09 (06h52p)

"Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük."
(Lucius Annaeus Seneca)

Az átmenet időszaka volt, a "nulladik év" környéke. Szépen lassan a Kos báránnyá szelídült, majd felváltotta őt a Halak szimbóluma.
Krisztus születésével nem csupán új időszámítás kezdődött, hanem új világ- és ideológiai korszak is. Ez idő tájt vetette papírra Seneca a fenti aranyigazságot.

2000 év telt el és az emberiség újra egy hasonló korszakváltás küszöbén toporog. A Vízöntő kor hajnalára rengeteg lehetőséggel, technikai újdonsággal lettünk gazdagabbak, ébredezni kezdett az individualizmus, megkezdődött a gépek forradalma és a világűr meghódítása... Sőt a szókészletünk is kibővült, például a "komfortzóna" kifejezéssel, mégis azt látjuk, hogy a világ mit sem változott? Ugyanazt éljük át, mint Seneca és kortársai? Hiába az álmok és a vágyak vonzása, mi mégsem merünk kilépni a korlátozó élethelyzeteinkből? Valóban azért nehéz, mert nem merjük megtenni?

A világkorszak-váltás mindig felkavaró, pedig az emberi léptékkel szemlélve igencsak lassú és fokozatos. Több, mint kétszáz éve zajlik, ami szükséges is ahhoz, hogy a teljesen más világszemlélethez (illetve energetikához, rezgéshez) alkalmazkodjunk. Hosszú idő ez, sok generációt és talán egyéni leszületést is érint mindez, de a filozófián túl azért az utóbbi időben a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, köszönhető azoknak a bizonyos "gyorsítósávoknak".

Fokozatváltás van: az események felpörögtek, a ritmus fokozódott, ami a közlekedési, illetve egyéb balesetek, a betegségek és a halálozások megszaporodásával szemmel látható. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit sorra érnek a katasztrófák, hiszen az energia nem minősíti magát jónak vagy rossznak - egyszerűen nagyobb odafigyelést és (Nándit idézve) "jelkövető magatartást" igényel tőlünk.

Olyan ez, mint egy izgalmas film, ami az utolsó képkockákra tartogatja a nagy leleplezést. Az Uránusz-Plútó hét éve tartó kvadrátjának megértéséhez újabb és újabb égi események szolgáltatják a felismerés lehetőségét. Totális átalakulás zajlik, minden régi és elhasznált lebontása. Hagyjuk most, hogy ez mi mindent jelent globális szinten, nézzünk szét csak ott, ameddig képesek vagyunk ellátni: a saját életünkben. Kapcsolatok, elképzelések, énképek égnek el és hullanak porba, arra várva, hogy az önmeghatározásunk főnixként éledhessen újjá a szívünkben.
Ebben a folyamatban a Mars Vízöntőbe lépésével a komfortzóna-kilépő füzetünkbe egy újabb megerősítő-támogató pecsétet gyűjthetünk. Bár magányos harcosként lép a színre (fényszög-kapcsolatok nélkül), a Kos Uránusszal mégis uralmi cserében lesz, így kiválóan tudnak majd együtt működni. Érdemes felfeküdni a kettejük keltette meglehetősen viharos és háborgó hullámra, mert két év múlva, mikor a Mars ismét visszalátogat ebbe a jegybe, az Uránuszt már nem találja, az addigra továbbhalad a Bikába.
(Ez történt két évvel ez előtt: Forrongás)

A Mars és Plútó együttállása megadta a kezdőlöketet, az átütő-erőt, most pedig kellő inspirációt, motivációt kaphatunk ahhoz, hogy valóban végrehajtsuk (vagy útjára indítsuk) a változásokat. A 2017-es év numerológiailag a sorskerék megforgatása lesz, ennek az előkészítése rendkívül fontos, hiszen nem mindegy, hogy lefelé vagy felfelé mozdulunk majd a változásokkal.
Darrell Royal fogalmazta meg így: „A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.” Készüljünk hát a szerencsére! Teremtsünk! Határozzunk el! Bátran lépjünk előre!

Hogyan? Hát így:



Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails