Kalandozás téren és időn keresztül hazánk borpalettáján Bevezető gondolat: „Az ivás a szerelem legközelebbi rokona. A bor olyan volt, mint a cseppfolyós csók.” (Hamvas Béla) ❦ Az 1800-as évek végén – az úgynevezett „boldog békeidőkben” – hazánkban virágzott a gasztronómia és vele együtt a borkultúra. Polgári körökben a kulináris dolgok túlmutattak a hétköznapi szükségleteken, az éhség csillapításán. Az ételt és a bort megosztani másokkal egyszerre volt élvezet és társasági esemény. A 20. század elején az étkezés magasztos kultuszának vége szakadt. A háborúk és az ideológiák nem csak a térképeket rajzolták át, hanem az ételekhez való viszonyulást is. Először a szükség, majd a tömegtermelés vette át a hatalmat a kifinomult ízlés felett. Egy hosszú évszázad kellett hozzá, hogy az ételek és a borok ismét méltó helyre kerüljenek az életünkben. Ahhoz, hogy megértsük az összefüggéseket az akkor és a most között, érdemes egy kicsit visszautaznunk az időben. Magyar Ele...
©Balogh Eszter