Föld-tudatosság

Nap-Alphard együttállás: 2021.08.20

Bevezető gondolat: "A természettől való elszakadás különösen a forró, száraz nyári időszakokban mutatkozik meg jól láthatóan. Míg a mezőgazdászok és erdészek epedve várják az esőt, a városi lakosság nagy része örömmel fogadja a zavartalan jó időt jósló időjárás-jelentést. A szárazság következményeinek nincsenek tudatában, gyakran nem is ismerik azokat. Holott a környezetpusztítás és az éghajlatváltozás küszöbén fontosabb, mint valaha, hogy felismerjük és megértsük a természet jelzéseit. Csak így ébredhetünk rá, hogy mit veszíthetünk." (Peter Wohlleben)

✨

Néhány hete a médiákban megkongatták a klímaválság-vészharangot. Hogy mekkora a baj, nem tisztem eldönteni – nem is erről szól ez a bejegyzés – ám összefügg azzal, amiről most mesélni szeretnék.

Egy brit úriember, bizonyos James Lovelock, 1970 környékén publikálta a Gaia-elméletet, miszerint a Föld összes élő és élettelen része szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot.

Akkor kezdett el az élőlények közössége által befolyásolt, önszabályozó Föld gondolatával foglalkozni, amikor a NASA megbízásából a marsi élet lehetőségét tanulmányozta. A modellt és az elnevezést is a görögöktől kölcsönözte: Gaia a földi lét szülőanyját személyesíti meg.

Feltételezése szerint a bioszféra úgy működik, mint egy élőlény és az emberi testhez hasonló. Az emberi test egy egységet alkot, ám több milliárd önálló sejtből épül fel, ráadásul sok millió további élőlénnyel is szimbiózisban él – ilyenek például az emésztőrendszer baktériumai.

Ezen kívül bonyolult önszabályozó mechanizmusok működtetik: ezek tartják optimális szinten a testhőmérsékletet, a vércukorszintet, a testnedvek pH-értékét és még számtalan egyéb paramétert, amelyeknek a normálistól való jelentősebb eltérése a szervezet károsodását, sőt pusztulását okozhatja.

Az ember életképességéhez nemcsak jól működő belső szabályozásokra van szükség, hanem alkalmas környezeti feltételekre is. Ezért az ember a környezetét, vagyis a „külvilágot” céltudatosan alakítja: házat épít, ruházatot, fegyvert és járművet készít.

Lovelock szerint mindezekre a bioszféra is képes. A Föld mintegy 4 és fél milliárd évvel ezelőtt keletkezett, és az élet 3 és fél milliárd évvel ezelőtt kezdett kialakulni. Azóta a földi klíma meglepően stabil, annak ellenére, hogy a Földet számos jelentős környezeti katasztrófa érte.

Előfordult, hogy több millió éven keresztül intenzív, nukleáris eredetű ionizáló sugárzás érte vagy a napsugárzás több millió évig mintegy 30%-kal gyengébb volt, mint manapság, ami elvileg 50-80 fok hőmérséklet-csökkenést okozhatott volna. Ennek ellenére a Föld felszínén az átlagos éves középhőmérséklet alig változott, ugyanis a csökkenő besugárzást az üvegházhatás felerősödése kompenzálta. Megesett, hogy az “ózonréteg” nemcsak meggyengült, de egy időre meg is szűnt létezni, mivel a sztratoszférából az összes ózon eltűnt, de a bioszféra ezt is túlélte.

Ezekben a folyamatokban jelentős szerepet kap a természetes kiválasztódás: a bioszféra stabilitásának megőrzése érdekében kifejezetten szükség van arra, hogy időnként egyes élőlények tömegesen elpusztuljanak. Hasonló ez ahhoz, ahogyan az emberi szervezet elhárít egy veszélyes bakteriális fertőzést az önmagukat feláldozó fehérvérsejtek tömeges megsemmisülése árán.

Az emberi szervezethez hasonlóan a bioszférában is létrejöhet „rákos daganat”, vagyis valamely élőlény populáció aránytalan és gátlástalan elszaporodása, ami olyan mértékűvé válhat, hogy a korábban jól működő önszabályozó mechanizmusok durva megzavarása révén veszélybe sodorhatja a bioszférát. A bioszféra ilyenkor a veszélyes populáció megsemmisítésére fogja az erőforrásait mozgósítani.

Lovelock szerint a bioszférában olyan hatalmas energiák működnek, hogy az ember bármit is tesz, nem képes a bioszférát megsemmisíteni. Az azonban előfordulhat, hogy a bioszféra önvédelmi mechanizmusa egyszer majd kiküszöböli az embert, mint veszélyes tényezőt.

A Gaia-elmélet összegzését Héjjas István: Buddha és a részecskegyorsító című könyvéből emeltem át.

Valami ehhez hasonló elgondolásra ismerhetünk rá az Avatar című filmben is, ahol a Pandora nevű bolygó egy idő után megelégeli az őt kizsákmányoló földi konkvisztádorok viselkedését – és összekapcsolódva az élőlényeivel támadásba lendül.

Az elméletet megalkotó, jelenleg 102 éves tudós nem csupán biológus, kémikus, egyetemi oktató, ökológus, környezetvédő, biokémikus, meteorológus és méhész, hanem ráadásul mitológus is. Utóbbi szenvedélyéből adódóan fedezhette fel ő is a párhuzamokat az archetipikus mítoszok és a gyakorlati megvalósulás között.

A bejegyzés apropója az, hogy nemzeti ünnepünkön a Nap együtt áll az Északi Vízikígyó szívével, az Alphard-dal. Tavaly már Ezerarcú félelem címmel írtam róla, most azonban a fentiek mentén kiegészíteném.

A lernéi Hüdra Héraklész tizenkét próbájának egyike. Ez a rettenetes sárkánykígyó tulajdonképpen egy khtonikus erő (a föld mélyének pusztulást, bomlást, ugyanakkor termékeny gyarapodást, növekedést biztosító hatalma). Neve a "hidro" szóból ered, ami előtag vízzel kapcsolatos dolgokat jelöl. Ráadásul maga a helyiség – Lerna – neve is „forrást” jelent.

Kezdetben ezen a területen feküdte a kristálytiszta vizű Szent Lerna-tó, ami az Égei-tengertől dűnékkel határolt édesvízi lagúna volt. A korai bronzkorban a tó átmérője 4,7 km volt (közel Szelidi-tó méretű, ám a környéken végzett erdőirtás növelte az iszaplerakódást, majd elmocsarasodott. Napjainkban már csak geológiai kutatások igazolják a tó létét. A valóságban tehát az emberi civilizáció térhódítása tette tönkre a Föld egyik azúrkék ékkövét.

A mítosz szerint ezen a lápos vidéken élt a Hüdra, a káosz teremtménye, a föld, az alvilág és a tenger közös leszármazottja, vagyis egy olyan rettenetes pusztító természeti erő, ami felett egyszerű halandónak nincs hatalma. Magába szippantotta az életet adó vizet és helyette mérgező leheletével (maláriával) fertőzte az embereket.

A mitológia rendkívül sok rétegben értelmezhető – egyszerre van fizikai és lelki vetülete.

Érdemes végiggondolni, hogy az ember és a természet csatája milyen messzire nyúlik vissza. Héraklész legtöbb próbatétele ezeknek a kaotikus természeti csapásoknak vagy ha úgy olvassuk, akkor a tudatalatti félelmeknek a legyőzése volt. 

A modern kor embere rendkívül messzire került a természettől, ennek megfelelően irtózatos ütemben zsákmányolja ki a Földet. Ez a fizikai-anyagi valóság: olvadnak a jégtakarók, emelkedik a hőmérséklet, egyre több szélsőséges természeti jelenséget tapasztalunk a nagyvilágban és a közvetlen környezetünkben.

Igen ám, de a modern kor embere önmagától is eltávolodott: fogalmunk sincs testünk-lelkünk jóllétéről, nem merünk szembe nézni a szörnyeinkkel, inkább remegve etetjük őket félelmekkel, szorongásokkal, stresszel.

"Az ember nem azért veszíti el magát, mert nem tudja, hová megy, hanem mert elfelejtette, honnan jön." mondja Matías De Stefano.

Külső-belső szörnyetegek: ugyanazok. A minket éltető Föld, a lelket megtartó forma – a test – tiszteletének hiánya. A hős útja olyan beavatás, ahol újra megtanuljuk valódi odaadó szeretettel szeretni magát a létet. Önmagunkkal együttműködve Gaiaval is újrakapcsolódunk.

Ahogy a saját sorsunkat átalakítjuk, a világ sorsát is észrevétlenül megváltoztatjuk.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!