Nap-Eris együttállás: 2022. 04. 14 (09h25p)
Míg az előző bejegyzésben dátumadatokkal bombáztalak titeket, most a másik kedvencemmel, az etimológiával indítunk.
A mai főszereplőnk a görög mitológia viszályistennője és ennek kapcsán a viszály kifejezésen gondolkodtam el. A szó a mára már elavult "visszál" igéből alakult ki, ami azt jelenti: "ellenkezőjére fordít, megváltoztat".
Vajon mi lehet az, amit Erisz megváltoztat? A mítosz szerint aranyalmái a legjobb barátokból is halálos ellenségeket csinált, de fordítva nem működött a dolog: az eleve feszült kapcsolatokat megbékélés helyett háborúskodásig fokozta. Vagyis nem a nézőpont az, ami az ellenkezőjére fordult.
Latin elnevezése discordia, ami nagyon szabadon fordítva annyit tesz: "szív nélkül" vagy "szív ellenében". Vagyis viszály akkor keletkezik, ha nem a szívközpontunkból létezünk- cselekszünk.
Erisről a Létre hívott viszály bejegyzésben részletesebben is olvashattok, most csak egyetlen gondolatot ragadnék ki belőle: "A vereség a bennünk lakozó viszálykodó elme vereségét jelenti. Eris nem más, mint az egó harca. Önmagával."
Az egó meghatározásával kapcsolatban éppolyan ködös elképzeléseink vannak, mint a lélek fogalmával. Egzakt és megdönthetetlen kategorizálást én sem adhatok, csak a saját megközelítésemet tudom átadni, hogy a két kifejezés mentén mindannyian ugyanazt értsük.
Énünk rétegei
Spirituális megközelítésben gyakran az egót rossznak, a lelket jónak minősítik: az egó az, amitől "meg kell szabadulni", hogy elérjük a tudatosságot. A lélektanban az egó nem más, mint az "én", az egyéniség szinonimája. A lélek ennél jóval absztraktabb fogalom: a lélek fizikai megnyilvánulástól független. A lélek halhatatlan: inkarnációról inkarnációra tárolja az én-tapasztalatok lenyomatait.
A lélek az énünknél jóval nagyobb, mindenkor jelenlévő "egység", melyen keresztül a téren és időn kívüli dimenziókhoz kapcsolódhatunk.
Ilyen megközelítésben a lélek a halhatatlan énünk, míg az egó a halandó énünk részleges megnyilvánulása. De az "én" ennél jóval árnyaltabb, összetettebb. Ha magunkra gondolunk, akkor azt a valakit értjük "én" alatt, aki ezeket a sorokat írja vagy aki épp olvassa. Az én jelen állapota lehet valamilyen gondolattal, érzelemmel vagy fizikai érzettel azonos, pedig minden pillanatban az énünk magába foglalja az össze személyes, transzgenerációs, társadalmi és karmikus tapasztalatot.
Ezeket nehéz szétválasztani egymástól – egymásra rétegződnek, áthatják, átszövik egymást. Gyakran a személyes tapasztalat családi minták nyomán keletkezik, például a párválasztás, a függőségi betegségek, de befolyásolja az adott társadalmi struktúra, elvárás- és szokásrendszer, divat, sőt az előző életek élményei is befolyásolják, milyen életfeladatot választunk.
Az egó az önazonosság fontos eleme. Eric Pearl így fogalmaz: "Az egó adja meg nekünk azt az önazonosságot, melynek révén egy nagyon sajátos nézőpontból - a sajátunkból - tapasztalhatjuk meg az életünk leckéit. Olyan ez, mintha egy nagyon sajátságos ablakon át tekintenénk egy adott élethelyzetre. Ennek az ablaknak a kerete az egónk, ez adja nekünk a formát, melyen át (nagyon éles perspektívából) szemügyre vehetjük a probléma adott aspektusát." Az egó tehát a keret. Probléma csak akkor van, ha nem a szemlélődővel, hanem az ablakkal azonosulunk. Ha kizárólag az egó az, ami feldolgozza az információt, az adott helyzetet és ő lesz az, aki reagál erre.
Az egó egy szűk látókörű nézőpont.
Eris történetében "a legszebbnek" feliratú almával ugrasztotta össze Hérát, Pallas Athénét és Aphroditét. Az egójuk hiúságán fennakadt ez a címke és egyikőjük sem volt hajlandó másképp gondolni önmagára.
Vajon egy istennőnek szüksége van ilyesfajta visszaigazolásra (lájkokra), hogy tisztában legyen saját értékeivel? Ha a görög mitológia szereplőit úgy kezeljük, mint lélektani archetípusokat, akkor a válasz: igen.
Mi mozgat?
Így már nem is csodálkozunk, hogy ezek a gyönyörű, nagy tudású, befolyásos nők is önigazolásból reagáltak. "Az egó kényszeresen függ a helyesléstől, az ellenőrzéstől és a hatalomtól" – állítja Chopra.
Eris, mint asztrológiai mutató (lélektani archetípus) arra hívja fel a figyelmet, hogy ideje felismernünk az egó működési mechanizmusát. Az egó igényli a tudatos irányítást, különben önállósodik és folyton a múltban szerzett tapasztalatok alapján fog reagálni.
Ha azonban a szívünk bölcsességére hallgatunk, akkor az egó az én "végrehajtójává", cselekvőerejévé válik.
Ez pedig számtalan új lehetőséget nyit meg a számunkra. Csodás kapuk nyíltak meg ezekben a napokban (Isteni csúcstalálkozó), ahol erről is esett szó: "a spiritualitás csak a hétköznapokban és a cselekvésben megélve válik azzá, ami."
Így nagyon fontos lenne, hogy énünk mozgatórugója az egó-reakciók helyett a szív tudatossága legyen, melyet a kétségek, a bizonytalanságok helyett a kíváncsiság, az öröm, a létbölcsesség, a szeretet hat át.
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!