Belső kapcsolatok

Telihold a Kos havában: 2022. 04. 16 (20h55p)

Bevezető gondolat: "Magunkat szeretni annyi, mint olyannak látni magunkat, amilyennek az Isten kifundált. " (Dosztojevszkij után szabadon)

Az idei húsvétot egy nagyon szép telihold ragyogja be, kihangsúlyozva az ünnep eredeti üzenetét. Maga a húsvét a lét ciklikusságáról, a természet körforgásáról emlékezik meg: Jézus keresztre feszítése és feltámadása a halál és az újjászületés szent misztériuma.

Minden spirituális útkeresés – vallási, önismereti – foglalkozik ezzel a témával, hiszen az emberi fejlődés fontos része. Az alászállás az alvilágba szimbolikus halál: a fizikai valóság és az egó mulandóságáról, a lélek halhatatlanságáról szól. Ilyen beavatáson megy keresztül a babiloni Istár, az egyiptomi Ozirisz, a görög Perszephoné vagy a skandináv Baldr és Hermod. Láthatjuk, hogy ez az iniciáció nemtől és kultúrától független.

Az asztrológiában a 8-as ház és a Plútó, a tarotban a 13-as kártya reprezentálja mindezt. Fontos, hogy ezek az állomások nagyjából a folyamat közepén találhatók vagyis itt nem ér véget az út. Egyszerűen az ilyen élmények után teljesen más emberként haladunk tovább.

Hétköznapi értelemben is találkozhatunk olyan transzformatív tapasztalatokkal, mely után már "nem leszünk a régiek": gyakran halálesetek, veszteségek, betegségek és egyéb életválságok ösztönöznek bennünk a tudatos átalakulásokra.

A Kos hónap teliholdja bizonyos szempontból határállomás. A Plútó 2008-ban kezdte meg a nagyon erőteljes – rendszerekre, társadalomstruktúrára, gazdasági berendezkedésre ható – aknamunkáját. Jutott is erre a tizennégy évre gazdasági válság, bitcoin-bevezetés, pandémia és még jó pár "nyalánkság". Egyéni szinten ugyanez az energia a személyes felelősségvállalásra, a sorsról kialakított nézetek átalakítására, önmagunk újratervezésére nyitott kapukat.

2008-ban, az átlépés után először, most pedig 233 évig utoljára alkot ilyen konstellációt a Plútó a két fővilágosító égitesttel. Ezen a teliholdíven az én és a külvilág szembenállására pillanthatunk rá, melyben felismerhetjük azt, hogy hogyan hatunk a világra és a világ hogyan hat ránk.

Nagyon kiszolgáltatott, sebezhető állapotokon mentünk keresztül az elmúlt 14 évben, de most a körülményektől függetlenül egy többen érzik, hogy kezd visszatérni az erejük. 

A személyes felelősségvállalás folyamatában nagyon fontos momentum, hogy először felvállaljuk a keresztjeinket – az elkerülhetetlent, a sorsot, a hozott és örökölt mintákat, "belehaljunk" ezek felismerésébe, majd saját erőnk, kompetenciánk tudatában új emberként támadjunk fel.

Jézus, a megvilágosodott ember archetípusaként fizikailag is keresztülment ezen a folyamaton, nekünk elég szellemi szinten megtenni ugyanezt.

Ez a telihold-képlet olyan, mint egy összegzés: rögzítjük az elmúlt másfél évtized felismeréseit, tapasztalatait. Ahol most vagyunk, ahogy most érezzük magunkat, ahogy gondolkodunk önmagunkról és a világról arról a pontról fogunk elrugaszkodni az előttünk álló létciklusba.

Tegyük fel a kérdést: sikerült-e belső (és főképp bensőséges) kapcsolatot kialakítanunk önmagunkkal?

Nem kell tökéletesen boldognak lenni, nem kell épp a nirvána kapuján belépni, elég csak azt látni, hogy bizonyos szempontból újjászülettünk...

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!