Újhold a Kosban, Kheirón együttállás: 2022. 04. 01 (08h25p)
Hétköznapi rutinjainkkal igyekszünk kapaszkodókat teremteni, de ezek korántsem olyan kiszámíthatóak, mint a megnyugtató ritmusok. Hirtelen kifogyhat a kávé, egy sürgős hívás miatt elmarad a reggeli futás vagy áramszünet miatt ki kell hagynunk a kedvenc sorozatunkat.
A XXI. század embere hiába keresi a természet dallamát, már elfelejtette, hogyan kell meghallani azt – eltűntek az évszakok, a napszakok, a ciklusokat ünneplő hagyományok. Ám az Univerzum nem ilyen feledékeny: a planéták megbízható és lenyűgöző ritmus szerint keringenek – így ha ezekre figyelünk, mi is részesei lehetünk a világok táncának.
Most is egy szép, gyógyító ritmusra bukkanhatunk. 2020. márciusában elkezdődött valami olyan változás, amire már nem csak a spirituális útkeresők, de az egész világ felfigyelt. Az akkori Kos újhold léptett át minket az új világkorszak küszöbén, ám akkor leginkább a Vízöntő Szaturnusz szemszögéből közelítettük meg a kérdést.
Azonban a felvezetőben írt ritmusok mentén egy érdekes összefüggésre akadtam. Abban az évben az újholddal együtt állt a Kheirón, ami egészen 2026-ig minden második évben megteszi ezt – vagyis összesen négyszer segít a személyiségünk "leradírozásában", hogy mind jobban önmagunkká válhassunk.
A legtöbb ember tele van sebekkel, ezek között akadnak olyanok, amit személyes tapasztalatban szereztünk, családi mintákból örököltünk vagy előző életekből hoztunk. A sebek a legtöbb esetben láthatatlanok, nem a testen mutatkoznak, hanem a lelkünket nehezítik el. Sokszor a felszínen nem is értjük, miért akadunk el olyan triviális dolgokban, mint a párkapcsolat, az önérvényesítés, az anyagi biztonság megteremtése, a gyermekvállalás, az önszeretet vagy akár a felhőtlen kikapcsolódás képessége.
A 30-as évek végén felfedezett Plútó (az energia bekerülése a kollektív tudatba) megnyitotta a tudatalattink mélységeit, szabadon bocsátotta az árnyékban lapuló démonjainkat, de ezzel párhuzamosan feltárta a lelkierő felszabadításában rejlő kincseket is. Ehhez csatalakozott több mint 40 éve a Kheirón, aki már nem hagyja szabadon grasszálni ezeket a mintákat, hanem
megmutatta nekünk az önismereten keresztüli öngyógyítás és önelfogadás lehetőségét.
Míg a transzperszonális égitestek az emberiség egészének, az együttesen létrehozott "valóságmátrixnak" az átalakításán "munkálkodnak", addig egyéni szinten épp önmagunk megismerésével, lelkünk teljesebbé tételével tehetjük hozzá a legtöbbet ezekhez a folyamatokhoz.
Az irodalomban J. K. Rowling meglepően pontosan ábrázolja ezt a horcruxok formájában, amik a varázsló lélekdarabkáit őrzik. Hogy mi az etimológiája ennek a szónak csak az írónő tudja, de a kifejezés visszavezethető a "horrible crux" "szörnyű nehézség" szóösszetételre vagy akár az asztrológia alapját képező "hor" – óra és "crux" – kereszt szavakra, amik a személyes képletünk tér és időkoordinátáit jelölik.
Lélekrészeket nem csak gonoszsággal és fekete mágiával lehet lehasítani, befagyasztani, hanem olyan események hatására is megtörténhet, mint a magzati élmények, a gyerekkori bántalmazás, de felnőttként is megpróbálhatjuk a velünk történtekre a feledés fátylat borítani a feldolgozás helyett.
A családfánkról is leszakadhatnak ágak-hajtások, ezzel Bert Helinger családállítás-modellje foglalkozik részletesen. Az életek közt a tudat "megmerítkezik Léthé folyójában" és legfeljebb csak sejtés szintjén emlékszünk azokra a tapasztalatokra, amiket korábban már átéltünk. Ám onnan is hozhatunk olyan lelki megrázkódtatásokat, amelyekkel nem volt erőnk, lehetőségünk foglalkozni és bezártuk azt egy képletes szekrénybe csontváznak.
A könyvbéli horcruxok, ahogy ezek a lelki sebek is, a varázsló / az ember életenergiájából táplálkoznak. Voldemort esetében eltorzítják a szép külsőt, a mi esetünkben pedig a szép és TELJES élet megélésétől fosztanak meg. Nem akarunk tudomást venni róluk, mégis ott rejtőznek a tudatalattink zegzugaiban és követelik a jussunkat: elfojtott dühvel, haraggal, tehetetlenséggel tápláljuk őket, óriási energiblokkokat hozva ezzel létre.
A mitológiai Kheirón felismerte származásából, eredettörténetéből fakadó lelki sebeit és saját tudása gyarapításával, mások mentorálásával, erkölcsi értékrend megteremtésével, gyógyítással és tanítással a múltat hátra hagyva próbált önmagává válni.
Az újhold képlet része ennek az öngyógyító folyamatnak. Nem abban a formában, hogy csak most, ebben a pillanatban nézhetünk rá magunkra, hiszen ez hosszú éveket átölelő időszak. Viszont fontos lenne azonban, hogy ne halogassuk túl sokáig a teljessé válásunkat, mert
a világot csak gyógyult lélekkel tudjuk szintén teljesebbé, egésszé és szerethetővé tenni.
Amíg sérült emberek irányítanak országokat és családokat, addig nem jön el a valódi változás. Pedig a változtatás elkerülhetetlensége egyre kézzel foghatóbb: sürgetően kopogtat a Vízöntő korszak ajtaján.
A Kos hónap évről évre újjászületés: a természeté, a fáké, a fészket rakó madaraké – és a miénk is. Az én azonban önmagától nem képes újjászületni, az idő nem gyógyítja be teljesen a sebeket, szükség van a bennünk rejlő Kheirón önismereti kötszerére.
Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!