2022. június 27., hétfő

Stresszfaktorok

Mars-Eris együttállás: 2022. 06. 28 (05h25p)

Bevezető gondolat: "A haraghoz és a nehezteléshez való görcsös ragaszkodás állandó stresszben tart, ami a szívet éppúgy károsítja, mint a lelket." (Desmond és Mpho Tutu)


A mai ember szótárából – és a nagy átlag életéből – nem hiányozhat a stressz kifejezés. Pedig nem használjuk túl régóta: körülbelül az 1920-as évek környékén került be a köztudatba.

A szó a latin "stringere", vagyis "présel" kifejezésből ered. Nagyon találó a szóválasztás, hiszen bizonyos külső ingerek hatására a szervezet hirtelen nyomás alá kerül. Nyomás éri az izmokat, hogy megfeszüljenek, a szívet, hogy gyorsabban pumpálja a vér, az idegrendszert, hogy éberebbé váljunk – mindezt azért, hogy a veszélyre minél gyorsabban reagálhassunk. Tulajdonképpen a test riasztórendszere aktiválódik ilyenkor, ami  normális esetben lekapcsol, amint túl vagyunk a kérdéses szituáción, szerveink pedig visszaállnak az alap nyugalmi üzemmódba.

Gondoljunk bele: valaki épp megpróbálja felfeszíteni az autónkat, a riasztó bekapcsol, éktelenül, fülsüketítő módon vijjog, hogy felhívja a figyelmet a tolvajlásra. Észleljük a dolgot, a rabló úr elszelel, mi pedig lekapcsoljuk a szirénát és a környék elcsendesedik.

De mi van akkor, ha az a vészkürt nem hagyja abba és éjjel-nappal (talán kisebb szüneteket beiktatva) folytatódik az idegesítő hangoskodás? Mindent megtennénk, hogy megszüntessük ez a hangszennyezés. Ha mégsem sikerülnek, akkor egy idő után többé-kevésbé hozzászoknánk és már csak akkor vennénk észre a zajt, amikor egy szomszéd szóvá teszi.

Jelen korban a legtöbbünkben non-stop szól az a bizonyos riasztó, mi pedig szép lassan hozzá is szokunk.

A stresszt kiváltó tényezőket ingereknek nevezzük. A halállal fenyegető tényezők már kevéssé relevánsak: ritkán támad ránk a nagykörúton egy éhes oroszlánfalka, csörtet keresztül rajtunk egy horda mamut. Akadnak figyelmetlen és agresszív sofőrök, akik piros lámpánál a zebra előtt még a gázra lépnek, ők képesek ugyanezt a hatást képesek kiváltani: halálra váltan ugrunk félre előlük.

Összességében a stressz mégis "népbetegség", sőt a fizikai következményeiről sem feledkezhetünk meg, mint magas vérnyomás, pajzsmirigy-problémák, cukorbetegség, emésztési zavarok, autoimmun betegségek és a többi.

A civilizáció és főképp a nagyvárosi létforma következtében folyamatosan ingerprés alatt vagyunk: zsúfoltság, közlekedési dugók, fokozódó hőmérséklet a betonrengetegben, zaj, fény, rossz minőségű levegő. Ezzel kéz a kézben jár az elszigetelődés, a magány, az önmagunkra utaltság.

A napi ingerek elől még nagyobb inger-áradatba menekülünk: hangos, agresszív, villódzó filmeket nézünk, ilyen játékokat játszunk. Még a romantikus mozik, a valóságshow-k is a feszültséghatáson alapulnak – ezzel igyekeznek fenntartani a figyelmünket.

Ez a téma minden nap aktuális, mégis a mostani konstelláció reflektorfényében vettem elő. Holnap a Mars együtt áll az Erisszel, a Kos 25. fokán.

A Naprendszer az emberi tudatszint allegorikus térképe. A Mars a személyiségjelölők közé tartozik, az egyéni erőforrásunk része. Ilyen jelzőket kapcsolunk hozzá: akaraterő, agresszió, elindulás, kezdeményezőkészség, harciasság.

Mars eredetileg termékenységisten volt: ő felelt tavasszal az erdők, a mezők és a rétek szárba szökkenéséért, ezért őrzi az első csillagászati hónap a március (martius) a nevét. Megtermékenyítő férfipotenciálja, friss ereje miatt a patriarchális társadalmakban ideálképpé vált. Előbb csak a közösségeket oltalmazta, a kerteket és a termőföldeket védelmezte, ám idővel az emberi mohóság, kapzsiság és szerzésvágy további birtokokra vágyott. Így Mars előlépett a harc és a háború istenévé.

A görög mitológia Árészének néveredete sem túl fennkölt, minden bizonnyal a "csapás, becstelenség" kifejezésekből ered. Láthatjuk, hogy az energia eredeti funkciója hogyan változott meg az idők során, hogyan idomult az emberiség igényeihez.

Itt már fiai is csatlakoztak hozzá – Deimosz és Phobosz, vagyis a Rettenet és az Iszonyat – a háború elengedhetetlen "melléktermékei".

A Mars bolygó 1877-ben felfedezett holdjait is erről a két kísérőről nevezték el. Érdekes, hogy a pszichológia születését is nagyjából erre az időpontra datálják, amikor a félelmek, a pánik és a fóbiák bekerültek a kollektív tudatba.

A félelem blokkolja a Mars céltudatos cselekvőerejét és reakcióvá változtatja.
A pánik felemészti a Mars akaratát és erőszakba fordítja.

Ez az, amit ma stressznek nevezünk...

Lássuk most a másik szereplőt.

Az Eriszről született korábban bejegyzés, a mitológiájáról itt olvashattok: Létre hívott viszály. Most egy másik aspektusból közelítjük meg ezt az izgalmas égitestet.

Az Eris a Kupier-övben található kisbolygó, ami a transzperszonális égitesteken is túl kering, így a személyesnek, egyéninek tudható jelölőkön bőven túlmutat. A Kos jegyén 120 éven át vándorol, így nem csupán generációs mintáról beszélhetünk, hanem rögtön transzgenerációsról.

A mitológia szerinti Eris egy őserő, ahogy írtam korábban: a viszály egyidős az emberiséggel.

A viszály, a kétely a bennünk lévő bizonytalanság,
a szív bölcsességének a hiánya.

Adjuk össze ezt a kettőt.

Adott egy hatalmas cselekvő potenciál, amit belülről a félelmek és a pánik blokkol, kívülről pedig a kételyek gyengítik.

Az emberiség a termékeny, újító, úttörő energiáit nem építésre, hanem folyamatos rombolásra használja. És a média – jó Eriszként – kisebb-nagyobb gumicsontokat (már nem is aranyalmákat) dob be a köztudatba. Egyre jobban fokozzák rajtunk a nyomást.

"Menekülési útvonalat" a Vízöntő Szaturnusz kínál (Mindenki egy csillag), aki már a Vízöntő-korszak energiáit vezeti be. Változások a rendszerekben – minden jelenleg működő rendszerben. De mindez egyéni szinteken, az önismereten keresztül tud megindulni: itt már nem a Halak Világóceánjának az elkülöníthetetlen cseppjei vagyunk, hogy saját fénnyel ragyogó csillagok!

Ahogy az előző bejegyzésben is már írtam (Hogy újra arany lehessen az a kapu), a jelen időszak átalakulási folyamatai, a dolgok kollektív alakulása leginkább az egyéni döntéseken és felvállalásokon múlik!

Ne engedjük, hogy a stressz a mindennapjaink részévé váljon, ne süketítsük meg magunkat a testünk jelzéseivel szemben. Igenis fontos, hogy visszaszerezzük az énerőneket, az aktivitásunkat és csökkentsük a külső befolyásoló / gyengítő tényezőket.

Enélkül az erő nélkül átadjuk magunkat a pánikbetegségeknek, a depressziónak, a csillapító függőségeknek, belenyugszunk a világ zavaró zajába. Csatákat vívunk az autóutakon, a munkahelyeken, a családokban, önmagunkban, betegségek formájában a testünkben...

Szerezzük vissza a Mars eredeti energiáit, hogy Erisznek velünk szemben ne legyen hatalma. Ne dőljünk be a hiúság, a megfelelni akarás, a bizonyítási vágy mások túlszárnyalásának a csapdájába...


Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Related Posts with Thumbnails