2022. június 28., kedd

Érzelmek hajnala

A Rák hónap újholdja: 2022. 06. 29 (04h53p)

Bevezető gondolat: "Van, aki fél a sötéttől. Én nem. Odateszem az ágy mellé az ecsetet és a festékdobozt. Hajnalig kifestem vele az egész éjszakát." (Ágai Ágnes)


Amióta világ a világ, az emberek istenkét tisztelték a két legfényesebb égitestet: a Napot és a Holdat. Rajtuk kívül csak egyetlen napszak érdemelt név szerint kitüntetett figyelmet: ez pedig a hajnal.

Az éjszaka a káosz, a tudatalatti, az álmok és a halál birodalma, a nappal pedig a kozmosz, az isteni rend, a tudás és az élet mezeje. A napkelte a határmezsgye. Ebben az időszakban szakítja át az első fény az éj sötétjét, majd gyönyörű színekkel festi meg a tájat. "Rózsásujjú" – mondták a görögök a hajnalistennőre, hiszen ujjai nyomán rózsapirossá, lazacszínűvé, sáfrányarannyá változott a kékesfekete égbolt.

A hajnalt mindig fiatalnak ábrázolták, tele életerővel. Halhatatlansága napról napra reményt adott a változásra. Soha meg nem ismétlődő színes egyedisége pedig azt mutatta: az új nap minden lehetőséget ott rejt magában.

Úgy tartották, a hajnal felébreszti a szeleket, ezért nem véletlen, hogy a görög mitológiában a négy égtáj szelei Éósz hajnalistennő és Asztraiosz, a csillagos ég istenének a gyermekei voltak. Aki jól ismerte a hajnal arcát, az pontosan tudta, hogy aznap melyik fiát indítja útnak: vagyis "honnan fog fújni a szél".

Ha a szelek királya, Boreasz ébredt elsőnek, akkor északi szélre számíthatunk. Eurosz meleget és esőt hozott keletről. Zephürosz nyugat felől érkezett és csapadéka megváltás volt a növényeknek, míg Nótusz, a déli szél istene, hatalmas viharokat ígért. A hajósok különösképpen tőle féltek, főképp azért, mert ha vitába keveredett és összeütközött bátyjával, Boreásszal, akkor jaj volt a tengeren hánykolódó bárkáknak!

A hajnal és a szél összefüggéseire már az egyiptomiak is felfigyeltek. Náluk Tefnut a reggeli harmat istennője ikertestvérével, Su szélistennel együtt Atum-Ré tüsszentéséből (vagy egyéb testnedvéből) született.

A hinduizmusban Usasz istennőt azonosítják a hajnallal. Ő volt az, aki elűzte a démonokat, a nyomasztó sötétséget, felébresztette az életet és mozgásba hozta az egész világot. Ő volt minden cselekvés hajtómotorja, a káosz ellensége, a kozmikus rend éber őre.

Itt is láthatunk összefüggést a görög mitológiával, Éósz leánya ugyanis Astraea, az égi rend istennője, aki megelégelve az emberek erkölcstelenségét visszamenekült a csillagok közé. Most ő a Szűz csillagkép, aki ha ismét reményt lát, visszatér a Földre és vele együtt újjáéled az elfeledett aranykor is.

Az etruszkoknál a hajnalt Thesan istennőnek hívták. Thesan kapcsolatban állt az élet kezdetével, így minden születés felett hatalma volt. A jóslás szent művészetét is vele hozták összefüggésbe, hiszen a sötét káoszból ő volt az, aki először pillantotta meg a lehetőségek fényét.

Most hogy keresztül-kasul bejártuk a hajnali mitológiát, rátérhetünk erre a csodaszép hajnali újholdra.

A blog fennállása óta, az elmúlt 12 évben, talán három ilyen pontos, aszcendensre eső újhold fordult elő. Itt tulajdonképpen a három titáni testvér – Héliosz, a Napisten, Szeléné, a Holdistennő és Éósz, a hajnal istennője – egyszerre lépik át az égbolt kapuját.

Mivel a Rák jegyében a Hold a domináns, így az ő aspektusai kerülnek előtérbe: mint tudatalatti, emlékek, lelkivilág, anyai minták, gyerekkori élmények – az érzelmek teljes tárháza. A Nap a tudatosítás lehetőségével járul hozzá, de a Hold köpenye mögé rejtőzve:

ne agyalással, hanem átéléssel, "érzelmi átégetéssel" közelíthetünk a megértéshez.

A hajnal, vagyis a felkelő aszcendens magába sűríti a külvilág minden érzelmi élményét, a benyomásainkat, a minket érő hatásokat. De ez egy statikus, iránykijelölő pont csupán, miképp a horizont. A látóhatár olyan, amilyen, a szemlélőn múlik, hogy miket vesz észre belőle. Mint az Amerikai szépség című filmben a táncoló nylonzacskó.

A mostani újhold különlegessége, hogy az ébredő fények mellett az árnyékok is átcsusszannak a világosság tudatosságába: a Rák 9. fokán együtt áll a Fekete és a Sötét hold Lilith, a 11. fokon pedig az aszteroida Lilith jár. Az ő aranykapujukról a múlt héten írtam, ehhez a konstellációhoz csatlakozva még intenzívebb lehet az ott leírt élmények feldolgozása.

A Jupiter kvadrátja az, ami "előrángatja" énünknek azon oldalát, ahol folyton szépítgetünk: itt találjuk az öntetszelgéseket, a túlzásokat, a magasra tett elvárásokat, a lustaságot, az őszintétlenséget, az élettel szembeni követeléseinket. Ezek azok a fájdalmas pontok, ahol a világ felé valamiféle álarcot húzunk és a valódi helyett másfajta érzelmeket hazudunk.

A Jupiter nem a sebeket mutatja, hanem a sebekre ragasztott csillogó-villogó sebtapaszokat, amikre pillantva könnyen megfeledkezünk a traumát kiváltó okokról. Az anyai és apai szeretet beavatásainak hiányairól.

Előbbi belülről fakadó, feltétel nélküli, utóbbi a külvilág biztonságot adó tartóoszlopa, a megerősítés, az elismerés.

Van még egy szereplője a holnapi hajnalnak – mondhatni tömegével lépnek át az energiák ezen a csillagkapun. Ez nem más, mint egy állócsillag.

A Tejúton haladva az újholdhoz csatlakozik a Nagy Kutya Mirzam nevű β csillaga, ami "hírnököt, előfutárt" jelent.

A Nagy Kutya csillagkép már az ókori Egyiptomban is a hőség tetőzését jelentette. Az angolban mai napig "dog day"-nek hívják a kánikula napjait. Sőt, maga a kánikula szó is magában őrzi a "cane" "kutya" kifejezést.

A csillagképben a Mirzam a Sirius (Ösztöntudat) előfutára: ez utóbbi július 6-án éri utol a felkelő Napot.

Míg az északi kultúrákban a téli napforduló volt a legfontosabb ünnep, Európa középső részén a tavaszi napéj-egyenlőség jelentette az év kezdetét. Délebbre azonban a nyári forróság hozta el a fordulópontot, például Egyiptomban a Nílus áradását. De a közép-amerikai maja civilizáció is július 25-ét jelölte meg "időn kívüli napnak", a kalendáriumok közti átmeneti térnek.

A Szíriuszt a legtöbb csillagmitológia különös tisztelettel kezeli: innen eredeztetik a teremtés tervrajzát, a később testet öltő ötletek kontúrjait. A rezgést, ami felébreszti azt az érzelmi energiát, ami a testben cselekvéssé válik. Régen ezeket beavató égi üzeneteknek gondolták, ma inkább intuíciónak, inspirációnak nevezhetnénk.

A Mirzam még ennek a folyamatnak csak a hírnöke, de

nagyon fontos aranykulcsot ad a kezünkbe ez a konstelláció: egy új érzelmi tudatosság kezdetét.

Rajtunk múlik, hogy milyen ajtókat nyitunk meg ezzel az elkövetkezendő időszakban.

Fontos lenne valós figyelmet fordítani az érzelmeinkre és az ehhez kapcsolódó testi reakciókra, a mélyből felbukkanó emlékképekre, álmaink üzenetére.


Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Related Posts with Thumbnails