9+1 viselkedés, ami szembe megy a Vízöntő korral
A gerontokrácia az idősekből álló politikai vezető réteget jelenti. Ide tartoznak a törzsi társadalmak, ahol a vének tanácsa dönt a legfontosabb ügyekről. Az ókori államokban a szenátusi tagságnak is feltétele volt az életkor és a vele járó élettapasztalat. A modern, bürokratikus államszervezetek szintén hasonlóképpen működnek, de a Wikipédia megfogalmazása szerint "a vezetői réteg mobilitásának hiánya vagy gyengesége (is) gerontokráciára vezet."
Megfelelő keretek és feltételek közt remekül működik ez az irányítóelv, ám minden világkorszak-váltás – és a Vízöntő különösképpen – teljesen más szemléletmódot igényel. Gondoljunk csak arra az egyszerű tényre, hogy a jelenleg élő generációk milyen különböző technikai környezetbe születtek bele. Ma az életünk fontos szegmense a virtuális tér, ha másra nem is, de ügyintézésre szinte muszáj használnunk. Emiatt sok szituációban megfordul az élettanító-helyzet: nagymamák, nagypapák kérnek az unokáktól segítséget ahhoz, hogy az orvosi rendelőbe időpontot regisztráljanak vagy csekkeket fizessenek online banki applikációval.
Megtanulunk lépést tartani a fejlődéssel: az én 79 anyukám is használja a Messengert, olvassa a posztjaimat a Facebookon, sőt a világ legidősebb embere is twitterezik, de ezek már nem készség-szinten beépült tevékenységek lesznek.
A világ elképesztő ütemben változik és nem csak a technikai, hanem ezzel párhuzamosan az emberi tudat szintjén is. Egyszerűen azért, mert másképp kell feldolgozni a világ jelenségeit. Az emberiség gondolkodása éppúgy egy korszakhatárra ért, mint ahogy a nagy világkalendáriumban is egy új hónapra lapozunk.
Átmeneti korszakokban élni sosem volt könnyű feladat, gondoljunk csak a zsidók kivonulására Egyiptomból (Bikából átmenet a Kosba) vagy Jézus és követőinek üldöztetésére (Kosból a Halakba). A közös ezekben a helyzetekben, hogy van egy szilárdnak hitt társadalmi-vallási struktúra, aminek abban a formában "lejár az ideje". Először néhányan érzik ezt meg – ha a fenti példáknál maradunk Mózes, illetve Jézus kezdte el hirdetni a változás szükségességét – majd néhány hasonló gondolkodású csatlakozik hozzájuk és szépen lassan tömeggé duzzad a mozgalom.
Amikor megindul egy húzóerő a változás irányába, mindig tapasztalható egy ugyanolyan mértékű ellenállás is. Ezt látjuk a világban, hogy hirtelen nagyon hangsúlyosak lettek értékrendek, amiket már egyszer többé-kevésbé meghaladtunk. Most mégis vármegyéknek nevezzük a közigazgatási egységeket, pedig a legtöbbjükben már nincs is vár. Sőt azok központi, illetve védelmi funkciója több száz éve elavult. (Az előző 9+1 bejegyzés folytatása)
Lássuk még, mi nem Vízöntő-kori...
1. PSZICHOLÓGUSHOZ JÁRNI HÜLYESÉG
Ennek a korszaknak az egyik alapeleme az individualizmus. Valószínű, hogy a Vízöntő Plútóval született generációnak már jóval kézenfekvőbb lesz a bennük rejlő egyedi értékek kibontakoztatása, de még rengeteg "családi múlt csomag" vár feldolgozásra. Azt látom, hogy az idősebbek, 50 év felett szívesebben fordulnak asztrológushoz, kártyajóshoz, önsegítő könyvekhez vagy más alternatívákhoz. A 40-es korosztály már el-elmerészkedik szakemberhez is, a fiatal felnőttek azonban már természetesnek veszik és már 18-20 évesen probléma esetén automatikusan pszichológustól, coach-tól kérnek segítséget.
Nem mindenki: az átlagról beszélek! Azok, akik úgy nőttek fel, hogy a családba a lelki problémákat a szőnyeg alá kellett söpörni, az érzéseket nem lehetett felvállalni, nehezebben kérnek segítséget.
2. BEMEREVEDETT RENDSZEREK
A fejlődés velejárója, hogy nem csak a személyek, hanem a teljes struktúra, a rendszerek is igénylik a frissítést. Igaz ez a politikára, az egészségügyre, az oktatásra, a gazdaságra. Az oktatásról írtam már egy külön posztot: Mi a baj az iskolával? címmel. A rendszerek kezdenek szétesni és ha nem modernizálunk, nem akklimatizáljuk a megváltozott életkörülményekhez, akkor olyan, mintha a vihar tépázta háztetőnkre megragasztott tetőcserepeket tennénk folyton vissza. Ideig-óráig, főleg messziről nézve, ellenfényben még épnek is tűnhet, de hosszú távon nem fogja kiállni az idők próbáját.
3. BEÁLLNI A SORBA
Egyediben, személyre szabottban gondolkodni rendkívül nehéz. Jóval egyszerűbb mindenkit "egy kalap alá venni". De az egyediség velejárója az egyedi igények megjelenése is. Gondoljunk bele, hogy 30 éve a közétkeztetésben volt a csokis piskótakocka meg a tarhonyáshús, ma egy pár fős gyerekzsúron is lehet, hogy van külön glutén-, tej-, meg ezmegaz-mentes nassolnivaló. Az iskolában is volt jó tanuló / rossz tanuló, ma számtalan speciális nevelési igény van.
Mivel kívülről nem várható el, hogy mindenben kiszolgálják az egyedi igényeket, így elsősorban magunkkal kell olyan szinten kapcsolódnunk, hogy mi ezek szerint az elvek szerint éljünk. És már megint visszakanyarodtunk az önismerethez. Figyelembe kéne vennünk a testünk jelzéseit, az igényeinket, az értékrendünket és saját, kreatív életvitelt kialakítani.
Kedvenc példám erre az anti-vízöntőségre, az egymást másoló, "egyedieskedő" közösségi média jelenlétek. Néhány Instagram oldal, lakberendezési megoldás, de még az ilyen-olyan étrend-trendek is ide sorolhatók.
4. FELELŐSSÉG ÁTHÁRÍTÁSA
Nézzük a nagyobb képet. Politikában jellemző a hangzatos ígérgetés, az egymásra mutogatás, a másik besározása, a felelősség fel nem vállalása. Nem csak nálunk, világszinten tapasztalható jelenségről van szó. A Vízöntő-kor az emberiség fiatal felnőtté válás állomása. Sebezhető és érzékeny kollektív lelkiállapot, amikor lépésről-lépésre tanuljuk meg a döntések következményét, az önálló létezést.
Az egyéni szabadság alapfeltétele a felelősség felvállalása.
5. MEGKÜLÖNBÖZTETÉS, MEGBÉLYEGZÉS
Szintén nehéz kérdés, hiszen több ezer éven át elég erős jelzők mentén osztották fel a társadalmat. Szigorú férfi és női szerepek voltak, amik közt nem volt átjárhatóság. Nem a szülőségre gondolok, hanem gazdasági, politikai szerepvállalásra, foglalkozásokra. Ma már nő is lehet egy ország vezetője, férfi pedig választhatja azt, hogy ő marad otthon a gyerekkel. De a vallások, a kultúrák is igen erős határokat húztak emberek között. Manapság azonban a gazdaság, az Internet elmossa a távolságokat. Különböző országokból szállítják az összeszerelés helyére az alkatrészeket mondjuk egy autó vagy mobiltelefon előállításához. A neten szörfözve mi magunk is hirtelen egy másik kontinensen találhatjuk magunkat, ha egy külföldi oldalt böngészünk.
Az énidentitásoknak szerves részét képezi a valahová tartozás. Akkor van baj, ha mások hovatartozását, világnézetét nem fogadjuk el vagy kevesebbnek gondoljuk a sajátunknál.
6. HIERARCHIA ÉS PROTEKCIÓ
Ez összefügg a 2-es ponttal. Amíg kizárólagosan alá-fölérendeltségi viszonyokban gondolkodunk, addig nem sajátítjuk el a Vízöntő kooperatív szemléletét. Természetesen lehetnek olyan helyzetek, amik megkövetelik egy kizárólagos vezető fellépését (legalábbis most még így látom), de a legtöbb működési formában ez fokozatosan elavulttá válik.
Ennél is elmaradottabb a protekció, az "urambátyám-rendszer", mivel így nem az egyéni kvalitások és a közösségi érdekek érvényesülnek. Pedig a protekció szó eredetileg nem is ezt, hanem támogatást jelent (11-es ház, Vízöntő analógia a támogatók), de olyan értelemben, ami a fejlődést és nem a bebetonozást segíti elő.
7. ELVESZVE A VIRTUÁLIS VALÓSÁGBAN
Az új világkorszakban több valóságsík ér össze, már most is, hiszen a legtöbb embernek van valamiféle online jelenléte. Amikor ez hidat képez a fizikai távolságok közt, az információk gyors és hatékony áramlását biztosítja, addig egy remek találmányról beszélünk. De ennek is a kulcsa a helyes használat és a mérték. Igaz ez a mindenre (gyógynövényektől kezdve a túlzott egészségfanatizmuson át a fojtogató gondoskodásig): meg kell találni az egyensúlyt.
Most még annyira új (és csak kevés generációnak készség-szintű), hogy nem véletlen, ennyire el vagyunk veszve ebben a valóságban. Össze vagyunk zavarodva, mint Alice Csodaországban.
8. HAJTHATATLAN RAGASZKODÁS
Ez nagyjából bármire igaz. Mivel levegős jegyről van szó, itt a ragaszkodás elsősorban a gondolkodásban, a hitrendszerekben, a világszemléletben jelenik meg. Ahogy már korábban is írtam a "mert ezt így szoktuk" kijelentésekkel elzárhatjuk magunkat az új tapasztalatoktól.
Nem állítom, hogy minden rossz, ami régi és minden jó, ami új. Sőt! A kritikai érzék fejlesztése a megoldás. Ne fogadjunk el semmit anélkül, hogy az egyéni szűrőnkön át nem szűrtük. Igaz ez a fenti pontokra is. Tartsuk meg, ami beválik és alakítsuk át azt, ami nem működik.
9. PILLANATNYI ÉRDEK
A Vízöntő a távoli jövő jegye, így a pillanatnyi érdeknél jóval fontosabbak a hosszú távú következmények. Már megint igaz ez a rendszerműködésekre (2-es pont), a környezetvédelemre, az oktatásra, az egészségügyre. Meg kellene tanulnunk nem folyton a bajt hárítani, hanem tudatosan tervezve megelőzni azt.
Az egyénre szintén igaz, hogy ha pillanatnyi érdekek szerint döntünk, nem gondolunk az unokáink, az utánunk következő generációk életére.
+1. BEZZEG A RÉGI SZÉP IDŐKBEN!
Sok mindenre gondolok én is nosztalgiával, de az élet sosem állt meg egy ponton. Az idő kerek forog, most éppen jóval gyorsabban, mint a korábbi évszázadokban. Ha a múltban felejtjük magunkat és csak sopánkodunk (vagy visszafele mutogatunk a felelősséggel), előbb-utóbb lemaradunk erről a forgatagról. A Vízöntőben a változással kell felvenni a ritmust.
Vagy ha már nosztalgiázunk, akkor tegyük azt átlátással. Ne csak egy szegmensét ragadjuk ki, hanem lássuk az egészet. A nők helyzetét, anyáink-apáink sorsát, a lehetőségeiket, az életkörülményeiket. És ha mindezt a 8-as pont szerint tesszük, akár újra nekiláthatunk mi is otthon kenyeret sütni, gazdálkodni vagy letehetjük a kezünkből az elektromos kütyüket...
Végül hozok egy könyvajánlót, ami szerintem szervesen kapcsolódik a témához. Ernst F. Schumacher: A KICSI SZÉP, Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról
"Ha egy – bármilyen rosszul működő – intézményrendszert hirtelen lerombolnak, nem lehet azonnal másikkal helyettesíteni."
"Az új gazdasági tevékenységek nem a társadalomból való kivonulást igénylik, hanem a meglévő pozitív társadalmi erők mozgásba hozását."
"Az embereknek rá kell jönniük: első feladatuk az, hogy a gyógyulás részévé váljanak, s ne maradjanak a betegség részei. S ha maguk egészségesek, vidámak, és megállnak a lábukon, akkor nagyobb esélyük van arra, hogy segítsenek a szerencsétleneknek megtalálni saját problémáik megoldását."
"A modern ember nem a természet részének érzi magát, hanem külső erőnek, melynek az a hivatása, hogy uralja és meghódítsa azt. Egyenesen a természet elleni harcról beszél, és elfelejti, hogy ha megnyerné ezt a harcot, ő maga volna a vesztes fél. Ez a harc egészen a legutóbbi időkig látszólag olyan jól ment, hogy az emberben önnön határtalan képességeinek illúzióját keltette, de mégsem olyan jól, hogy a teljes győzelem elérhető közelségbe került volna. Most viszont elérhető közelségbe került a győzelem, és sokan, bár még csak egy kisebbség, kezdik felismerni, mit jelent ez az emberiség fennmaradása szempontjából."
Itt is megtalálsz:
