Újhold a Rák jegyében: 2023.07.17 (20h32p)
Amióta az első ember az égre emelte a tekintetét, magával ragadta őt az örökkévalóság hívása. Azóta keressük mi is, Istenben, a különböző vallásokban, a vámpírok és hősök mítoszaiban. Kutattak utána Egyiptom papjai, az alkimisták, kutatja a modern tudomány. Rengeteg szimbólummal próbáltuk leírni az évezredek során: ilyen a főnix, a csillag, a kozmikus tojás vagy a világ köldökén áthaladó ezüstkötél – a Tejút –, ami a halandó és a halhatatlan világot köti össze. A görögök hite szerint az isteneket az ambrózia fogyasztása tette örök életűvé, a szanszkritban ugyanezt jelenti az amrita.
Lélekszinten összeköttetésben állunk az örökkévalósággal, de emberként nem lehetünk örökkévalók. Mégis... Vannak pillanatok, amikor sejtszinten érzékeljük az eternitást. Ilyenkor egy szívdobbanásra megáll az idő. Valamiféle kegyelmi állapotba kerülünk és feloldódunk az Univerzum végtelenségében. Megszűnnek a gondolatok, a félelmek, az érzelmek és rákapcsolódunk a létezés forrására.
Elragadhat minket a zene, a szerelem, az alkotás eksztázisa, a természet áhítata. Átélhetjük tágra nyílt szemmel a világ szépségére csodálkozva vagy befelé figyelve, meditatív állapotban.
Az iszlámban úgy nevezik: baraka. Baraka azt jelenti, "áldás", "lélegzet", "életesszencia". A szúfizmusban (az arab miszticizmusban) használják ezt a fogalmat arra az áldásos erőre vagy spirituális jelenlétre, amely Istentől kezdődik és átáramlik az Istenhez legközelebb állókon.
A baraka nem stagnáló állapot, hanem olyan tudatos jelenlét, amin keresztül összekapcsolódhatunk az örökkévalósággal.
Rúmí, aki a szúfizmus egyik legismertebb képviselője volt, ezt az állapotot jeleníti meg a bevezetőként választott idézetben.
Az asztrológia az örökkévalóság táncát jegyzi fel: több ezer éve rögzíti hitelesen a csillagok mozdulatlanságát és a bolygók mozgását. A horoszkóp nem más, mint kiragadott időpillanat, az a bizonyos szívdobbanásnyi állókép. Épp ezért lenyűgöző szemlélni egy újszülött élettérképét, az ellőttünk álló év energiamezejét vagy akár a mai újholdat.
Az örökkévalóságnak minden pillanata tökéletes, de az embert mégsem sodorja magával akármi. Az elkülönült egó bizonyos lét-eseményeket jónak, míg másokat kellemetlennek ítél. Az asztrológiai program adathalmazzá, sematikus ábrává sűríti a Világűr általunk ismert végtelenségét, így ennek olvasása meglehetősen tárgyilagos, hogyan is vetekedhetne azzal a látvánnyal, mikor a tengerparton állva a csillagos ég horizontján felbukkan a telihold.
Mégis vannak képletek, amikben felsejlik az, amit a szúfik barakának neveznek. Mint például a mai újhold...
Az újhold képlete
A Nappal és a Holddal együtt áll továbbá a Pollux, ami az Ikrek csillagkép béta csillaga (Örök-lét). Ő az égi dioszkuroszok közül a halhatatlan fél, a bennünk élő isteni lélekrész, míg bátyja, Kasztór, a test, az anyag mulandósága. Elválaszthatatlanok egymástól, egyik nap az égen ragyognak, másik nap az Alvilágban járnak. Ezáltal az Ikrek esszenciája, hasonlóan az őt uraló Merkúrhoz pszichopomposz, vagyis lélek-terelő.
Ez az energia, ami a tudás, a megkülönböztetés által elválaszt minket az isteni résztől és ez az, ami az önismereten, az önfelfedezésen keresztül visszakapcsol.
Az MC a Hadar nevű állócsillagra mutat (β Centauri), aminek a jelentése "jelen lenni", a "földön lenni".
Következő figyelemre méltó momentum az újhold és a Plútó szembenállása. Míg a Rák újhold az élet áramlata, addig a Bak Plútó az örökkévalóvá rögzített pillanatok felbomlása. Hasonlóképpen az IC-vel együtt álló Bika Uránusz is a gyökereket, a hozott mintákat bontogatja.
Így ez a képlet tele van ellentmondásokkal: elmúlással és örökléttel, változással és mozdulatlansággal – mégsem kaotikus, szétesett energiákat látunk, hanem univerzális rendezettséget.
Ez az újhold képlet előremutató, de most nem valami konkrét prognózist vélek felfedezni benne. Hanem annak a lehetőségét, hogy a jelenléti állapotokban könnyebben megtapasztalhatjuk a barakát, az áldás áramlását.
Itt is megtalálsz:
