2023. július 21., péntek

Megállni egy pillanatra

Az év 3. tízmilliószoros napja: 2023 július 21.

Bevezető gondolat: "Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz." (Wass Albert)

A buddhista naptár szolunáris, vagyis a Nap és Hold helyzetét veszi figyelembe. Az ünnepnapokat is ennek megfelelően alakították ki: így határozták meg az általunk tízmilliószoros napként emlegetett buddhista ünnepeket.

Az új év ciklusa a loszárral – a tibeti holdújévvel – veszi kezdetét, ami idén február 21-re esett.  (Megfoganni) Az első tízmilliszoros nap a következő telihold dátuma, vagyis az 1 holdhónap 15. napja. 2023-ban ez több volt, mint egy átlagos telihold, ugyanis ezen a napon váltott jegyet a Szaturnusz (Virágzó jövő / Egészséges gyökerek), épp ezért a két bejegyzés összefügg.

Szépen érlelődtünk ezekben a folyamatokban, hiszen mondhatjuk, hogy maga a megfoganás egy rajtunk kívül álló történet, apa és anya akarata, de ha hiszünk az Univerzum rendjében, akkor fogalmazhatunk így is:

ez a lélek terve.

Körülményeink a lélek evolúcióját segítik elő: így a tér és az idő, a családunk története, az anyagi és spirituális környezet, a kultúra mind-mind ennek a folyamatnak a mozaik-darabja. Ám ahhoz, hogy lélekkénk kiteljesedjünk, virágba boruljunk, előbb meg kell gyógyítani a múltunkat.

Tulajdonképpen az önismereti út (vagy Buddha követésének az útja) az, ami elvezet minket ehhez: a felébredéshez. Az ébren lévők "Azok az emberek, akik már elérték azt a tudatosságot, hogy képesek az önfejlesztésre. Minden helyzetet tanulásként fognak fel és képesek rákapcsolódni a transzcendens erőtérre, azaz irányítottá válni… Ők segítik a változásra nyitott, de még nem tudatosan fejlődő embereket a továbblépéshez, az ébredéshez." – írta épp a minap Sárvári György a Facebookon

A második tízmilliószoros ünnep (4. holdhónap, 15. napja) szintén telihold, most az Ikrekben, ahol azt a kérdést feszegettük, kinek is gondoljuk magunkat. Nagyon fontos felismerni, hogy életünk korlátait mi húzzuk fel. Ennek nagy részét otthonról hozzuk, jelentős részét a társadalom emeli falként körénk, de mindig akad egy aprócska rés, a kíváncsi keresés, az ébredező öntudat számára, ahonnan elkezdhetjük mindezt tágítani.

És most elérkeztünk a harmadik ünnepnaphoz, ami 6. holdhónap 4. napja: az újhold után most kezd láthatóvá válni a friss, növekvő holdsarló. A hétfői bejegyzésben is megállásra buzdítottalak benneteket, hogy a mozdulatlanságban felfedezhessük az isteni energia megnyilatkozását.

Az imakerék ünnepe sokban hasonlít ehhez. A legenda szerint Buddha magától a teremtés istenétől, Brahmától kapta ajándékba ezt az eszközt, ami a dharmát – a kozmikus rendet –  segít láthatóvá, tapinthatóvá, érzékelhetővé tenni.

Az imakerék tehát maga örök létezés, forgása a szamszára, amit a testet öltött lélek – a karma megtapasztalója  forgat meg.

A karmára gyakran úgy tekintünk, mint isteni jutalmazás- és büntetés-rendszerre, pedig nem egyéb, mint tetteink, gondolataink közvetlen következménye. A buddhista filozófiában 2500 éve létező fogalom, hogy az egyénnek felelőssége van a sorsa alakításában. Nyugaton viszont most kezdjük igazából megízlelni. Eredetileg Jézus tanításai is ezt az eszmét követték, de a gyakorlatban valami félresiklott, mert az elmúlt évezredekben leginkább Istenre, az egyházra, valamiféle felsőbb, rajtunk kívül álló hatalomra ruháztuk át mind a megítélést, mind a felelősségvállalást.

A Bak jegyén végighaladó Plútó azon "dolgozott", hogy minél több embert ébredésre bírjon.


A napkelte képlete

Itt kapcsolódik a tízmilliószors naphoz még egy izgalmas aspektus: ez pedig a Nap és a Bak Plútó utolsó szemben állása. Ez az utolsó lehetőség arra, hogy legmagasabb szintű tudatossággal gondolhassuk végig az elmúlt 15 évet.

A Bak Plútó rengeteg kihívást hozott, az utolsó fokon már elkezdtük összegyűjteni mindazt, ami velünk történt. A Bak jegy egy erős választóvonal volt, ahol nagyon élesen elkülönült a személyes felelősség felvállalása vagy annak elutasítása. Még az országok, vállalatok vezetőinél is felfedezhető ez az hozzáállás: vannak akik beleállnak a valódi felelősségvállalásba (például környezetvédelem), míg a nagy többség másokat okol a rossz döntéseiért, a körülmények alakulásáért.

Míg a kollektívben nem nagyon látszik a pozitív változás, addig egyénileg igen. Sokan elképesztő ütemben fejlődni kezdtek, akár külső nyomás, akár belső ösztönzés hatására.

A Bak Plútó következményeként úgy is érezhetjük, mintha ebben a 15 évben több életet is leéltünk volna.

A Bak Plútó időszakában rengeteg korlátunkkal találkozhattunk: bűntudattal, félelemmel, megfelelni akarással, merev önszabályozással, kontroll-kényszerrel. Ezzel összefüggően egyre szélesebb körben váltak ismeré azok a pszichológiai irányzatok, amik a transzgenerációs minták, a traumákat, a sémákat kutatják. (Ehhez kellett a Halak Neptunusz jelenléte is!)

Jó esetben itt, a Bak Plútó végén sokat "lazultunk" nem feltétlenül testileg, de lelkileg-szellemileg mindenképpen. Lehet együtt rohanni a rohanó világgal és hagyni, hogy felőröljön minket ez az intenzív sebesség vagy válhatunk elég bátorrá ahhoz, hogy szembe menjünk a trenddel és a nyugalmat, a lassítást keresve élvezni kezdjük az életet.


Itt is megtalálsz:

Related Posts with Thumbnails