2013. május 26., vasárnap

Tudom, vágyom, hiszem: Merkúr, Vénusz, Jupiter együttállása

"Vannak a Föld forgásában ritka pillanatok (...), amikor megesik, hogy valamennyi dolog és lény, még a legtávolabbi csillagok is soha nem ismétlődő módon együttműködnek, úgyhogy olyasmi történhetik, ami se előtte, se utána soha nem. Sajnos az emberek általában nem értik, hogyan éljenek vele, így aztán a csillagórák észrevétlenül múlnak el. De ha akad valaki, aki érti, fölismeri őket, nagy dolgok esnek a világon."
- Michael Ende -

A tegnapi telihold után ma sem maradunk égi látványosság nélkül. Napnyugtai idején, fél nyolc körül együtt áll a Vénusz, a Merkúr és a Jupiter. Szép, tiszta idő esetén megér egy égre pillantást ez az esemény is.

Milyen szerencsés vagyok!
A tradicionális asztrológiában a Vénusz a kisebb szerencse (fortuna minor) planétája, hozzá tartoznak a "szép" érzések, a szerelem, az ízlés, a művészet, a harmónia, az érzékiség. A Jupiter a nagyobb szerencsét (fortuna major) és az "emelkedett" érzéseket képviseli: a bőséget, a kiteljesedést, a hitet, az értékrendeket. Kettejük között a megértés bolygója, a Merkúr áll.
A másik nagy archaikus rendszer, a tarot is két szerencsét különböztet meg: egyik a 17-es Csillag, másik pedig a 10-es Szerencsekerék. Előbbi az új reménységet számával azt a beavatási állomást képviseli, mikor megnyitjuk magunkat (például az ima erejével) az áldás befogadására. A 10-es az isteni szerencse, a tökéletesség száma. Az élet körforgásában az a pillanat, amikor minden együtt áll a sorsfordító változásokhoz. A Csillag alázatot, a Szerencsekerék pedig jelenlétet követel.
Azáltal, hogy a Merkúr is bekapcsolódik ebbe az együttállásba, a felismerés lehetőségét rejti magában. Nézzünk az égre, majd nézzünk a szívünkbe, és lássuk be, mennyire szerencsések vagyunk. Ne a vágyainkat kergessük, hanem egyetlen pici pillanatra legyünk hálásak a sorsnak azokért az emberekért, kapcsolatokért, tapasztalatokért, tehetségekért, élményekért, szépségekért, valóságokért, amik már most is jelen vannak az életünkben.

Szer...
A Magyar Etimológiai Nagyszótár értelmezése szerint a "szer" szó eredeti jelentése: eszköz, hatóanyag, állapot, lelkület.
A "szer" szent tüzet is jelent, amivel a szertartások máglyáit gyújtották meg, s ez az, ami szerelem esetén a szívünkben lobog. Ezt az érzést keressük a pót- vagy kábítószerekben.
Enélkül a szer nélkül nincsen szerencse sem. Vágyakozhatunk, várakozhatunk, de előbb a saját lelkünk lángját kell fellobbantani hozzá, hogy kívülről a szerencse megérkezzen az életünkbe.
A szerencse pillanatai úgy villannak fel, mint a hullócsillagok fénye. Fellobbannak, majd kihunynak. S ha most nem élünk a szerrel, akkor napokat, heteket, éveket, sőt néha életeket kell várni az újabb időpillanatig, mikor ismét minden tökéletes összhangba kerül.
Related Posts with Thumbnails