2014. március 29., szombat

Szárnyat bontó tavasz: újhold a Kosban

„Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.”

- Darnel Krisztián -


Újhold. A tavasz első újholdja...
A művészetekben van egy kifejezés: mise en abîme, azt jelenti, kép a képben. Lefordítva annyit tesz, "szakadékba, örvénybe, mélységbe helyezés". A nagy képben megjelenik egy kicsi, és a részlet tükrözi, végteleníti a nagy egészet. Így a tartalom magával ragadja szemlélőjét, hatása alá kerül, nincs menekvés: beszippantja, mint egy örvény.
A természetben sem lehet a forgó vízárammal hadakozni. Ha az ember erőnek erejével próbál küzdeni, elveszti a harcot. De ha megadja magát, mozdulatlanná válik, hagyja, hogy levigye őt a mélyre, az örvény végül a felszínre emeli...

Újhold a Kosban: születés a születésben

2014. március 30-án, vasárnap (budapesti idő szerint 19 óra 46 perckor) a Nap, a Hold és az Uránusz szorosan együtt állnak a Kosban. A MEGÚJULÁS nyomatékot kap, megháromszorozódik.
A Kos az az állomás, ahol utat tör magának az élet: a születés pillanata, tele lendülettel, dinamikával, erővel.
Az újhold energetikailag ugyanez: a kezdés és az újjáéledés fázisa. Ilyenkor a tudatos és az ösztönös vágy eggyé olvad, szívvel-lélekkel azonosulhatunk a céljainkkal, álmainkkal.
Ehhez kapcsolódik a forgószélszerűen tevékenykedő Uránusz. A régit kisöpri, helyét behinti sóval, hogy valami egészen újnak adjon teret. Elementáris, váratlan, felrázó és megrendítő.

Álljunk meg egy képre!

A jegybe lépések, a holdfázisok, amikről írok a blogon a végtelenből kiragadott időpillanatok.
Olyan, mintha az éppen pergő filmből egy-egy kockát kimerevítenénk, hogy alaposabban megszemlélhessük a részleteit. A megértés segítik, de élni mindig a teljes filmet kell.
A különbség a mozivásznon zajló események és a valós élet között, hogy mi nem csak nézői, hanem szereplői, mi több, rendezői is vagyunk életfilmünknek. Minél inkább felismerjük ezt, annál rugalmasabban, vagy inkább tudatosabban alakíthatjuk a történetünket.

Kezdetét veszi...

Visszavonhatatlanul beindulnak a változások.
A tél csendjében érlelhettük magunkban, mit is szeretnénk, most következik a megvalósítás.
Az erők gyülekeznek, koncentrálódnak, majd átbillenek a holtponton. Nincs megállás. Ahogy a fák sem tömködhetik vissza a kipattant szirmokat, a tündöklő szárnyat bontó pillangó sem lehet hernyó tovább. Átadják magukat a változásnak.
Ahogy a szabadban, az utcákon sétálok és a tavasz csodálatos, színes, forgatagos létezésében gyönyörködöm, azt látom - felemelő varázslat zajlik.
Vajon mi miért félünk még mindig az ilyen változásoktól?

Sok idő nem lesz töprengeni ezen. Az erők az égen is sűrűsödnek. A sokat emlegetett kvartett - az Uránusz, Jupiter, Mars és Plútó hangolnak már. Igaz, ezek a zenészek nem hegedűvel vagy zongorával, hanem egy bazi nagy metszőollóval "húzzák el a nótánkat".
Megszabadítanak bennünket a felesleges kacsoktól, vadhajtásoktól. Ahogy a gazda a szőlőt, ők is a bő termés, a kiteljesedés érdekében teszik mindezt.
Mindenkinek a maga döntése, meddig halogatja az ébredést. De választhatjuk azt is, hogy nézők helyett szereplőkké válunk, elkezdhetjük formálni (rendezni) az életünket.

Jó ideig befelé és lefelé áramlott az örvény, most irányt változtat. Ha felemelkednénk, adjuk át magunkat neki...

6 megjegyzés:

  1. Kedves Eszter,
    mindig örülök, amikor látom, hogy új bejegyzésed jelent meg, mindig örömmel olvasom őket. Tetszik, hogy nagyon találó idézetekkel indítod mindegyiket. Ez a mostani pedig különösen kedves nekem (kos napjegy+kos aszcendens). Köszönettel és szeretettel, Gabi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gabi,
      Nagyon köszönöm!
      Isten éltessen! Jövő szülinapodon megosztod, milyen változásokat hozott ez az év? :))

      Törlés
  2. Azért én tartok tőle, hogy van, ami megállíthatja még azt is, aminek eljött az ideje, mégpedig a saját félelmeink... Szerinted? Van az a szintje a sorsszerűségnek, amit még így se tudunk szabotálni? Mármint a pozitív dolgokat illetően, pl. ha lelkileg magasabb szintre tudnál lépni, de nem mersz, azt megteheted, de meddig?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rita, nem vagyok biztos benne, hogy értem a kérdést... Ha nem szeretnéd itt konkrétabban kifejteni, nyugodtan írj e-mailt!

      Törlés
    2. Igazából csak arról van szó, hogy amikor úgymond utolér valakit a karma, az általában nem kellemes, pl. ha valaki kiszúr valakivel, előbb-utóbb vele is ki fognak - úgy látom, ez mostanában elég hamar bekövetkezik -, és ez elkerülhetetlen, ha eljön az ideje. De ha mondjuk annak jön el az ideje, hogy találkozzon egy fontos emberrel, akár élete szerelmével, vagy kapjon valamilyen lehetőséget, akkor simán lehet, hogy ez mégsem következik be, vagy nem úgy, ahogy lehetne, ha az illető titokban fél valami miatt, nincs elég önértékelése, stb. Tudom, hogy az ilyen dolgok se véletlenül történnek, de én azt látom, hogy így igenis el lehet rontani olyat, aminek pedig ideje lenne. Bocsánat, ha esetleg kuszán fogalmaztam :)

      Törlés
    3. A karma nem "kellemetlenség". Inkább következmény, egyik dologból adódik a másik.

      Igen, valóban, most elég dinamikusan alakulnak az események, gyorsan megérkezik a visszacsatolás.

      A találkozás pedig így is, úgy is megtörténik. Pontosan úgy, ahogy meg kell történnie. A címkéket viszont mi illesztjük hozzá, a döntéseket mi hozzuk meg. Tapasztalatom szerint vannak olyan helyzetek is, amikor csak felvillannak a lehetőségek, de felkészültség, kellő bátorság híján - vagy számtalan más egyéb ok miatt még várni kell... Türelemmel ezek az élethelyzetek is előbb-utóbb beérnek. :)

      Törlés

Related Posts with Thumbnails