2014. augusztus 10., vasárnap

Hold, ami mindent megérlel: telihold az Oroszlán havában

"Hogyan éljek?
Hát csakis úgy, hogy minden pillanatban jelen tudjak lenni, hogy ne tartsak vissza semmit sem, hogy kimondjam azt, amit érzek akkor, amikor érzem, hogy teljes szívvel szeressek, hogy odafigyeljek arra, ami éppen itt van most. Hogy részt vegyek minden élettel-teli pillanatban egészen addig, amíg meg nem áll a szívem. Így, ha meghalok, vagy azok akiket szeretek eltűnnek, vagy megsérülnek, legalább nem lesz lelkiismeret-furdalásom, hogy mit hagytam ki, mit mulasztottam el.
Meg kell szabadulnunk a fájdalom fóbiától, hiszen a védekezés nem lehet hatékony, viszont megfoszthat mindentől, ami jó és szép és értékes." (Feldmár András)


A hónap teliholdja 2014. augusztus 10-re (vasárnap) napnyugtára (20h10p) esik.
És tényleg szuper lesz a hold! Igaz, nem olyan értelemben, mint ahogy azt a bulvármédia felkapta (erről itt egy jó kis cikk: Szuperhold-illúzió), de asztrológiai szempontból mindenképp szuper! Mert minden telihold az...
Feszültségében két ellentétes pólus kapcsolódik össze: a "tudatosan akarom" és az "ösztönösen vágyom ", s ezeknek feloldását éppen középen - a jelenlét állapotában - találjuk.

Egy éve érlelődik...

Visszalapoztam a tavalyi év első Oroszlán havi teliholdjához (Éhes szellem holdja), és meglepődtem, mennyi hasonlóság van a két képletben. Akkor is éppen napnyugtára esett a telihold, és a Nap-Hold oppozíciót a Szaturnusz vonta kvadrátba.

Akkor ezt írtam: "a telihold a belső ellentmondásokat emeli felszínre (akkor is, ha másokkal kerülünk vitás helyzetekbe!). Azokat a kardinális kérdéseket, ahol az értelem és a szív nem tud egyezségre jutni. Most az egó alámerül, a lélek pedig felemelkedik. A feszültség csúcsa a Skorpió Szaturnusz, kvadrátban a Nappal és a Holddal, ami azt mutatja, hogy növekedésünk, lelki fejlődésünk, lényünk kibontakoztatásának határára értünk, és a továbblépéshez bizonyos tudati gátakat, érzelmi jégpáncélokat, sőt sok esetben a bűntudat fátylát kell átszakítani magunkban."

Eltelt egy év, sok változás történt. De életünk bizonyos területein még mindig csak érleljük magunkban az áttörés lehetőségét. A felszabadító lépéshez most az Uránusz mutatja a kiutat.

Mag-mágia

Képzeljük el, hogy egy éve (vagy bármikor), elvetettünk két kis magocskát azzal a céllal, hogy valami kedvünkre való hajtson ki belőle. Vágyakat ültettünk a cserépbe: elismertséggel járó hivatást, kiteljesedést hozó szerelmet,
egzisztenciális gyarapodást, gyerekkacajjal gazdagabb családi életet.
Teremtőerőnk, kreativitásuk bármilyen gondalat-magvat képes valósággá csíráztatni.

Egyik növényünk a Szaturnusz szorításában fejlődik. Hasznos kis hajtás, érdemes figyelmet fordítani rá. Ő jelenti a régi, korlátozó mintákat, amiket elsősorban tagadásként nyilvánítunk meg. "Sosem fogom úgy nevelni a gyerekeimet...", "Még egyszer nem megyek bele ilyen helyzetbe...", "Én nem leszek áldozat..."
Ha ezt a növényt ápoljuk - vagyis megrekedünk ebben az állapotban - akkor a felébredést és a növekedést felváltja a látszatbiztonság, a megszokás, és életünkben mindig ugyanazt a "rossz" programot futtatjuk újra és újra.

Korlátainknak, félelmeink felismerése remek táptalaj: bomlasszuk szét és dolgozzuk bele a komposztba (áldozzuk fel őket).
Utána következhet a behelyettesítés a friss uránuszi magvakkal. Ezek olyanok, mint a mesebeli varázsbab, nem tudjuk, mi hajt ki belőle, mert még sosem vetettük el őket.
Forradalmiak, felszabadítóak, sosem tapasztaltak. Túlmutatnak a megszokotton, az elnyűtté hordott, unásig ismétlődő élet-leckéken.
Szárba szökkenve új horizontokat nyitnak meg bennünk, felfelé, az inspiratív teremtő eszmék irányába, hogy az Univerzum terveit csíráztassuk ki önmagunkban.
telihold-pillanat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails