Tízmilliószoros nap és telihold a Halak havában
Alig lép be a Nap a Halak jegyébe, máris szembe kerül a Holddal. Ez a telihold (2016.02.22 19:19) ráadásul az idei év első, úgynevezett "tízmilliószoros" teremtő napja is.
A buddhizmusban "Vajmécsesek ünnepének" (Chotrul Düchen) nevezik, és Buddha csodatételeiről emlékeznek meg. Ezekre a csodatételekre azért volt szükség, hogy meggyőzze a kétkedőket és megerősítse a hitet követőiben.
A legtöbb ezoterikus oldalon gigalelkesedéssel örvendeznek ennek a napnak, "de jó, ma aztán mindenfélét megteremthetünk". Ám mielőtt felgyűrnénk az ingujjunkat és nekilátnánk sok pénzt, holtomiglan szerelmet, szupererőt vagy föld körüli utazást "varázsolni", idézzük fel, hogy mindig önmagunkból - tudatossági állapotunkból, gondolatainkból, érzelmeinkből, hitünkből - teremtünk. És nem csak ezen a különleges napon, hanem folyamatosan.
Buddha megvilágosodott állapotának természetes velejárója, hogy a fizikai törvényekre és a józan észre fittyet hányó különleges tettek végrehajtására volt képes, de nekünk nem-buddháknak (elnézést a többes számért, megvilágosodott olvasóim természetesen kivételek!) a leghétköznapibb változás is valódi csoda.
Kilépni egy-egy megszokásból, sémából, viselkedési mintából, kizökkenteni a karma kerekét.
Merjünk kicsiben álmodni!
A teremtéssel kapcsolatban van (szerintem) egy általános zavar, gyakran összekeverjük az álmodozással, a képzelgéssel.
A teremtés szándék, akarat, fókusz. Elindulás és nem megérkezés. Hiszen, ha tudnánk a következő lépéseket, amik céljainkhoz vezet, ha kezünkben lennének a megvalósítás eszközei, egyszerűen csak haladnánk előre az úton.
A Szűz-Halak telihold üzenete a tarot képekben ez a 17-es, Csillagnak feleltethető meg. Mire a tizenhetedik állomásra jutunk, már hosszú utat tettünk meg. Túl vagyunk a Mágus egyértelmű teremtési szándékán, felépítettünk és lebontottunk magunkban sok mindent. Már csak lépések választanak el bennünket attól, hogy egy újabb, magasabb szintre kerüljünk. De az utolsó Hold-kapun való átlépéshez hitet kell gyűjtenünk.
A Csillag alakja egyszerű, hétköznapi tevékenységet folytat: egy virágot öntöz. Közben a másik kezével égi-szerűen ismétli ugyanazt: vízbe önti a vizet. Látszólag felesleges mozzanat, túlmutat a jelen állapot ésszerűségén. Vízbe öntött víz? Ez a hit. A lélek táplálásának az ereje. Hiszem, hogy megvalósul. És közben teszem a mindennapi dolgaimat.
Lélektűz táplálása
A szertartások külsőségei olyan formális cselekvések, amik régi hagyományokat idéznek meg, olyanokat, amiknek eredete a múlt ködébe vész. Ám valódi figyelem és tudatosság nélkül nem többek, mint üres rutinok.
De mindez megfordítva is igaz, az apró, hétköznapi rutinokból személyes kis szertartásokat alakíthatunk ki, és az ilyesfajta ismétlésekben óriási erő van. Ahogy egyre tökéletesebbé csiszolódnak, úgy emelnek bennünket is magasabbra.
A hétköznapi szertartások titka, hogy nem követ egyetemes sablonokat, mindenki magának alakítja. Úgy, ahogy számára a legkifejezőbb, legtartalmasabb. Lehet ez a reggeli tea elkészítése, ébredés utáni légzőgyakorlat, esti séta a friss levegőn, meditáció a nyugodt pillanatokban. Szólhat pusztán arról a rituálé, hogy megadjuk magunknak a tiszteletet és a figyelmet, de a szándékot is táplálhatjuk, öntözhetjük ezekkel a csendes percekkel.
A lényeg: ne rohanjunk - a teremtéssel sem. Haladjunk apró lépésekkel, amik mind-mind közelebb visznek: önmagunkhoz. És az ilyen előrehaladással nem jár a csalódás íze sem, nem érezzük az elérhetetlennek hitt hiányát, mivel minden napnak van egy apró ajándéka.
Az a kis szertartás, amikor valóban fontosak, értékesek vagyunk önmagunknak.
Észrevétlen változások, finom kis csiszolódások, amik hirtelen, anélkül, hogy erőfeszítéseket tennénk, virágba borulnak...