„Egy kapcsolat olyan, mint ahogy a folyók, a vizek egyesülnek – a folyamat fokozatosan történik meg, mielőtt a tengert elérik. Különbözőek a gyökereitek, ahonnét eredtek, s útközben bizonyos részeitek megtalálják egymást… azután újabb és újabb részek egyesülnek nagyobb folyókká a lelketekben, ahogy telnek az évek. Soha többé nem lesztek már az a kis ér, aki voltatok… de cserébe Tiétek az óceán. Az ember, aki legyőzi a társát, az sosem jut el a tengerhez.” (Paeli Suutari: A Suutari levelek) Május elsején (míg mielőtt az valami univerzális tréfa folytán a munka ünnepévé vált volna), az emberek a szerelmet és a virágba borulást ünnepelték. A régi korokban a legtöbb esküvő épp ezért májusra esett, hiszen ilyenkor, a Bika havában, Vénusz istennő uralkodik, és ez külön áldást jelentett a megkötött frigyekre. A kelták hatalmas, ragyogó tüzekkel Beltane-t ünnepelték, nálunk szokás szerint a legények májusfát állítottak a hajadon lányok udvarára. Távol-Keleten ősrégi hagyomány az esküvő...
©Balogh Eszter