2017. október 6., péntek

Gyógyító méreg


Szaturnusz és a Kígyótartó: 2017.10.08 (08h33p)

„A meseterápiában nem a mese gyógyít. Még egyetlen mese sem gyógyított meg senkit. Abban a változási, fejlődési folyamatban, valamint létezési és gondolkodási módban van a gyógyító erő, amit a mese elindít. A cselekvésre való hajlandóságban és képességben, amit a mese pusztán aktivizál. A rejtett lehetőségek meglátásában. Abban a világképben, amelynek alapja a gondolat, a szó és a tett egysége: azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk.”
(Boldizsár Ildikó, író, mesekutató)

A mesékben a hetes szám nem konkrétumot jelöl, hanem a sok szubjektív érzetét. Ha "hét nap és hét éjszaka" bolyongunk egy sötét erdőben, akkor kétségbeesésünkben végtelennek tűnik az idő. Amikor "hétmérföldes léptekkel" haladunk előre, akkor pillanatok alatt odaérünk, ahol lenni szeretnénk. "Hetedhét országra szóló lakodalmat" tartani pedig óriási vigasságot, rengeteg vendéget jelent.

Az elmúlt időszakunkat meghatározó hét év egyszerre volt prózaian valóságos és mesébe illő módon érzékelhető. Az Uránusz-Plútó 2010-ben kezdődött kvadrátja olyan volt, mint a sima tóvízbe dobott kő, hiába süllyedt mélybe a fényszög, hatása még évekkel tovább fog gyűrűzni bennünk.

Hét év alatt alapjaiban rendült meg a belső világunk. Hét év alatt - legbelül - életeket éltünk. Hét év alatt többet tapasztalhattunk magunkról, mint korábban bármikor. Lélekben hétmérföldes csizmába bújva lépkedtünk, miközben külső körülményeinkben gyakran úgy tűnt, hogy hét napra és éjjelre egy helyben rekedtünk.

Ezzel a víztükröt - önmagunkról alkotott képet - összezúzó, a felszíni látszatot összezavaró uránuszi-plútói kőhullással lehetőséget kaptunk arra, hogy egy jóval tisztább énképet alakíthassunk ki magunkról. Mint minden rendszerből való kimozdulás ez is együtt járt a lebontással, majd a lassú felépítéssel.

Olyan felgyorsult korban élünk, ahol azt szeretnénk, ha minden azonnal megtörténne. Igaz ez a gyógyulásra is. Gyerekkoromban egy lázzal járó megfázást nem töméntelen mennyiségű paracetamollal vagy antibiotikummal kezeltünk (hála a fantasztikus gyerekorvosomnak), hanem mézes teával, hideg borogatással - és legfőképpen pihenéssel. A regenerálódási idő nem csak addig tartott, míg a testhőmérsékletem 37 fok alá csökkent, hanem ráhúztunk plusz két lázmentes napot. Amikor már a láz bágyasztó hatása elmúlt, nagyon nehezemre esett ágyban maradni, de muszáj volt. Pihenés közben a test, álomban pedig a lélek is gyógyul.

Az álomban gyógyítás hagyományát az aszklépidák, Aszklépiosz isten papjai, is gyakorolták. Ő egyike a csillagmítoszok gyógyítóinak, történetét a Kígyótartó konstelláció őrzi. Ez az egyik legellentmondásosabb csillagzat, hiszen az égi egyenlítőn található, mégsem tartozik a tizenkét zodiákus jegy közé. Ráadásul jelenlétével kettéosztja a Kígyó csillagképet.
Jelenleg ez a csillagkép a Nyilas jegy 3. és 30. foka között helyezkedik el. A Szaturnusz ebben a jegyben a világról alkotott elképzelésünk és korábbi hitrendszereink lejárt korlátaira hívta fel a figyelmet. (A valóság szavatossága) Itt-tartózkodása lassan véget ér, de utoljára segít még néhány múltsebet beforrasztani.

A lassú mozgású planéták előre s hátra haladásának van egy sajátos megélési ritmusa. Az év elején úgy érezhettük, hogy ideje lezárnunk a múltat. A hátunk mögött akartuk hagyni a korlátokat, a félelmeket, azokat a dolgokat és kapcsolatokat, amik elszívták az életenergiáinkat, amik akadályoztak bennünket a továbbhaladásban. Áprilisban, a Szaturnusz retrográd mozgásával lassulás kezdődött. Előfordulhattak dejá vu-helyzetek, olyan érzések, mintha mindez már megtörtént volna egyszer. Júliusban ismét átléptünk a Kígyótartó "időkapuján". Ez újabb elcsendesedésre, mozdulatlanságra - vagyis pihenésre és gyógyulásra kényszerített bennünket.

Ráadásul akár tudatában voltunk, akár nem, ez az időszak, csúcspontjaként az augusztusi teljes napfogyatkozással (A létezés hullámhosszán), elindított egy komoly öngyógyító programot. Néhány nappal később a Szaturnusz már előre mozgott, ezzel belekerültünk abba az átmeneti időszakba, amit a gyerekkori betegségélményeim kapcsán "plusz két lázmentes napnak" neveztem. Mostantól azonban kezdetét veheti az új ciklus, ami majd a decemberi Bakba lépő Szaturnusszal teljesedik ki.

Lassú újraépítés, személyre szabott rehabilitáció kezdődik. Csipkerózsika álma véget ér, hét év LÁTSZÓLAGOS megrekedése megadja az előremozdulás lehetőségét. Hogy kinek mikor és hogyan jön el mindez, az nagyban függ attól, hogy mennyire tudatosan gyógyítottuk magunkat. Minél több (önismereti) energiát hagytunk befelé áramlani, annál többet fogunk tudni kifelé (teremtő módon) mozgósítani.


Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.
Related Posts with Thumbnails