Telihold a Szűz havában: 2018.08.26 (13h57p)
♍♓
Hora a görög "hronosz" (Kronosz) idő szóból származik. Időfelfogásunk három egységre - múltra, jelenre és jövőre - bomlik. A mitológiai időfogalom a hórák története szintén egyfajta trinitás, ami ráadásul összefügg az égi Szűz csillagmítoszával.
A Zodiákus csillagképévé válni - a legtöbb esetben isteni jutalom. A Bak Amaltheiával azonos, aki a gyermek Zeuszt szoptatta, a Nyilas az önfeláldozó Kheirónnak felel meg, míg az Oroszlán Heraklész hőstettére emlékeztet bennünket. Fénylő örökkévalósággá, iránymutatóvá válni a legnemesebb kitüntetés.
A Szűz azonban kivétel ez alól. Ő eleve az égi rendhez tartozik, földi pályafutása után ismét az égre vonult vissza.
Az ég rendje a kronoszi Aranykor három alappillérje: „törvényes rend" (Eunomia), „igazságos jutalom és büntetés" (Diké), illetve „béke" (Eiréné).
A törvényes rend egyenlő azzal a mély, belső, ezoterikus igazságérzettel és őszinteséggel, ami az ember létezésnek a gerincét jelenti. (Vagy legalábbis kellene, hogy jelentse.) Ez a függőleges tengely iránya, amikor kihúzzuk magunkat, felemeljük a fejünket és bátran a világ szemébe nézünk. Mert lényünk összhangban van az égi/isteni/univerzális akarattal.
Az igazságos jutalom és büntetés megegyezik a karmával. Ok és okozat. Szvámi Ráma a lehető legérthetőbben így fogalmazta ezt meg: "A karma nem más, mint egy egyszerű tény kinyilatkozása: Ha almafákat ültetünk, almát fognak teremni, nem citromok."
Ez a vízszintes tengelynek felel meg, vagyis a fizikai síkon történő mozgásunk ciklikusságát ábrázolja. Tetteinknek következménye van, mert bármit is teszünk, hatást gyakorolunk a világra.
Végül a két tengely találkozása - a horoszkóp közepe - nem más, mint a béke. Minél nagyobb nyugalmat érzünk, annál többet tudunk Istenről - mert égi és földi metszi egymást.
A jelen idejű béke állapota helyett a múlton rágódunk, húzzuk magunk után az elavulttá vált címkéinket, lezáratlan kapcsolatainkat, családi stigmáinkat. Vagy épp folyamatosan a holnaptól rettegünk: pénzen, a kapcsolatunk jövőjén, az elmúláson, a lehetséges problémákon agyalunk.
Ugyanezt rózsaszín füsttel is bevonhatjuk, akkor a múlt nosztalgikusan megszépül és a hajdanvolt szerelmeken, ifjúságunk erőteljességén, beteljesületlen álmainkon merengünk. A jövő így utolérhetetlen reménnyé válik és mindig üldözni fogjuk az "majd akkor"-t. Majd akkor boldog leszek, ha végre megházasodom, ha lesz egy nagyobb házam, ha lefogyok és a többi...
A felelősség fel nem vállalása, az őszintétlenség vagy a jelenlétből való állandó kimozdulás éppúgy nyugtalansághoz, békétlenséghez, sőt belső meghasonlottsághoz vezet.
Vajon szükségünk van tovább az önmagunkról és a világról alkotott minden korábbi elképzelésre? Vagy van helyettük más nézet, olyan, ami közelebb visz a békességhez? Néha alig van különbség, mégis egy cseppnyi nézőpontváltás elvezet a megértéshez.
Tisztába kell lennünk a múltunkkal és a jövőnkkel - a hozott értékeinkkel, tehetségeinkkel, vágyainkkal, célkitűzéseinkkel, mert köztük, a hétköznapi létezésben fogjuk megtalálni a boldogságunkat.
Eckhart Tolle a felébredt cselekvés három módjának a következő szándékokat írja le: elfogadás, élvezet és lelkesedés. "Amit nem vagy képes örömmel tenni, azt minimum el tudod fogadni. Így: „ezt kell tennem”. Az elfogadás azt jelenti, hogy: „jelenleg ez a helyzet, ez a pillanat ezt a tettet igényli tőlem, így hát készségesen megteszem”."
A Szűz-Halak tengely épp erre a fajta alázatra tanít. Ezáltal a leghétköznapibb tevékenységekbe - takarítás, mosogatás, munkába járás, ügyintézés - belevihetjük az elfogadást. Minél több élethelyzetben vagyunk a három szándék szerint jelen, annál közelebb kerülünk a megnyugváshoz, a békéhez.
Természetesen ez nem a telihold három napjáig érvényes. Most kezdődik egy olyan korszak, mikor egyre inkább erre a szemléletmódra és hozzáállásra lesz szükség. Ez csak a kapu, amin túl a gyakorlás útja vár ránk.
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.