A rózsaszín ködön túl...

Telihold a Mérleg havában: 2022. október 9. (22h55m)

Bevezető gondolat: "Egy kedves pszichológus ismerősömtől őrzök egy fontos mondatot. Ha valaki már huszonötödször mondta el neki, hogy mennyire szerencsétlen, és mennyire beleragadt egy helyzetbe, amiből nem tud kikeveredni, akkor is végighallgatta, majd azt kérdezte tőle: "Mondd csak, és ez jó neked?" Ez egy nagyon egyszerű és fontos kérdés, mert általa ráláthatsz, hogy ezt a kört már tucatszor lefutottad, ezért érdemes lenne valamit kezdeni magaddal - nem a másikkal, nem a világgal! -, különben egy életen át toporoghatsz egy helyben." (Pál Ferenc)

A Kos-Mérleg teliholdnál minden évben az én-te kapcsolatokra, magam és a külvilág viszonyára pillanthatunk rá. Idén ezt nagyon mozgalmas konstelláción keresztül tehetjük meg mindezt: rengeteg lehetőséget sűrít magába ez az időszak.

Nem is tudom, hol kezdjem. Amikor ennyi minden van, nehéz megragadni a lényeget és még nehezebb szakkifejezés-mentesen megírnom a "fordítást". Olykor, mikor csak egy-két elem a hangsúlyos, könnyen jön az írás, hiszen csak egy képet kell bemutatnom. Most nagyjából egy egész műcsarnokot kéne bezsúfolnom az emészthető mennyiségű bejegyzéstartalomba.

Így hát úgy döntöttem, tárlatvezetést tartok! A telihold-kiállítás témája a párkapcsolat. Amivel kapcsolatban tele vagyunk csupa romantikus elképzeléssel – flört, udvarlás, szerelem, esküvő, meghittség, "a párom a legjobb barátom" és a többi. Ez mindig igaz is lehet, de a legtöbb kapcsolat esetén csak ideig-óráig tart a rózsaszín köd, utána egyre gyakrabban érezzük, hogy a hercegnek már nem olyan fehér a lova és a hercegkisasszony is hisztisebb a vártnál.

Jung írta le a perszóna és az árnyék fogalmát, ami asztrológiai értelemben az aszcendensnek (Kos-energia) és a deszcendensnek (Mérleg-energia) felel meg. A perszóna az a szerepszemélyiség, amit a külvilág felé mutatunk: helló világ, én ilyen vagyok. Ide irányul tudatunk reflektora.

Az árnyék a vele szemben lévő terület, elfojtott, fel nem vállalt lélekrészek. Olyan tulajdonságok, amikkel nincs tudatos kapcsolatunk. Javarészt árnyékban vannak a félelmeink, a fájdalmak, a negatív viselkedési formák, mint a harag, a lustaság, az agresszió, a féltékenység vagy az irigység.

A legtöbb esetben a párkapcsolatok – mint szembe fordított tükrök – épp ezt a sötét részt világítják be nekünk: a másik emberen keresztül.

Egy kapcsolat elején hajlamosak lehetünk pozitív árnyékokat belevetíteni a párunkba (ezek az elvárásaink), míg a kapcsolat végén már csak a negatív árnyékokat látjuk és szidni kezdjük mindenért a másikat. Ám amíg nem foglalkozunk a saját megtagadott oldalunkkal, addig csak ismételgetjük ezeket a mintákat.

Ahogy már az újhold bejegyzésnél is említettem (Érzelemspirál), a lelki társak lelkünk érettségének társai. Vagyis minél mélyebb az önismeretünk, minél több árnyékot integráltunk, annál nagyobb esélyünk van a harmonikus, kiegyensúlyozott, teljes életre: és ennek megfelelő párkapcsolatra.

A vasárnapi telihold azt mutatja, hogy most könnyebben és hatékonyabban mozdulhatunk önmagunk felé ezen a téren. Nem ígéri, hogy megúszhatjuk a befektetett energiát, az esetlegesen kemény és fájdalmas szembesüléseket, de azt igen, hogy intenzíven haladhatunk előre.

És ez nem csak a párkapcsolatokra vonatkozik, hanem önmagunk és a külvilág viszonya is rendezhetőbbé válik. Sokat időztünk az "előcsarnokban", kezdődjön hát a képlet felfedezése.

Énhatárok

A mai világ egyik legnagyobb problematikája, hogy az énhatárokat igencsak rosszul definiáljuk. Ott húzunk falakat és zárkózunk magunkba, ahol nem kéne és fordítva: olyasmit teregetünk ki a világ elé, ami nem tartozik a nagy plénumra.

Elég csak megnézni, milyen információkat, véleményeket osztunk meg a közösségi médiákban, miközben a legtöbb kapcsolatban komoly gondot okoz az őszinte kommunikáció. Nem csak a párunkkal, de akár a munkahelyünkön is.

Agresszió

A nem megfelelően felhúzott határok következménye a – mások vagy önmagunk ellen irányuló – agresszió.

Agresszió nem csak a fizikai bántalmazás lehet, ide tartozik a másik leszólása, lekicsinylése, semmibe vétele, megkérdőjelezése. De agresszióproblémára utalhat testünk számtalan tünetet: allergia, pajzsmirigy, magas vérnyomás és még sok más.

Nem ott konfrontálódunk, ahol a feszültség létrejön: helyette vezetés, vásárlás közben dühöngünk, kommentekben kötekedünk, üvöltünk a gyerekkel, a kutyával, a párunkkal.

Agresszió oka lehet félelem, bizonytalanság, önértékelési probléma és még sok más minden, amit nem tudok kifejezni, megfogalmazni, kérni – mert árnyékban vannak.

Életünk első és talán legagresszívabb élménye a születés. Át kell törni egy határt, amit a köztes létből az önálló életbe vezet. Újraéltem élményfeldolgozó csoportban az születésemet: nagyon kemény! De önerőből haladtam, a körülményekkel együttműködve küzdöttem magam előre és a végén elképesztő megkönnyebbülést és diadalérzést éltem át. Erősebb, magabiztosabb, kompetensebb lettem.

Az agresszió eredetileg azt jelenti "odalépés", később vált katonai fogalommá. Így fonódik össze a határvédelemmel.

Korai sérülések

A Hold együtt áll a Kheironnal, így egy fél éves folyamat teljesedik ki (Az én megszületése). Akkor szívvel-lélekkel azonosulhattunk ezzel az energiával, most a Nap szemszögéből egy objektívebb rátekintést kaphatunk.

A határok és azoknak kijelölése, védelme kora gyermekkori, sőt magzatkori minta. Kheiron (többek közt) az anyai elutasítás archaikus szimbóluma, a sebzett (ön)gyógyító lélekrészünk.

Ezek a tapasztalatok nagyban befolyásolják, hogy vészhelyzetben vagy nagyobb kihívás esetén hogy reagálunk. Előtör belőlünk az agresszió? Lemerevedünk? Netán valami függőséggel (alkohol, drog) tompítjuk magunkat?

Az önismeret elsősorban szemlélődés: észrevesszük, milyen gondolatok cikáznak át a fejünkön, hogyan viselkedünk és ha ez megvan, akkor azt is feltérképezhetjük, honnan erednek a gondolatok, a külső ingerekre milyen válaszokat adunk.

Újrakapcsolódás önmagunkkal, másokkal

Az asztrológiai útmutatás sosem kínál kulcsrakész megoldásokat. A legtöbb esetben a körülmények energetikai minőségét határozza meg, vagyis mik azok a belső folyamatok, amik összhangban vannak ezekkel az áramlatokkal.

Ha ezekkel mindig időszerűen "dolgozunk", akkor könnyebben tudunk újrakapcsolódni önmagunkkal.

Saját árnyékok elfogadása és nem eltagadása vezet el bennünket a teljességhez.

Stanislav Grof, a transzperszonális pszichológia egyik alapítója ezt nálam költőibben fogalmazta meg: "Csak aki az árnyékot befogadta és elfogadta jelenlétét, éli meg az átalakulás folyamatát, amely összeköti őt transzcendens lényével".

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!