Skorpió aszteroida Lilith: 2023.10.24 – 2024.01.21
Nem nagyon tudok olyan égi jelzőt mondani ebben az időszakban, ami ne valamiféle komoly átalakításra mutatna. Most éppen az aszteroida Lilith, a maga felkavaró energiáival csatlakozott ezekhez a folyamatokhoz.
Nehéz megfogalmazni, mire is számíthatunk tőle és ennek két oka is van. Egyik, hogy most találkozik először ebben a jegyben a Haumeával, másik pedig az, hogy a Fekete holddal ellentétben az aszteroidának jóval kevésbé felismerhető a "kéznyoma". Rejtett, belső motivációkat érint, önismereti utakra sarkall. Egy olyan területre invitál, ahova csak a "fekete öves" útkeresők merészkednek. Ők is csak nagyon óvatosan.
Mind a Skorpió jegy, mind pedig a Lilith azokat a témákat képviseli, amitől a múltban is féltünk: titkok, tabuk, árnyékban rejtőzködő és a tudatalatti mélyére száműzött csontvázak. Az ókori Görögországban Hádésznak nem építettek díszes templomokat, nem rendeztek ünnepeket a nevében, sőt még áldozni is csak félrefordított arccal mertek, nehogy magukra vonják a rettegett isten figyelmét. Lilith-től hasonlóképpen tartottak, amulettekkel védekeztek vele szemben.
Az Alvilágba – vagyis a tudatalatti birodalmába – keveseknek volt retúrjegye és a látogatáshoz pszichopomposzra, lélekkísérőre, volt szükség. Amikor az emberiség a 30-as években felfedezett bolygót merészen Plútónak keresztelte, minden megváltozott. Napfénybe emeltük ezeket a khtonikus lelki tartalmakat és a korábbi egyvonalas személyiségképet halálra ítéltük.
Az önfelismerés révén a sorsvonal már nem születéstől halálig vezet, hanem útelágazásokat, választási lehetőségeket kínál. Az ősök útja vagy az istenek útja, ahogy Hamvas is fogalmaz. Amikor a saját identitásunkat keressük, az bizony én-áldozatot követel. A réginek szükségszerűen meg kell halnia. Akár többször is egy életen belül.
Lilith egyfajta pszichopomposz. Nem pályázhat az év legnyájasabb idegenvezetőjének a posztjára, de az biztos, hogy érti a dolgát. Ától cettig ismeri a terepet. Tudja, hol rejtőzhetnek csapdák, hol kell óvatosan lépdelni, mikor kell rohanni és merre lehet lerövidíteni az utat.
Meg is ez utóbbit, jövő év januárjától júniusáig "átvisz" minket egy kicsit a Nyilasba, fellélegezni, hogy aztán újabb másfél hónapig "élvezzük" még egy kicsit a mélységeket.
A Skorpió Lilith jellemzői nagyon ismerősek lehetnek akár a hétköznapjainkból, akár a napi hírekből. A Skorpió energia legnagyobb árnyéka a hatalom. Irányítás, pénz, szex, mint mozgatórugók és kiszolgáltatottság, tehetetlenség, függőség a kötelek végén. "Az ellenfelet meg kell fosztani az erejétől" – súgja ez az energia. De vajon ki az ellenfél? És ki függ kitől?
Leginkább a félelem.
Félelem a saját jelentéktelenségüktől, a lelepleződéstől, a kicsinyességtől. Nem csak a hatalmasok játszmáira jellemző ez a felállás, de akár ránk is.
Addig, amíg vakon vagyunk az életünkben. Amíg nem fogunk fel semmit és úgy éljük az életet, mintha kimondták volna ránk az elkerülhetetlen ítéletet. Az önfelismerés, az ébredés (amire nem csak ez az aszteroida Lilith sarkall bennünket, hanem a jelenlegi konstelláció egésze) mély felismerést, megértést és ezáltal döntési képességet ad.
Vannak, aki a szemellenzősséget mások felé fordítják. Rágalmaznak, száműznek. Már nem a faluból vet ki minket a közösség. Van ennek modernebb formája. Névtelen Facebook-komment. Ismerősök törlése / tiltása. A celebvilágban, a politikában ez a karaktergyilkosság.
Passzív véglete ennek: mindenáron elkerülni a sötétséget. A világunkat Barbie-rózsaszínre és Insta-plasztikra festjük. A pozitív gondolkodás a hitvallásunk. Ha véletlenül megtalál minket egy fájdalmas tapasztalás, azt rögtön "nagyszerű felismerésnek" bélyegezzük. A negatív érzelmeket nem engedjük közel, a düh, a szomorúság nem tartható kontroll alatt, ergo: fenyegető.
Szerintem az önismeret egyik legizgalmasabb momentuma, amikor összeszedjük minden bátorságunkat és lemegyünk saját lelkünk pincéjébe.
És végre szembe nézünk a démonjainkkal. Nem kint, másokkal küzdve, másokra vetítve éljük meg őket. Hanem elfogadjuk létjogosultságukat.
Igen, rémisztő, mikor hangosan is ki merjük mondani, nem vagyunk tökéletesek. Sőt, akár tele vagyunk hibával. Féltékenységgel, haraggal, bosszúvággyal. A szuterénben ráadásul nem csak a saját titkaink és elfojtásaink sorakoznak, hanem a transzgenerációs traumák is.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek egyre kevésbé férnek el a mélyben, nem bújhatunk el sem a problémák, sem a szembenézések elől.
A Halak Szaturnusz pedig van olyan kedves, hogy még a saját 12-es házából integet, lágy holdfénnyel vezet minket azokhoz a családi örökségekhez, amiktől kívánatos lenne megszabadulnunk. Lomtalanítás! (Egészséges gyökerek)
A teremtés, és főként önmagunk újrateremtése egzisztenciális válsággal jár kéz a kézben. Nagyon intenzív ez az átalakulás, nem is biztos, hogy látjuk sem a végét, sem a célját. De szerintem sokan érzik a "személyes megszólítottságot".
A teremtés árnyéka az, amit ma a kapitalista világ, a fogyasztói társadalom, a kényelembe való berendezkedés nem ismer fel. Hogy nem lehet kizárólag "exponenciálisan növekedni". Az mindig külső összeomláshoz vezet. A belülről indított lebontás – a pusztítva teremtés, a tudatos megújulás – az egyetlen járható út.
Kövess a Facebookon és az Instagramon is!
