Haumea a Skorpióban: 2023.10.01 – 2050.10.22
1959. augusztus 21-én, mikor Hawaii végérvényesen az Egyesült Államok tagjává vált, a Nap együtt állt a Haumeával az Oroszlán 29. fokán. Szép szimbolika: az erős, agresszor maszkulin energia bekebelezte az ősi, tiszta feminin földet.
Ha körbenézünk a világban ott sincs másképp, hiába kezdik visszanyerni a nők a társadalmi jogaikat, energetikai szinten sajnos még nem billent helyre az egyensúly. Sőt! A nők kezdik elveszíteni a kapcsolatot a testükkel, az érzéseikkel, a megérzéseikkel, helyette férfi módra – határozottan önérvényesítve, agresszíven vezetve, kifelé létezve, kapkodva és rohanva – élik az életüket. Legfeljebb tűsarkú cipőben és talpig sminkben teszik mindezt...
A valódi női energia összekapcsolódik a természettel, a környezettel, együttérző és együttműködő. Éppúgy jártas a születés, mint a halál misztériumában. Ismeri a ciklikusságot, s hisz a változás erejében.
És ez teljesen független attól, hogy férfi vagy nő az illető, aki képviseli mindezt.
Ezzel szemben a materialista... Nem jó. A Materializmusban ott a matéra, a valóságközeliség, a kézzel fogható anyag, az anyaföld. Szóval ezzel szemben a pénzcentrikus, hatalomközpontú irányítás a vég nélküli növekedést hirdeti, hiszen az éves termelésnek, a GDP-nek csak emelkedni szabad. Nincsenek érzelmek csak érdekek. Nem mer elengedni, mert nem tud megújulni. Pusztít, de retteg meghalni, hogy főnixként szülessen újjá.
Most azonban energetikai téren teljesen más erők mozdulnak. Khtonikus erők, amik elősegítik a (fel)bomlást, ugyanakkor termékeny gyarapodást, növekedést biztosítanak. Plútó, mint planéta és a Skorpió, mint energetikai tér az alvilág, a lélek sötétsége, mélysége, beavatási misztériumok helyszíne. Ez a kettő ér össze.
Az átlépés pecsétje
A mostani belépésnél látunk egy szép papírsárkány-konstellációt, amit az aszcendensen álló Uránusz, az MC-n trónoló Plútó, illetve az uralmi Szűz Merkúr és Halak Neptunusz alkotnak. Ez a kifejezés jut eszembe: ÉBRESZTŐ!!! Csupa nagybetűvel.
A Plútó azóta alakít bennünket, amióta megpillantották az égen és beemeltük létezését a kollektív tudatba. Ez 1930-as években történt, amivel a pszichológia, a pszichoanalízis – a lélek tudománya és annak elemzése – a személyes fejlődés és önismeret mérföldköve volt. Vele párhuzamosan felbukkant az ellenpólus: minden, ami az individuumot akarta megsemmisíteni, a totális hatalmak a maguk lelketlenségével. De a szellem kiszabadult a palackból, nem lehetett visszafordítani a változást.
2003-ban maga a viszály istennője rázta meg a kozmikus tudatot (értsd szó szerint), ekkor fedeztek fel ugyanis az Erist, aki a plutonikus világokat tárta elénk. A mára már tradicionálisnak számító transzperszonális égitestek felfedezése közt 60-80 év telt el, manapság szinte napi szinten tágul és gazdagodik a világegyetem. Pontosabban az ismeretünk róla. Ez azt jelenti, hogy az Uránusz, a Neptunusz, a Plútó és az aszteroidák felfedezései
fokozatosan megváltoztatták és kibővítették az emberi tudást, most pedig ugrásszerűen és megállíthatatlanul tágul a nézőpontunk.
A belépés pillanatában éppen nem, de összesen 13 alkalommal kerül a Plútó és a Haumea paradigmaváltó kvadrátba. A kardinális jegyekből indult ki mindez, a Mérleg és a Bak viszonylatában, most pedig haladunk a fix jegyek felé. Míg a kardinális energia elindító, elsöprő, lendületes, addig a szilárd jegyek rögzítik a változást.
Plútó és Haumea az a két transzformatív erő, ami a halál és az élet kapuját jelenti. Egyik a lebomlás, ami termékeny táptalajjá válik, amiből az új, kreatív élet sarjad. Mind a halál, mind a születés rendkívül erőteljes esemény, amihez a mai társadalomban nem a legjobb módon viszonyulunk. Krízisállapot, amiből csak kevesen jutnak el a katarzisig. A krízis egy fordulópont, a katarzis pedig a jó irány. A felemelkedés, a szó szerinti megtisztulás.
A világ válságokat él meg, a megkövesedett autokrácia és a társadalmi megújulás feszül egymásnak. Ha blokkoljuk a halált, vagyis nem tudunk elengedni, felbomlani, átalakulni vagy blokkoljuk a születés energiáját, nem merünk kilépni az új életbe, ugyanúgy megrekedünk valamiféle senkiföldjén.
Asztrológiai értelemben a Plútó és Haumea krízispontjai a következők voltak / lesznek.
2022. május 7. a Bak-Mérleg tengelyen (29˚)
2022. június 24. a Bak-Mérleg tengelyen (28˚)
2023. április 8. Vízöntő-Skorpió tengelyen (1˚)
2023. július 28. a Bak-Mérleg tengelyen (29˚)
Ezeken már túl vagyunk ↑, ezek következnek ↓
2024. március 20. Vízöntő-Skorpió tengelyen (2˚)
2024. augusztus 19. Vízöntő-Skorpió tengelyen (1˚)
2025. március 4. Vízöntő-Skorpió tengelyen (3˚)
2025. szeptember 9. Vízöntő-Skorpió tengelyen (2˚)
2026. február 17. Vízöntő-Skorpió tengelyen (5˚)
2026. szeptember 30. Vízöntő-Skorpió tengelyen (4˚)
2027. február 1. Vízöntő-Skorpió tengelyen (6˚)
2027. október 24. Vízöntő-Skorpió tengelyen (5˚)
2028. január 13. Vízöntő-Skorpió tengelyen (7˚)
Majdnem olyan hosszú idő ez, mint az Uránusz-Plútó kvadrátja. Míg az egy elindító, személyes, nagy részt belső folyamat volt, ez már az egész kollektívet érinti. Ott az egyéni, úttörő életvitel és a hozott, transzgenerációs, illetve múlt-minták feszültek egymásnak. De csak látszólag volt köztük ellentmondás, hiszen jó esetben megismerni és elfogadni kell mindazt, amit másoktól kaptunk (szülők, történelem, kultúra) és ezen keresztül megélni azt, ami az egyéni sorsunk. A küldetés és a hivatás jó esetben eggyé vált bennünk.
Hasonló, látszólagos összeütközés a szellem és a lélek, az intellektus és az érzelem, az élet és a halál. Ugyanúgy integrálni kell magunkba mindkét erőt.
Világok találkozása
Haumea nőnemű. Sokkal ősibb, sokkal elementárisabb. Ráadásul az európai kultúrától távol eső vallás és gondolkodás istenalakja. Egy olyan népcsoporté, akik mélyen kötődnek a természethez, a teremtéshez, a születéshez és az élet szeretetéhez.
Haumea mégis ismerős? Igen, csak teljesen más néven. A görögök Gaianak vagy Gének, a rómaiak Terrának nevezték. Földanya-anyaföld. A körülöttünk lévő élet teremtője.
Szimbolikája visszavezet minket ezekhez a gyökerekhez, a természethez, az élet forrásához. Elvontabb értelemben az etikus létezéshez, a minket körülvevő világ tiszteletéhez. A legenda szerint az istennőnek volt egy Makalei pálcája, amivel bőséget fakasztott. Nem a mai értelembe vett gazdagok kiváltságáról van szó, hanem a közösség jólétéről. A természet javainak igazságos elosztásáról.
Az emberiség azonban eltávolodott ettől a feminin gondoskodó elvtől, kizsákmányolja a természet erőforrásait. És közben nem veszi észre, hogy a saját erőforrásaival is hasonlóan bánik.
Talán Haumea és Plútó szövetségével két világ újra összetalálkozik. Míg az egyik segíti lezárni a régit, addig a másik segíti megszületni az újat. Azt a világot, ahol a kuleana (felelősség), a pono (egyensúly és igazságosság a közösségben) a mi szavainkká is válnak. Általa felébresztjük a szívünkben az alohát (a szeretetet) és visszahívjuk a mindennapjainkba a manát (a mindent átható életenergiát).
Haumea csak ráébreszt minket arra a hatalmas átalakulási lehetőségre, ami előtt állunk. De a saját belső, kiapadhatatlan táplálékunkat magunknak kell megtalálnunk. Nem egyedül. Másokkal és a világgal összhangban. Keresd a társakat. Jönni fognak!
További olvasnivaló a Haumeáról:
Kövess a Facebookon és az Instagramon is!
