Aki jön és megy

Skorpió jegyében a Mars: 2023.10.12 – 11.23

Bevezető gondolat: "A hindu mitológiában a szüntelenül mozgó, változó univerzum egyik megszemélyesítője Síva isten, a Kozmikus Táncos, aki táncával fenntartja a világ sokrétű jelenségeit, és minden dolgot egyesít, belekényszerítvén azokat a tánc közös ritmusába. Ennek során a világ jelenségei számtalan formában szüntelenül keletkeznek, feloszlanak és egymásba átalakulnak, akárcsak a vízen a hullámok interferenciájából összeálló alakzatok. A buddhista tanításban a létforgatag szanszkrit neve: szamszára, aminek eredeti jelentése: 'a mozgás szakadatlansága'. Jün-Men-can szerint a Tao lényege ez: 'menj tovább'. Sákhjamuni Buddha önmagát így nevezte: Tathágata. Ez több értelmű szó. Egyik lehetséges jelentése: 'aki jön és megy'." (Héjjas István)

A Marsról már egy ideje nem szoktam külön posztot írni, most azonban a különleges helyzete miatt mégis nekiláttam a bejegyzésnek. A specialitását az adja, hogy a Skorpió Haumeával (Tűzből született) ő az első személyes égitest, ami találkozik.

Bár a Haumea felfedezése előtt is járt már a Skorpió jegyében, legutóbb az 1800-as évek közepétől, itt pedig kétévente "összefutottak", de akkor még nem emelte be az emberiség a tudatba a hozzá kapcsolódó tartalmakat. Olyan, mint amikor három évesen egy egyetem mellett visz az utunk az óvodába. Hiába van ott, de mit érdekel minket az épület?  Tudatosan addig nem is konstatáljuk a jelenlétét, amíg meg nem kezdjük ott a tanulmányainkat. Onnantól kezdve már elnyeri jelentőségét az a monumentális bejárat.

Most abban a fázisban vagyunk, amikor épp kezdjük ezeket a bizonyos tanulmányokat: még nem rutinosan járkálunk ki és be, hanem megszeppenten, bizonytalanul, kissé zavartan. Nem tudjuk pontosan, mi zajlik az ódon falak mögött, nem ismerjük a tájékozódási pontokat. A második-harmadik év végére (nagyjából ennyi egy ilyen jellegű energetika "belakása") már csak akkor érzünk izgatottságot, ha valamilyen jelentősebb esemény történik, mint például egy fontos vizsga – értsd egy kiemelkedő konstelláció.

A Mars az akarati-ösztöni energiákat képviseli, meglehetősen ősi, mondhatni "primitív" személyiségrészünk. Ő a bennünk élő fuss vagy üss reakció, a túlélést biztosító mozgatórugó. Ő az élet megnyilvánulása: a létbe lépés pillanata, az életösztön, a vér keringése, az izmok feszülése.

A születés egyben halálélmény is, így ennek megértése és feldolgozása nagyban befolyásolja, hogyan is viszonyulunk magához az élethez.

A Mars két jegyben van otthon, az egyik a Kos, ami ténylegesen a megszületést szimbolizálja, illetve a Skorpióban, ami viszont az újjászületés aspektusa.

A három anya

A születés folyamatában el kell hagynunk a gondoskodó, "édeni" belső anyát, aki táplál, melenget és mindentől óv bennünket. El kell hagynunk a vizes létet és megkezdeni "szárazföldi" küldetésünket. Odakint vár ránk a külső anya, aki ismét táplál, melenget és óv bennünket, bár már teljesen más eszközökkel, a személyes és tudatos jelenlétével és nem pusztán biológiai mivoltával teszi mindezt.

Belső és külső anya közt azonban ott van az a rémisztő anyaélmény, aki összeprésel, kivet magából, száműzetésbe taszít. Tulajdonképpen itt aktiválódik bennünk először a Mars: a megküzdésélmény.

Nem az életben maradásért, hanem az életbe lépésért.

A természetes születés végén a saját erő bizonyossága vár, amin keresztül olyan magabiztosságot nyerünk, ami egy életen át velünk marad. (Az elakadt születési élmények – császár, halálközeli állapot – feldolgozása megtörténhet egészen kisbabakorban, de felnőttként is rengeteg megmagyarázhatatlan félelemgubanc kioldható. Bővebben: Kheiron Központ)

A Haumeával együtt állva a kapuban álló anyával találkozunk. Ő az, akit Elizabeth Davis az Életkör című könyvében bábának és sötét anyának nevez és párba is állítja őket. Haumea ezen a Skorpió első fokon szintén "kapuőr", rajta keresztül egyszerre látunk rá életre és halálra.

Ez zajlik most bennünk és körülöttünk is. Mutatkozhatnak komoly belső, gyakran egzisztenciális válságok. Attól függően, hogy ki hol tart a saját főnixi útján, lehetnek épp erővisszahívások is, saját erőre ébredések.

A hawaii csillagászatról kevés feljegyzés maradt fent. Összesen 13 csillagképet tartottak számon, míg a Ptolemaiosz-féle rendszer szerint 48 volt, ma hivatalosan 88-at jegyzünk, míg a kínai csillagtérkében 318 konstelláció kapott helyet. Ők az égitesteket elsősorban praktikusan irányjelzőként használták, legalábbis olyan szövevényes lélektani tulajdonságokkal nem ruházták fel őket, mint ahogy azt az arab csillagászat és a görög filozófia tette.

A Naprendszer szemmel látható bolygóit egyszerűen csak "utazó csillagoknak" titulálták, ami a mi bolygó-bolyongó kifejezésünkben is felfedezhető. A Marsot egyszerűen Hokuula-nak, vagyis vörös csillagnak nevezték (bár lehet, hogy a színe miatt az Aldebaran is ugyanezt a nevet viselte). A másik neve Holoholpinaau, ami azt jelenti "ide-oda szövő". Erről jutott eszembe a Buddha és a részecskegyorsító könyvből vett bevezető idézet, a mozgás szakadatlansága, a létezés örök korforgása.

A Skorpióban a Mars egyszerre fog lebontani és újjáépíteni dolgokat. Nagyon komoly sorsátíró folyamatok zajlanak, s ennek a kozmikus táncnak mind részesei vagyunk.

A képlet kihívását az adja, hogy az intenzív külső, átmozdító eseményben (kardinális kereszt), meg kell találnunk a saját belső, fix pontunkat (2-es ház).

Kövess a Facebookon és az Instagramon is!