olykor a mester vagy a tanítás
hirtelen túl sok igazságot tár elénk önmagunkról
ilyenkor nehéz ezekkel szembenézni
túlságosan riasztó felismerni
és túlságosan fájdalmas elfogadni
mindezt igaznak
ilyenkor kétségbeesetten tagadjuk és visszautasítjuk ezeket
elkeseredett kísérletet téve
hogy megvédjük magunkat
magunktól
attól hogy valójában kik is vagyunk
ha a ránk vonatkozó dolgok túlságosan erősek
vagy túl nehezen elfogadhatóak
akkor áthárítjuk őket a külvilágra
különösen azokra akik segítenek nekünk
és akik a legjobban szeretnek
mesterünkre a tanra
szüleinkre vagy a legközelebbi barátainkra
hogyan lehetne áthatolnunk e védelmi rendszer pajzsán
a legjobb ha magunkra ismerünk abban
aki képzelgéseinek hamis illúzióitól folyton megcsalatva él
már sokszor láttam amint az igazság pillanatában
ami az igaz nézet felvillanása volt
hogyan omlott porig a hibás szemlélet
nem-tudásból összetákolt fantasztikus építménye
