Dörgő basszus hang riasztotta fel bámészkodásából:
- Mivel lehetek szolgálatára?
A büfés ekkor a szoba sötét sarkában fölfedezte azt, akihez jött.
A fekete mágus széles, alacsony kereveten hevert összevissza dobált díványpárnák között. Amennyire Andrej Fokics láthatta, fekete trikó, hegyes orrú fekete papucs volt minden öltözéke.
- A Varietészínház büféjének vezetője vagyok - kezdte Andrej Fokics bánatosan.
A mágus tiltakozóan kinyújtotta kezét, melyen drága ékkövek ragyogtak, mintha el akarná hallgattatni a büfést, és hevesen felkiáltott:
- Egy szót se többet! Nem, nem, nem! Soha, semmi esetre! Egyetlen falatot sem vagyok hajlandó elfogyasztani a maga büféjében! Tegnap este elmentem a pult előtt, és máig sem tudom elfelejteni sem a tokhalat, sem a brinzát. Vegye tudomásul, drága barátom: a brinza nem zöld, valaki becsapta magát. A brinzának fehérnek illik lennie. És a tea? Mosogatólé! A tulajdon szememmel láttam, amint egy szurtos leányzó vödörből öntötte a hideg, forralatlan vizet az öblös szamovárjukba, mialatt nagy lelki nyugalommal mérték belőle a teát. Lehetetlen állapot, drága barátom!
Andrej Fokicsot fejbe kólintotta a váratlan támadás.
- Bocsánatot kérek - hebegte. - Nem azért jöttem, a tokhalnak ehhez semmi köze...
- Hogyhogy semmi köze, ha egyszer büdös!
- Másodrendű frissességű tokhalat szállítottak nekünk - mentegetőzött a büfés.
- Marhaság, öregem!
- De kérem szépen, hogyhogy marhaság?
- Másodrendű frissesség, ilyen nincs! Frissesség csak egyféle létezik, elsőrendű, és egyben ez az utolsó is. Ha a hal másodrendű frissességű, az azt jelenti, hogy büdös, romlott...
- Mivel lehetek szolgálatára?
A büfés ekkor a szoba sötét sarkában fölfedezte azt, akihez jött.
A fekete mágus széles, alacsony kereveten hevert összevissza dobált díványpárnák között. Amennyire Andrej Fokics láthatta, fekete trikó, hegyes orrú fekete papucs volt minden öltözéke.
- A Varietészínház büféjének vezetője vagyok - kezdte Andrej Fokics bánatosan.
A mágus tiltakozóan kinyújtotta kezét, melyen drága ékkövek ragyogtak, mintha el akarná hallgattatni a büfést, és hevesen felkiáltott:
- Egy szót se többet! Nem, nem, nem! Soha, semmi esetre! Egyetlen falatot sem vagyok hajlandó elfogyasztani a maga büféjében! Tegnap este elmentem a pult előtt, és máig sem tudom elfelejteni sem a tokhalat, sem a brinzát. Vegye tudomásul, drága barátom: a brinza nem zöld, valaki becsapta magát. A brinzának fehérnek illik lennie. És a tea? Mosogatólé! A tulajdon szememmel láttam, amint egy szurtos leányzó vödörből öntötte a hideg, forralatlan vizet az öblös szamovárjukba, mialatt nagy lelki nyugalommal mérték belőle a teát. Lehetetlen állapot, drága barátom!
Andrej Fokicsot fejbe kólintotta a váratlan támadás.
- Bocsánatot kérek - hebegte. - Nem azért jöttem, a tokhalnak ehhez semmi köze...
- Hogyhogy semmi köze, ha egyszer büdös!
- Másodrendű frissességű tokhalat szállítottak nekünk - mentegetőzött a büfés.
- Marhaság, öregem!
- De kérem szépen, hogyhogy marhaság?
- Másodrendű frissesség, ilyen nincs! Frissesség csak egyféle létezik, elsőrendű, és egyben ez az utolsó is. Ha a hal másodrendű frissességű, az azt jelenti, hogy büdös, romlott...
♠ ♠ ♠
A fenti gondolat kapcsán szeretném feltenni a kérdést:
LÉTEZIK OLYAN, HOGY FÉLDRÁGAKŐ?
Vajon a természet végez "félmunkát"?Hát kérem szépen: féldrágakő, ilyen nincs! Drágakő csak egyféle létezik, és egyben ez az utolsó is! Ha a drágakő nem teljes, akkor szintetikus vagy utánzat...
Ja, és ha már itt tartunk, szerintem féligazság sem létezik...
