Egészen más bejegyzést terveztem ide, egy személyes történetet szerettem volna megosztani a családi karmáról, a sors szövedékéről, az ismétlődő mintákról, de ember tervez, az ihlet pedig végzi a dolgát, és úgy jön, ahogy jönnie kell. A mondanivaló változott, de a lényeg ugyanaz maradt: 2014. november 18-án, délelőtt 10 óra környékén a Herkules csillagképben, a Skorpió jegy 26. fokán összetalálkozik a Nap és a Szaturnusz.
A hős útja...
Tudatunk korlátokat állít önmaga elé, percekre, évekre, szakaszokra tagolja az életet, hogy a világ áttekinthetővé váljon számára.
Az asztrológiai képletben a Szaturnusz jelenti ezeket a határpontokat - spirituális értelemben pedig a beavatási állomásokat.
Az életben fontosak a keretek; támasztékot, biztonságot adnak. Ilyen például a házakat körülvevő kerítés, ami visszatartja a gyereket attól, hogy kellő élettapasztalat nélkül messzire elcsatangoljon. De ahogy növekszik, egyre távolabbra vágyik, és már nem lesz elég a négy fal közé szorított világ kalandja, ő az azon túli mezőket, városokat, univerzumot is felfedezni, meghódítani akarja.
Bármilyen korlátozó tényező hasonlóképpen működik. Először is fel kell ismerni tényszerűségét, szükségszerűségét, csak utána tudunk kívül kerülni rajta. Akkor már lerombolhatjuk, átbújhatunk alatta, keresztülmászhatunk rajta és élvezhetjük a szabadságunkat.
Pontosan addig, míg a végtelennek hitt térben újabb kerítéseket fedezünk fel, amin túl újabb ismeretlen tágasság vár ránk.
A legnagyobb hőstett
A Nap-Szaturnusz együttállás segíthet ezt felismerni.
Hogyan?
Úgy, hogy körülnézünk az életünkben, hol vannak olyan pontok, amiken gondolatban már rég túlnőttünk: emberi kapcsolatokban, elképzelésekben, célkitűzésekben, mégis jó ideje egy helyben toporgunk. Hiába ismertük fel a korlátokat, eggyé váltunk a falakkal. A személyiségfejlődésben vannak olyan állomások, ahol biztonsági játékot játszunk. A százszor ismételt leckét önmagunkkal ismételtetjük. Hiába engedett át minket a szigorú vizsgabiztos, a Szaturnusz, az utolsó próbán még nem álltunk helyt. Ez pedig az önbizalom próbatétele. Elhisszük-e magunkról, hogy minden tudás, minden tapasztalat a birtokunkban van ahhoz, hogy továbblépjünk?
Régen ajánlottam kártyahúzást, ha van kedved, vedd elő a tarot kártyát (virtuális verzióban itt is találsz néhányat: Lótuszvirág Pagoda), és tedd fel a következő két kérdést:
1. Hol/milyen életterületen, mintámon próbálok épp túljutni a "kerítésen"?
2. Hogyan tudom végrehajtani ezt az "akciót"?
Ha elakadsz az értelmezésben, írj nyugodtan. Néhány gondolattal segítek megfejteni a képek üzenetét.