Telihold a Szűz havában
(Thomas Mann)
Annyira élesek, erőteljesek mostanában a mindennapi történetek. Szinte egyik pillanatról a másikra megváltozott valami az emberekben.
Lehet, hogy csak nekem tűnik így, de az is lehet, hogy mások is ezt érzik. Önmagukban. A velük együtt élők életében. A világban...
Az "áldozat" szó kimondva, kimondatlanul, ott ég sokaknak a szívében.
Van, aki a menekülteket látja áldozatnak, van, aki önmagát, mert retteg a hírektől, a következményektől.
Van, akit egy robbanás tesz áldozattá, míg mást a saját élete.
Feláldozzuk magunkat a gyerekeinkért, a családunkat a munkánkért, a szerelembe vetett hitet a csalódásoktól való félelemért, a jelen pillanatot egy szebb jövő ígéretéért...
Áldozatok vagyunk...
Mégis megriaszt, ha azt halljuk: áldozatot kellene hoznunk valamiért, valakiért, főképp: önmagunkért.
Az elmúlt napok, égi állások kapcsán folyton a tarot 17-es kártyája villan be. A konstelláció megmutatja, miért is.
A telihold képlete
Együttállásoktól hemzseg a képlet, de ami most minket leginkább a telihold viszonylatában érint, az a Nap-Jupiter és a Hold-Neptunusz fényszögei.
Jupiter és Neptunusz a két nagy szemfényvesztő a mitológiában - így lélektani értelemben is.
Jupiter tudatosan használja a csalást, az átváltozás képességét arra, hogy elérje céljait. Egy-egy szerelmi kaland kedvéért kimeríthetetlen furfanggal képes kicselezni örökké figyelő, féltékeny asszonyát. Liezonjaiban fehér bikától kezdve, a hattyún át, az aranyesőig mindenfajta "szerepjáték" előfordult, sok esetben az ártatlan hölgyek beleegyezése nélkül.
Mindeközben Jupiter az igazságot, a jogrendet, a világi törvényeket is képviseli.
Kedvelem ezt a planétát, ki ne szeretné azt, aki emelő szavakkal dicsér, bőkezűen ajándékokat osztogat, bizalmat ébreszt bennünk, szerencsés fordulatokkal kecsegtet?
De a jupiteri nagyvonalúságból sokszor hiányzik az elengedés, a megadás, az áldozat.
A Neptunusz maga a folyamatos átváltozás, a létezés csillogó ködfátyla, illúziója. A megfoghatatlan, ésszel felfoghatatlan, csak szívvel sejthető, mindent átható "valami". Isten? Hit? Szeretet? Még csak neve sincs.
Az ő áldozatairól sokszor azt sem tudjuk, miért lettek áldozatok. Mások bűnéért vagy meg sem történt dolgokért.
Egy ideig Neptunuszt is szeretjük. Rózsaszín, elbódító köd a szerelemben, könnyű alkoholmámor, új világokat kinyitó drogmámor. De mindegyikből fájdalmas, fejfájós, kiábrándító az ébredés.
A telihold fényében azokat a húrokat pendítik meg lelkünkben, ahol álmaink és vágyódásaink áldozatai vagyunk.
Van az életünkben csalás, csalódás, önbecsapás? Valódi, tiszta érzéseink szerint érzünk-élünk vagy hazudunk a szavainkkal, tetteinkkel?
Menekülünk a problémák elől, ahelyett, hogy végre szembefordulnánk velünk?
Ha igen a válasz, akkor áldozatok vagyunk. A bűntudat, a felelősség áthárítása is áldozatszerep!
Ha változtatni szeretnénk, akkor pedig - elkerülhetetlenül - áldozatot kell hoznunk.
Földbe és égbe
A tűz, a a kés, az atom egyszerre lehet életmentő vagy pusztító.
Jupiter és Neptunusz is lehet önbecsapásunk eszköztára vagy az életbe vetett bizalom, legmélyebb spiritualitás, legőszintébb hit megnyilvánulása. Főképp egy Szaturnusz kvadráttal.
A tarot Csillag kártyája is ezt üzeni nekünk. Teszem a dolgomat, azt, amiért erre a világra érkeztem. Összhangban vagyok a saját igazságérzetemmel, ami az égi rendet és nem a társadalom értékítéletét tükrözi. Ha össze is omlott körülöttem a világ (16-os kártyát követi ez a lap), a remény képes ismét talpra állítani.
Teszem a dolgomat. A teljesen hétköznapi tennivalókat, öntözöm a kertet, a föld virágait. De közben öntözöm a hitem virágát, a csillagok, az Univerzum tervét, ami bennem fog kicsírázni.
Alázattal. Áldozathozatallal. Nem önmagadat kell elárulni, szétdarabolni, mert az megtörtént már a darabjaira hulló Torony minőségében. Itt azokat az áldozatokat kell meghozni, amik megakadályoznak abban, hogy teljessé válj. Hogy képes legyél bízni, hinni.
Hogy mik ezek, neked kell tudni...
