2015. december 23., szerda

Az ünnep fénye

Karácsonyi telihold a Bak havában

Csodálatos, "extra" díszkivilágítást kap az idei karácsony, mert az ünnepi eget a telihold fénye ragyogja be.

Viszonylag ritka jelenség, hogy a karácsony három napjának valamelyikén kerekedik teljessé a Hold: utoljára 2007-ben volt, legközelebb pedig 2026-ban lesz ilyen. (A mostani telihold pontos időpontja: 2015.12. 25., 12 óra 12 perc.)

Nézegettem a képletet, és azon töprengtem, miről is írjam a bejegyzésemet. Az asztrológia bár egzakt rendszer, minden az asztrológuson - a szimbólumolvasón - múlik.
Számomra mindig nehezebb az a megközelítés, ha ihlet nélkül, csupán a saját elképzeléseimet akarom szavakba önteni. Így inkább hagyom, hogy a horoszkópábra magával ragadjon, és összekapcsolódjanak bennem a jelentősebb pontok egy-egy üzenetté. Ehhez választom a képet, az idézetet, ezekből a "fényjelzőkből" szövögetem a soraimat.

Fényhozó

A mostani telihold számomra az idei év egyszerre csillogó és láthatatlan "fináléja".

A szép külsőség a telihold, és maga a díszbe öltöztetett ünnep: a színes karácsonyfákkal, az ízes ételekkel, a finom illatokkal, az ajándékokkal és a közös családi pillanatokkal.
Ez a néhány nap lehet csupán kötelezően (fáradtan, kiábrándultan, agyonhajszoltan) teljesített program, de valódi ünneppé is válhat bennünk.

Álljunk meg egy percre és pergessük végig magunkban (mint abban a régi, nosztalgikus whisky-reklámfilmben) az elmúlt háromszáz-valahány nap eseményeit. Lássunk magunk előtt minden döntést, amit meghoztunk, minden lehetőséget, amit elmulasztottunk, minden szót, amit kimondunk vagy amit épp elhallgattunk. Hogy áll a mérleg? A sorsod felé, önmagad felé mozdultál vagy csak cél nélkül rohantál végig az úton?

Figyeljünk befelé, felgyullad-e bennünk az a lágy, bizonyosságot adó meleg fény, ami megerősíti a jelen életünk irányának helyességét.
Az a lámpás, amit így felfedezel magadban, az vezet majd végig a 2016-os esztendőn. Minél erősebb a fényed, minél nagyobb a magadba vetett bizonyosságod, annál tisztább, annál gyermekibb lélekkel fogadod majd mindazt a megrendítő változást, ami az új év sejtet. (Milyen sokat mondó ez a szó! Igazi nyelvi ínyencfalat, ott van benne az átrendeződés, az újrarendeződés ígérete!)

Addig is gyűjtögessük a boldogságmorzsákat!
 BÉKÉS, BOLDOG, RAGYOGÓAN SZÉP KARÁCSONYT MINDENKINEK!

A lelki szemeink filmszalagjára rögzített,
tetszőlegesen előhívható pillanatok.
Örök jelenidejű emlékeink, amiket
végig magunkkal viszünk.
A türelem jutalmai.
A türelemé, aminek olykor megadatik
elleshetni a pillanatot:
Amikor a bimbóból, a készülődésekkel teli
sejtelemből kipattannak a virág szirmai:
ahogy az ígéretből kibomlik
a teljesedés.
Amikor a bábból előbújik a lepke
és először mozduló szárnyán megcsillan
a születés hímpora.
Amikor a cseppkő könnyet ejt.
Amikor valaki egyszercsak megnyílik
számunkra görcs, póz, színészkedés,
félelem és félhomály nélkül.
Odahajol hozzánk és az arca, minden
mozdulata, szava és a lelke őszinte.
Kendőzetlen és - mert igaz ott és akkor -
gyönyörű és örök.
Nem szabadna hagyni, hogy az ilyen
közelségek, mint a varázs, megtörjenek.
Óvni kellene őket, oltalmazó kézzel
és eleven szívveréssel éltetni.
Amíg csak lehet.
Mert végig magunkkal visszük őket.

(Major Gabriella: Boldogságmorzsák)

2 megjegyzés:

Related Posts with Thumbnails