2016. augusztus 23., kedd

Átütő-erő

Mars, Szaturnusz, Antares együttállás (2016.08.24 13h27p)

"Nagyon szeretem Hamvas Bélának azt a gondolatát, hogy amikor nem tudod, mi lesz, akkor kezdesz el élni. Gyakran előfordul, hogy eljön hozzám valaki, aki saját bevallása szerint teljesen kétségbe van esve, mert a partnere megcsalta őt, vagy el akarja hagyni. Amikor azonban elkezdem megkapargatni, hogy a krízis bekövetkezte előtt hogyan éltek, sokszor kiderül, hogy már évek óta szinte egyáltalán nem beszélgettek, nem szeretkeztek, nem csináltak közös programokat, csak nézték a tévét, és néha egyeztették a háztartási teendőket. Sem a szeretetüket, sem a hiányérzetüket nem fejezték ki egymás felé, gyakorlatilag lakótársakként vegetáltak egymás mellett, és bár ez nem volt kifejezetten kellemetlen, valódi kapcsolatnak sem nevezném. Ehhez képest a krízist, amikor nyilvánvalóvá válik a tartalom hiánya, vagy hirtelen felszínre kerülnek az addig eltussolt problémák, áldásnak tekintem. Lehetőségnek arra, hogy végre éljenek - még ha eleinte ez csak a fájdalomban és szenvedésben való megmerítkezést jelenti is. Ez is jó, ha egy folyamat kiindulópontját jelenti, és elvezet valahová. Rengetegen vannak, akik valójában csak egy-egy krízisben kezdenek el élni, amikor kénytelenek kilépni a komfortzónájukból. Persze erre ebben a formában nem vágyik senki, de sokszor mégis hasznos, mert rászorít, hogy elkezdjünk érezni, cselekedni, harcolni, amit már régóta nem tettünk. Sokszor ekkor döbbenünk rá, hogy valójában kik vagyunk, mi a fontos nekünk, és mire vagyunk képesek. Minden megmozdul, újrarendeződik bennünk és körülöttünk. Ezért mondják, hogy a válság lehet áldás és lehetőség is - ami teljesen igaz, de mi is kellünk hozzá, hogy az legyen."
(Dr. Almási Kitti: Bátran élni)

A bolygók szüntelen keringenek égi pályáikon, a világmindenség szakadatlanul pulzál. Az Univerzum története tökéletes és kerek. Mi, asztrológusok, azért emelünk ki belőle mégis egy-egy eseményt, mert az egészről csak ezeken az apró részleteken keresztül tudunk mesélni, a Végtelen csupán töredékeiben vagyunk képesek vizsgálgatni.

Almási Kittit idézve: ezek a kiragadott konstellációk "asztrológiai krízispontok", amik megvilágítják a kisebb-nagyobb változás lehetőségét. Minden esetben általános energiákról van szó, az egyéni születési képlet teszi őket személyessé. Illetve az, hogy ki hogyan viszonyul saját élettörténetéhez: részt vesz az alakításában vagy "elszenvedi" mindazt, ami épp történik.

A Szűz jegybe lépés kapcsán írtam, hogy ebben az időszakban lesz néhány nyomatékosabb nap. Ezek közül az egyik, a mostani Mars-Szaturnusz együttállás, amit az Antares jelzőfénye is megvilágít.
A Nyilas jegye adja az együttállásnak a hátteret: ezek a külső-belső horizontjaink.
Az, ahogy a világról gondolkodunk, amit és ahogyan megértünk belőle. Itt vannak a hitrendszereink is, melyek alapján ki bátrabban, ki óvatosabban igyekszik beletágulni a saját valóságába.

Jövőterveink is ezeken az elképzeléseken múlnak: hiszünk-e magunkban annyira, hogy képesek legyünk a realizálásra vagy beleveszünk az álmok, vágyakozások, halogatások és tervezgetések illúziójába...

A Szaturnusz lassan egy éve jár erre: lépten-nyomon szembesít saját és mások gondolkodásbeli korlátaival. Épp ezért egyre fontosabbá válik, hogy megértsük, mi zajlik bennünk, a világban, hogy leválaszthassuk magukat azokról a gondolkodási sémákról, amik gúzsba kötnek bennünket.

Minél mélyebb bennünk az önismeret, annál kevésbé viseljük, hogy megmondják nekünk mások (szülők, család, társadalom, barátok, média), hogy hogyan is gondolkodjunk. Egyre szűkebbnek fogjuk érezni a régi sémákat, azt, ahogy eddig önmagunkat és a környezetünket szemléltük, és egyre intenzívebben akarjuk majd a saját (jó esetben tapasztalati) szűrőnkön keresztül nézni és formálni a világot.

Szeretnénk hinni magunkban, a jövőnkben, de ehhez meg kell szabadulni attól, ami korlátoz. Elsősorban a visszatartó gondolatoktól, a kishitűségtől és a bizonytalanságtól.

Ehhez ad egy jókora "löketet" a Mars és az Antares. A vörös planéta és a vörös csillag két ellentétes pólus. Árész, a görögök harcias istene és Anti-Árész (vagyis az, aki szemben áll vele).
Árész archetípusa meglehetősen kiforratlan és infantilis: folyamatosan keresi a kihívásokat, az ütközéseket, az erőpróbákat, a megmérettetéseket. Ő az életünkben a lelkesedés, a "gyerünk", "akarom", "csináljuk meg azonnal", de amíg nem esik át a beavatáson nem válik kitartóvá, céltudatossá, fókuszálttá, csak szétforgácsolódik az a sok termékeny energia.

Ezt a beavatást elősegíti az Antares. Ide akkor jutunk el, ha a csatákat már nem kívül, hanem belül vívjuk meg. Az ellenségeket nem másokban, a körülményekben keressük, nem őket okoljuk az eredménytelenségért, a boldogtalanságért. De a folyamatos lekicsinylést, az elnyomást, visszahúzást sem szenvedjük el tovább. Helyette alászállunk önmagunkba és megkeressük a lelkierőnk forrását.

Ezzel az "üzemanyaggal" képesek leszünk arra, hogy kilépjünk a már kényelmetlenné vált szituációkból, kapcsolatokból, hogy felvállaljuk a konfrontációkat, saját nézeteinket.

Ha most (és ez alatt nem csupán ezt az egyetlen napot értem, hanem az egész időszakot) összeszedjük a bátorságunkat, és kitartóan elkezdünk tenni azokért a dolgokért, amikben hiszünk, hatalmas lendületet és "égi támogatást" kaphatunk.
Lehet, hogy nem rögtön és nem azonnal történik meg a változás, de a legerősebb fegyverünk az önmagunkba vetett hitünk lesz. Kezdjünk el végre érezni, cselekedni és harcolni - mert az élet ebben a szenvedélyességben mutatja csak meg valódi arcát.



Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails