2019. július 6., szombat

Összhangba kerülni

Tízmilliószoros nap: 2019.07.06

Bevezető gondolat: "Az idő nem halad; mozdulatlan:
amióta és ameddig a világ létezik, változatlan a
jelenvalóság, mindig MA van." (Weöres Sándor)

☆☆☆

Tízmilliószoros nap van, idei évben ez a harmadik. "Az imakerék ünnepén" (Chokhor Düchen), a tibetiek Buddha első beszédére, a Négy Nemes Igazság tanára emlékeznek. Ez a tibeti naptár 6. holdhónapjának 4. napja. Ilyenkor a hold növő fázisban van, ezért ebben a teremtőnapban van a legkisebb feszültség.

A növő hold szakaszában könnyebben megy a szemlélődés, a világhoz való derűs viszonyulás. Ilyenkor jobban tudunk önmagunkra koncentrálni. Ez a hosszú távú tervek "megvágyásának" az ideje.

A vágyak és a célok azonban mást jelentenek a keleti és a nyugati felfogás szerint. Nyugaton a vágy és a cél olyan, mint egy lobogó, amit csatába indulva követni kell. A jövő beteljesülésének zászlaja. Kitűzzük magunk elé, hogy párkapcsolatot szeretnénk, nagyobb házat, jobb fizetést, távoli utazást és így tovább. Hajszoljuk a boldogságot, mint valami tünékeny pillangót, és ha meg is hódítunk egy célt, helyett mindig újabbak és újabbak születnek.

A fogyasztói társadalom kiváló talaja ennek, mindig lesz egy jobb telefonmodell, egy nagyobb képernyős tévé, egy újabb funkcióval felszerelt autó. Kapcsolatainkra is kezd átterjedni ez a szemléletmód, épp ezért "lecserélhetővé" válnak az emberek.

A buddhista felfogás szerint azonban ez okozza a szenvedést: hogy vágyaink fogságában élünk, kiszakítva magunkat a jelenlét teljességének a megéléséből.

Ha a figyelmünk mindig "ott van", ahol épp nem vagyunk, akkor az kettészakítottság, zavarodottság, sőt szenvedés érzéséhez vezet. Erről bővebben olvashattok a Buddhista Misszió oldalán.

A jelenlétet nyugati gondolkodással gyakorolni még nehezebb, mint ha valaki a keleti filozófiákba születik bele, hiszen több ezer éves gondolati kondicionálásról, társadalmi viselkedési sémákról, berögzült szokásokról van szó. Könnyű kimondani: "Légy jelen" - hiszen a világ legtermészetesebb léttudatát fogalmazzuk meg - de megvalósítani?! Lehetetlen lenne?

Nem hiszem. De az biztos, hogy rengeteg gyakorlást és odafigyelést igényel.
Idén az oldalamon és más fórumokon is egyre gyakrabban hallhatunk a jelenlét erejéről. Ennek az az oka, hogy a régi "működésmódunkkal" már egyre kevésbé találjuk meg a harmóniát a világgal. Ha ugyanúgy próbálunk meg viselkedni, reagálni, nem jutunk sehova sem.

Így hát a mai tízmilliószoros nap sem arról szól, hogy szerelmet, lottónyereményt, világ körüli utat álmodjunk magunknak. Épp ellenkezőleg!

Nem KELL vágyni semmire sem. A hétköznapi jelenlét fog kimozdítani bennünket és egy olyan út felé vezetni, amiről most még álmodni sem tudunk. 

Olyan ez, mint Holle anyó meséje. Ott a szép és szorgos lány, miután beleugrott a kútba ugyanúgy viselkedik, mint ahogy mindig is szokott: egyszerűen csak teszi a dolgát. Almát szed, kenyeret süt, felrázza a dunyhát. Ténykedésének aranyeső lesz a jutalma.

Mostohanővére, aki már az arany ígéretének a vágyával érkezik az öregasszonyhoz, nincs jelen a mindennapokban, ellustulva csak a sült galambot várja. Meg is érkezik tétlenségnek eredménye: egy nagy adag lemoshatatlan szurok formájába.

Az arany a nemesedés, az értékessé válás szimbóluma, míg a szurok a visszafejlődésé, az elértéktelenedésé. Ám ez a két "jelölés" a mesében csupán csak az első lépés, nem derül ki, hogyan folytatódik a történet.

Lehet, hogy a szép és szorgos leány elpazarolta mindazt, amit Holle anyónál tanult: nem tudott kilépni mostohaanyja fojtogató bűvköréből, nem használta okosan értékeit, nem építette be a fejlődési tapasztalatait az életébe.
Épp ez lenne most a mi dolgunk is. Olvasóim közül sokan az elmúlt években "kútba ugrottak", saját mélységeikbe merültek, hogy felfedezhessék, milyen értékesek is valójában. Innen már "csak" az a lépés van hátra, hogy mindazt, amit önmagunkról tanultunk, ne a korábbi mostoha közegbe vigyük vissza, mert ott hamar elhamvad.

Hanem éljük át. Nap mint nap.

A legnagyobb változást sosem az hozza, ha végigjárjuk az El Caminot vagy elvégzünk egy spirituális tanfolyamot (vagy meglátogatjuk Holle anyót), hanem ha a hétköznapok szintjén is elkezdünk másképp létezni. Apróságokban. Korábban kelünk. Rendszerezettebben élünk. Kevesebbet aggódunk. Kevesebbet minősítünk. Többet figyelünk. Jobban kiállunk magunkért. Újra felfedezzük azt, kik is vagyunk valójában.


Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.
Related Posts with Thumbnails