Tízmilliószoros nap: 2019.07.06
amióta és ameddig a világ létezik, változatlan a
jelenvalóság, mindig MA van." (Weöres Sándor)
☆☆☆
Tízmilliószoros nap van, idei évben ez a harmadik. "Az imakerék ünnepén" (Chokhor Düchen), a tibetiek Buddha első beszédére, a Négy Nemes Igazság tanára emlékeznek. Ez a tibeti naptár 6. holdhónapjának 4. napja. Ilyenkor a hold növő fázisban van, ezért ebben a teremtőnapban van a legkisebb feszültség.
A növő hold szakaszában könnyebben megy a szemlélődés, a világhoz való derűs viszonyulás. Ilyenkor jobban tudunk önmagunkra koncentrálni. Ez a hosszú távú tervek "megvágyásának" az ideje.
A vágyak és a célok azonban mást jelentenek a keleti és a nyugati felfogás szerint. Nyugaton a vágy és a cél olyan, mint egy lobogó, amit csatába indulva követni kell. A jövő beteljesülésének zászlaja. Kitűzzük magunk elé, hogy párkapcsolatot szeretnénk, nagyobb házat, jobb fizetést, távoli utazást és így tovább. Hajszoljuk a boldogságot, mint valami tünékeny pillangót, és ha meg is hódítunk egy célt, helyett mindig újabbak és újabbak születnek.
A fogyasztói társadalom kiváló talaja ennek, mindig lesz egy jobb telefonmodell, egy nagyobb képernyős tévé, egy újabb funkcióval felszerelt autó. Kapcsolatainkra is kezd átterjedni ez a szemléletmód, épp ezért "lecserélhetővé" válnak az emberek.
A buddhista felfogás szerint azonban ez okozza a szenvedést: hogy vágyaink fogságában élünk, kiszakítva magunkat a jelenlét teljességének a megéléséből.
Ha a figyelmünk mindig "ott van", ahol épp nem vagyunk, akkor az kettészakítottság, zavarodottság, sőt szenvedés érzéséhez vezet. Erről bővebben olvashattok a Buddhista Misszió oldalán.
A jelenlétet nyugati gondolkodással gyakorolni még nehezebb, mint ha valaki a keleti filozófiákba születik bele, hiszen több ezer éves gondolati kondicionálásról, társadalmi viselkedési sémákról, berögzült szokásokról van szó. Könnyű kimondani: "Légy jelen" - hiszen a világ legtermészetesebb léttudatát fogalmazzuk meg - de megvalósítani?! Lehetetlen lenne?
Nem hiszem. De az biztos, hogy rengeteg gyakorlást és odafigyelést igényel.
Így hát a mai tízmilliószoros nap sem arról szól, hogy szerelmet, lottónyereményt, világ körüli utat álmodjunk magunknak. Épp ellenkezőleg!
Nem KELL vágyni semmire sem. A hétköznapi jelenlét fog kimozdítani bennünket és egy olyan út felé vezetni, amiről most még álmodni sem tudunk.
Olyan ez, mint Holle anyó meséje. Ott a szép és szorgos lány, miután beleugrott a kútba ugyanúgy viselkedik, mint ahogy mindig is szokott: egyszerűen csak teszi a dolgát. Almát szed, kenyeret süt, felrázza a dunyhát. Ténykedésének aranyeső lesz a jutalma.
Mostohanővére, aki már az arany ígéretének a vágyával érkezik az öregasszonyhoz, nincs jelen a mindennapokban, ellustulva csak a sült galambot várja. Meg is érkezik tétlenségnek eredménye: egy nagy adag lemoshatatlan szurok formájába.
Az arany a nemesedés, az értékessé válás szimbóluma, míg a szurok a visszafejlődésé, az elértéktelenedésé. Ám ez a két "jelölés" a mesében csupán csak az első lépés, nem derül ki, hogyan folytatódik a történet.
Lehet, hogy a szép és szorgos leány elpazarolta mindazt, amit Holle anyónál tanult: nem tudott kilépni mostohaanyja fojtogató bűvköréből, nem használta okosan értékeit, nem építette be a fejlődési tapasztalatait az életébe.
Hanem éljük át. Nap mint nap.
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövess a Padparadsa facebook oldalán.