Telihold a Rák havában: 2021.06.24 (19h40p)
⊙☽
A nyolc évkör-ünnep közül talán a nyári napfordulónak marad meg legeredetibb formában a hagyománya. Főleg az északi országokban, ahol "midsummert" finom falatokkal, családi és baráti összejövetelekkel és hatalmas máglyákkal ünneplik.
A téli napforduló (yule) egybe olvadt a karácsonnyal, ostara a húsvéttal, samhain a mindenszentekkel – bár a pár évtizede hazánkba is beszivárgó halloween szintén a régi tradíciókat tartja életben. Imbolcból gyertyaszentelő lett, lammasból az új kenyér ünnepe, beltane és mabon pedig szinte teljesen feledésbe merült.
Már nem mozdulunk együtt a természettel és nem csak az anyafölddel, de a saját testünkkel, ritmusainkkal, belső igényeinkkel is elveszítettük a kapcsolatot.
Az élet változatosságát és változékonyságát bedarálta valamiféle a biztonságra való törekvés. Igen ám, de az a kontrollálhatóság, amire mi vágyunk, illúzió csupán – és ez csak további félelmet és bizonytalanságot szül, valódi megnyugvást nem.
Az élet egyensúly: a fény és árnyék örök tánca – kiáradás-visszahúzódás, emelkedés-süllyedés, haladás-megrekedés. Nem lehet állandóan csak a maszkulin energiákat élni: rohanni, akarni, megszerezni, megvalósítani – az ingaelv alapján éppen annyi megpihenésre, elmélyedésre, elengedésre és befogadásra lenne szüksége mindenkinek, mint amennyit megél a másik oldalon.
A nyári napforduló hősége épp erre hívja fel a figyelmet. Kint tombol a kánikula, perzsel a nap, mi pedig egy szoba sötét hűvösében, vagy az árnyékos vízparton érezzük (éreznénk) jól magunkat. Szervezetünknek más pihenési és energiaellátási igénye, mint egy kellemes októberi napon, mégis a mediterrán életvitel helyett a legtöbben a szokásos napi ritmust tapossuk.
Az élet radikálisan változik, ám a megszokásokkal, a test vágyaival – az úgynevezett komfortzónában maradással – igyekszünk magunkban elnyomni az új ember hangját. Önmagunkkal vitatkozunk és próbáljuk meggyőzni magunkat a régi impulzusok, reakciók, létfelfogások jogosságáról. Ezt állítja a Rák 4. fokának sábai szimbóluma.
Eközben a Hold pontja egy közösen épített hajó a kollektívben, ami új vizekre viszi az emberiséget. És ő van emelkedőben!
A telihold képlet egyik szépsége, hogy a Nap épp lebukik a horizonton, a Hold pedig felkél keleten. A Nap megadja magát: erejét, fényét odaajándékozza a Hold kerekdedségének.
Ahogy azt a hétfői jegybe lépés kapcsán is megfogalmaztam (Mélyben foganva) ez a tökéletes élet-teremtés momentuma. A férfi a szerelem gyönyörében éppen így adja át az energiáit az őt befogadó nőnek, ezért van az, hogy a nők új erőre kapnak, kivirulnak, míg a férfiak könnyen, gyorsan álomba szenderülnek.
De ez a termékeny pillanat az individuumunkra is igaz: ha az egó feladja a kontrollt (átadja az őt meghatározó energiákat), a lélek felemelkedik, friss erőre kap.
Könnyű lélekkel pedig – ahogy a képletünk is mutatja – képesek leszünk papírsárkányként az egekbe szárnyalni.
Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!