Mélybe visz és magasba emel

Újhold a Skorpióban: 2021.11.04 (22h15p)

Bevezető gondolat:

"Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait. 
De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud. 
Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok. 
Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét. 
És ez így van jól. 
Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a tengerbe kell futnia; 
És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt. 
De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket megmérnétek; 
És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal. 
Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen. 
Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot"; mondjátok azt: "Találtam egy igazságot". 
Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját". Mondjátok: "Találkoztam a lélekkel, mely az én utamon jár". 
Mert a lélek minden úton jár. 
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál. 
A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág."

(Kahlil Gibran, Révbíró Tamás fordítása)

☉☽

A mostani újholdban elképesztő ellentmondások feszülnek: ízig-vérig skorpiós szélsőségek. Mélység és magasság, lebontás és valami új megszületése: a képek is ezekről mesélnek. Mielőtt belevágnátok a bejegyzés elolvasásába, nézzétek meg őket alaposan és figyeljétek meg, milyen érzéseket váltanak ki belőletek.

...

Az egyik véglet a Nap-Hold együttállása a IV-es házban, ami a mélybe visz bennünket. Ez a terület a lét-mandala talppontja: a múlt, az érzelmi gyökerek, az otthonról hozott lelki örökségek, amik a horoszkóp-óra szerinti éjfélt jelölik.

Éjfél egy érdekes időpont: itt találkozik össze a múlt a jövővel, a tegnap a holnappal, de ezen a kényes, pillanatnyi ponton a legsötétebb, legmisztikusabb az éjszaka.

A másik végpont a Bika Uránusz, amit a X-es házban találunk. Az eredettel szemben ott a személyes elhivatottság, a spirituális felemelkedés lehetősége.

Ha a Skorpió újhold a képlet mélyén áll, akkor nem csak egy általános éjszakáról, hanem a "lélek sötét éjszakájáról" beszélhetünk. Ezzel a kifejezéssel Keresztes Szent Jánosnál találkozhatunk, aki az isteni élményt ragyogó, mindent körbeölelő, bizonyosságot adó fényként írja le, az eltávolodást pedig a magány fekete kútjaként, amibe belezuhanunk.

Nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy ezeket az élményeket megtapasztaljuk: az emberi lét természetéből fakadóan mindenki él át katarzisokat, hiszen mindenki ismeri a szerelem, az öröm, a bizalom, az elismerés érzését, de ugyanúgy átéljük a gyászt, a dühöt, az elhagyatottságot, a szomorúságot.

Míg a boldog érzés eggyé tesznek minket a világmindenséggel, addig a fájdalmas emóciók eltávolítanak, kirekesztenek. 

Az önismeret (vagy a hit gyakorlata) segít mindezt tudatossá tenni és nem egy őrült libikókaként, a kívülről jövő helyzetekre reagálva hánykolódni végig az életen.

Érzelmileg meglehetősen erőt próbáló időszakban járunk és ennek sarkalatos pontja ez az újhold. Az ég mélye (immum coeli) nem más itt, mint a tanult sötétség, vele szemben az ég közepe (medium coeli) a ragyogó fény-felismerés.

Régről hozott, akár családilag öröklött érzelmi állapotok tartanak fogva – a sötétségben – bennünket. Ezek azok a blokkok, sérülések, melyek hatására ledermedünk, megbénulunk, a világtól elszigetelve érezzük magunkat. Itt éljük át a tehetetlen dühöt, a depressziót, a kilátástalanságot. Ezek megszaporodhatnak ebben a hónapban, de fel is fedezhetjük ezekben a kihívásokkal teli helyzetekben a lehetőséget.

Lehetőséget arra, hogy ráébredjünk a sablonokra, amik mentén működünk és innen elrugaszkodva képessé válhatunk a másképp reagálásra is. Bénultság helyett cselekvés. Dermedtség helyett tetterő.

"És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt." – ez nem más, mint a bennünk rejlő végtelen erő (nevezzük akár isteni fénynek), a lélek erejének megtapasztalása.

Gyönyörűen kapcsolódik ehhez a napi állócsillagunk is. Az újholddal szorosan együtt áll az Északi korona csillagkép ɑ csillaga, amit Gemma vagy Alphecca névre hallgat. Előbbi az olasz"drágakő" kifejezésből ered, de levélrügyet is jelent. Utóbbit az arab Al Na'ir al Fakkah elnevezésből rövidítették, ami az jelenti "a törött csillaggyűrű legfényesebb csillaga".

A csillagkép alakja diadémra vagy félhold-koszorúra emlékeztet és Ariadné koronájának a legendája elevenedik meg a történetében. Ariadné szerelmes lett Thészeuszba és egy tündöklő koszorú – későbbi változatban aranyfonál – segítségével kijuttatja őt a Minótaurusz labirintusából. A hálátlan férfi később magára hagyja a krétai királylányt egy lakatlan szigeten, ahol Dionüszosz, a bor istene talál rá és egy csillagkoszorúval eljegyzi őt.

A csillagmítosz összekapcsolódik Berenikével is (A legnagyobb áldozat), de míg az egyiptomi királyné önkéntes áldozatot hoz, addig Ariadné áldozattá válik.

A párhuzam abban van, hogy a legreménytelenebb, legkiszolgáltatottabb szituációkból is csiszolhatunk drágaköveket.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!