Az önbizalom ereje

Telihold az Oroszlán havában: 2022.08.12 (03h39m)

Bevezető gondolat: "Lehetetlen őszintén szeretni másokat, amíg meg nem tanuljuk feltétel nélkül szeretni magunkat. Az a tévhit, hogy szeretni magunkat önző dolog, teljesen az ellentéte annak, amit hinnünk kell ahhoz, hogy teljes és boldog életet élhessünk. Ezért érzem én azt, hogy egy feje tetején álló világban élünk, amelyben éppen az ellenkezőjét tanítják annak, ami igazán segítene nekünk az életben. És azokat, akik valamiképp belebotlanak az arról szóló igazságba, milyen fontos szeretnünk magunkat, gyakran elítélik ennek az igazságnak a gyakorlásáért, ami miatt sokan félünk beismerni az ebbe vetett hitünket." (Anita Moorjani)

Sok szempontból különleges a mostani telihold konstellációja: tudatos és érzelmi rátekintést kaphatunk a bennünk és körülöttünk igen intenzíven zajló eseményekre.

Ennek az az oka, hogy a Nap szemben áll a Szaturnusszal – és természetesen a Holddal – ez a fényszög pedig az Uránusz-holdcsomópont-Mars együttállástól kap kvadrátot. (Gondolkoztam, hogy kihagyjam a szövegből az asztrológiai szakzsargont, de úgyis rögtön kaptok rá magyarázatot, így edukációs céllal továbbra is része lesz az írásaimnak.)

A legutóbbi bejegyzések időutazások voltak, most is a fent felsorolt bolygóállások mentén érthetjük meg legjobban a mindannyiunkat érő tapasztalatokat.

A konstellációkat tükrözve a világban is komoly átalakulás zajlik. Egyfelől ott van egy progresszív, új megoldásokat, működésmódokat kereső ösztönzés – egyre többen érezzük, hogy a régi "jó" és "bevált" módon már nem lehet haladni.

Olyan ez, mint a felnőtté válás küszöbén állni. Gyerekként még minden szabály, hitrendszer és ideológia rendben van: anyu és apu szabják meg, mikor kell lefeküdni, mit kell enni és így tovább. Jó esetben a szülők támogatnak minket a leválásban, egyre kevésbé szólnak bele a döntéseinkbe, időbeosztásunkba.

Hatalmas bizalmat kíván a felelősség átadása, de enélkül nem leszünk kompetens és magabiztos felnőttek.

Mi történik akkor, ha a szülők is bizonytalanok, ha nem merik vagy nem akarják átadni a kontrollt? Mindenki beleragad valami kényszerű-kényelmetlen szerepbe.

Nagyjából ez zajlik most az emberiséggel. Egy új tudatosság határmezsgyéjén járunk, ahol már nem a korábbi szabályok érvényesek, hanem fel kéne építenünk a saját szabályainkat, hitrendszereinket, ideológiáinkat. "Anyu és apu" a kollektívben a változástól, a fejlődéstől rettegő momentumok, akik egyre jobban ragaszkodnak a begyöpösödött mintákhoz.

Emiatt érezhetjük úgy, hogy a döntéshozók nem előre, hanem hátra mennek. Hiszen ha egyre több öntudatra ébredő "gyerek" lesz, elvesztik az illetékességüket (hatalmukat). 

A Vízöntő Szaturnusz tanítása épp ez: "Akkor válik felnőtté valaki, ha a családjától és nemzettségétől való függőségeit – szeretetben – saját függetlenségébe átvezeti. Egy ilyen módon független ember erőforrásként viseli szívében a származását és azokat az embereket, akik odatartoznak."

A kényszerítés sosem válhat erőforrássá, csupán egy feszültségi góc keletkezik, ami előbb-utóbb kirobban.

"Arról van tehát szó, hogy megtaláljuk a saját utunkat és hátunk mögött hagyjuk gyerekes függőségeinket és az átvett életmintákat." – Ezért is kulcsfontosságú az, hogy "vállaljuk a felelősséget azért, akik vagyunk, ahogy gondolkodunk és a valóságért amit magunk köré teremtünk."

"Az önismereti út nem a Paradicsomba vezet, hanem egy olyan viszonylagosan kiegyensúlyozott belső állapothoz, amivel könnyebben vesszük az élet akadályait, amin keresztül nem problémákat látunk magunk körül, hanem megoldásra váró helyzeteket." 

Ehhez az kell, "hogy előbb saját napságunkat ismerjük fel, mert csak akkor ha tudom, ki vagyok, mi az, amit szenvedéllyel, teljes önátadással tudok képviselni, akkor válhatok az egész részévé. Minden individuum számít: kreatív énünk cseppjeitől formálódik az emberiség tudattengere. Épp ezért nem mindegy, hogy Te vagy én, mit adunk hozzá: gyűlölködést vagy elfogadást, irigységet vagy példakövetést, fejlődést vagy regresszív gondolkodást, derűt vagy aggódást."

"A Vízöntő világkorszakkal globális szinten lesz vége a működésképtelen rendszereknek – ezt majd a plútói belépés teszi látványossá – most azonban egyéni sors-szinten érzékelhetjük ennek jogosultságát. Az Uránusz felold minden kötöttséget, aminek ellenállunk: arra inspirál bennünket, hogy váljunk meg mindentől, ami a spirituális értelemben vett felnőtt létünknek nem megfelelő vagy éppen ártalmas. Ha önkéntesen tesszük meg, óriási segítségre számíthatunk!

A régi struktúrák áttörése, megújítása folytatódik, egyre határozottabban feszegetjük szabadságunk határait. Azonban ez a radikális folyamat konfliktusokhoz vezethet a régi és az új világrendek között." – ezt éljük éppen.

Mindehhez hozzájön a holdcsomópont kvadrátja: "pesszimizmus, reményvesztettség, blokkoltság érzése uralkodhat el rajtunk, illetve ha nem erősítettük meg az énképünket, akkor könnyen visszaeshetünk a régi, legyőzöttnek hitt mintákba."

Eddig ismerős? Akkor menjünk még tovább!

"Érték és a biztonság folyton változik – de az Uránusz mellett talán most kissé élesebben és látványosabban kérdőjeleződnek meg bennünk a hozzájuk fűződő hitrendszereink. A transzperszonális égitestek ráadásul az egész emberiség közös tudati fejlődését segítik elő. Ehhez azonban a személyes formálódások elengedhetetlenek, hiszen mi mindannyian részét képezzük az egésznek. A "kritikus tömeg" itt is működik: minél több ember helyezi a külső látszat elé a valódi, tartós értékeket, annál hatásosabb lehet a paradigmaváltás.

Mik is ezek az értékek? A Bika földies jellegéből adódóan maga a természet megóvása éppúgy, mint saját értékeink – tehetségünk – kibontakoztatása.

Ezekből fakadóan az energetikai folyamat meglehetősen mélyreható és átalakító lesz: a vibrálás már hetek óta érződik. A Bika gyakorlatias, megvalósító jellegű, így a szavak helyett a tetteknek kellene átvenni az irányítást. Merjünk álmodni és tegyünk is érte! Nem elég arról filozofálgatni, hogy "tudatosabban kellene élnem" - hanem el kell kezdeni tudatosabban élni. Nem osztani kell az észt, hogy hogyan kellene megóvni a környezetünket, hanem ki kell menni a parkba fákat ültetni." – írtam 2019. márciusában. Mára ez valóság.

A telihold-képlet

Az Oroszlán Nap – az én-tudatosságunk legmagasabb foka – bár a feszültségeken keresztül, de remekül ráláthat ezekre a folyamatokra.

Feloldást kívülről nem kapunk, csak és kizárólag magunkra számíthatunk. Térjünk vissza a felnőtté válás példájára. A szülőknek való ellentmondás, a "lázadás", a saját erőnk felébresztése rengeteg belső kétellyel jár. A korábban "istenített", kizárólagosan elfogadott életminták szűkössé válnak. Szét kell feszíteni a megtartó régi kereteket, ehhez azonban egészséges önbizalom szükséges. Ez egyszerre izgalmas és félelmetes.

Az énerő akkor működőképes, ha teljes körű. Nem várhatjuk el, hogy otthon anyu mosson ránk, apu tankolja az autót, mert akkor jogosan akarnak beleszólni a döntéseinkbe, ellenőrizhetnek, számon kérhetnek – hiszen még mindig függőségi helyzetben vagyunk. Ilyenkor mindenki bosszant mindenkit, a gyereket a kontroll, a szülőket a tiszteletlenség, minden résztvevőt az indokolatlan elvárások.

Nehéz beleállni a változásokba, de ahhoz, hogy valami új születhessen, hogy az élet újra áramolhasson, a korábbit teljesen le kell választani magunkról.

Izgalmas fényszög még a telihold-képletben a Vénusz és a Plútó szembenállása. A holdcsomópontok jegyváltására emlékeztet bennünket – ott is kapcsolatba kerültek egymással. "Ez azt mutatja, hogy mindkét véglet: a fájdalomtestbe ragadás és a létenergia felszabadítása azonos intenzitással történik. Előbbi esetben elszenvedői leszünk ennek az energetikai átalakulásnak, utóbbinál együttműködői."

Mesés befejezés

Az aszcendensen találjuk a Kis Kutya csillagkép alfa csillagát, a Procyon-t. Egy arab mese őrzi a történetét, ami kiválóan összecseng a teliholdunk mondanivalójával.

A Procyon görög elnevezés azt jelenti, "a kutya előtti", mivel korábban kel a Szíriusznál (A Nagy Kutyánál). Másik elnevezése is vele köti össze: Al Shi’ra al Shamiyyah, "a Szírius jele". De a történetünk szempontjából a harmadik neve a legérdekesebb: Al Ghumaisa azt jelenti:  "a könnyes szemű nő".

Élt egyszer három nővér. A legidősebbet Suhailnak hívták, aki nagyon bátor volt és egyedül átúszta az Ég folyóját. A perzsák körében a Suhail a bölcsesség és az áldás szinonimája. Amikor a Nappal együtt kelt fel a horizonton, véget vetett a nyár forró időszakának, megkezdődött a betakarítás és a fiatal tevék elválasztásának az ideje.

Két húga úgy döntött, követik őt. Shira, az idősebb, amikor a folyóhoz értek azonnal a vízbe vetette magát és úszni kezdett. Hamar felzárkózott fényességes nővéréhez és most együtt ragyognak az égen. A legkisebb azonban túl gyáva és gyenge volt, ő ott maradt sírva az északi parton.

A "változás folyója", a Tejút, ugyanaz, amivel a tarot XIV-es Mértékletesség lapján is találkozhatunk. A magasabb minőségbe való átlényegülés lehetősége. Ezen a folyón átkelve bele kell vetődni az ismeretlenbe.

Hiába van előttünk példa (Suhail), a döntés pillanatában csak a saját önbizalmunk erejére számíthatunk. A kavargó, hullámzó víz (érzelmi megpróbáltatás) ijesztő, de ugrani kell, úgy előbb-utóbb a másik parton találjuk magunkat.

Aki bizonytalankodik, a múltban ragadva sajnáltathatja magát, sirathatja jobb sorsát...

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!