Nap-Uránusz együttállás: 2023.05.09 (21h56m)
Amikor a Nap és az Uránusz találkozik, felmerül az egyéni szabadság, a szellemi fejlődés, a tudat tágulásának kérdése.
Ha megnézzük a két szimbólumot, láthatjuk az összefüggést, a hasonlóságot.
Ez elsősorban a szellemi tudatosságunk és nem a fizikai létünk korlátait mutatja, hiszen mindannyian egy szűkebben-tágabban körülhatárolt valóságot érzékelünk.
A valóságról alkotott elképzelés "kerítését" sok tényező alkotja: az aktuális társadalmi nézetek, a hozott családi minták és legfőképpen az ezekből "összegyúrt" alapszemélyiségünk. A jelkép egy szemre is emlékeztet bennünket, mutatva azt a szem(l)életmódot, amivel a létezésre, a környezetünkre, önmagunkra pillantunk.
A minket határoló gondolati fal téglái olyan elemekből épülnek fel, ahogy a világ apróbb s nagyobb dolgairól gondolkodunk. Egy problémában vajon akadályt vagy kihívást látunk? Mi a fontosabb: a karrierépítés vagy a családalapítás? Követünk-e bármilyen vallást vagy csak magunkban hiszünk? Egy Picasso festmény előtt állva a művészi szépségben gyönyörködünk vagy a kaotikusságon szörnyülködünk? A pacalpörkölt illatától megkordul a gyomrunk vagy undorodva húzzuk fel az orrunk?
Tégláink java része adott: a családi és kulturális örökség része, de nyitottsággal és tanulással újabbakat építhetünk be.
Ilyenkor a "valóságkerítésünk" nem magasabb, hanem szélesebb lesz.
Ennek az alapja is a fenti napszimbólum, de kiegészül egy felfelé törő nyíllal. A tekintet itt a fény, a szellemi inspirációk felé fordul. Ez a felfelé törekvő impulzus a tudat kitágítására, az egó korlátainak felszabadítására ösztönöz bennünket. A hagyományos gondolkodást új, magasabb perspektívába helyezi.
Az Uránusz égisze alá tartozik az internet megjelenése és széles körben való elterjedése. A világháló kifejezés remekül leírja a jelenséget, hiszen a világot egy láthatatlan információs háló köti össze. Használóként "halásszá válunk" és adatokra vethetjük ki a horgot. Elég csak beírni a keresőbe "a legjobb sushi a közelben" vagy "mikor született Ady" és máris magunkhoz rántjuk a választ.
Érdekes, hogy ez a tágulás azonnal megszülte a beszűkítő mechanizmusokat is: ezeket algoritmusoknak hívjuk. Abu Abdalláh Muhammad ibn Músza al-Hvárizmi, latinosan Algorithmi perzsa tudós volt, aki megalkotta az algebrát – az összevonás fogalmát. A modern kori algoritmusok adatokat gyűjtenek rólunk és azokat összevonva létrehoznak egy kiszámítható valóságkeretet.
Nagyon leegyszerűsítve: ha én folyton a sushira keresek rá, akkor kizárólag az ezzel kapcsolatos információk találnak meg: például éttermek, alapanyagok, Japán utazási ajánlatok.
Az algoritmusok a kattintásaink alapján feltételeznek egy érdeklődési kört, politikai nézetet, hobbit és ennek megfelelően kínálnak meg további hasonló tényezőkkel.
Mi is a megerősítések irányába húzunk és a technika fejlődése pont ezt a gyenge pontunkat használja ki: a megerősítő információkat felénk tereli.
Eleve szívesen zárjuk ki az életünkből a másfajta gondolatokat, nézőpontokat, a miénknek ellentmondó információkat: ez pedig a szűklátókörűséghez vezet.
Kate Murphy Az értő figyelem című könyve szerintem a Vízöntő korszak egyik alapműve. Ebben remekül összegzi a fenti probléma megoldását:
"Az az igazság, hogy csak akkor lehetünk biztosak a meggyőződésünkben, ha hagyjuk, hogy kétségbe vonják. A magabiztos embert nem bosszantják az övétől eltérő vélemények, és online sem ontja magából az epét cáfolatként. A magabiztos ember nem minősíti menthetetlenül ostobának vagy rosszindulatúnak a másikat, ha nem ismeri őt személyesen. Az emberek sokkal többek, mint a rájuk aggatott címkék és politikai állásfoglalásaik. És csak akkor fogalmazhatjuk meg eredményesen az ellenvéleményünket, ha mélységében értjük meg a másik nézőpontját és annak eredetét."
A pillanat képlete
Bár már ennek az új világkorszaknak a küszöbén toporgunk, az igazi áttörés még nem történt meg. Honnan tudjuk, hogy nem sikerült kilépni a keretekből? Onnan, ha folyamatosan ugyanott találjuk magunkat, mint korábban. Legyen szó egyéni vagy társadalmi szintről.
Ha egy konfliktushelyzetre még mindig a háború a megoldás – akkor nincs változás.
A Vízöntő éra teljes strukturális átrendeződést kíván, ahol a korábbi több ezer éves, minden szintre kiható alá-fölé rendelődő, hierarchikus működés helyett
egymás melletiségre van szükség a fejlődéshez.
Láthatatlanul ez már elkezdődött: a fiatalabb generációk már nem "fentről" szerzik a tudást, hiszen sok jelenkori innovációban jóval tapasztaltabbak a velük egy szinten lévő társak, mint a szülők. Ez még messze nem a tudatos együttműködés, de már annak a csírája!
A Nap és az Uránusz 2019 és 2025 között összesen hétszer találkoznak össze itt, a Bika jegyében. Az első randevújuk közvetlenül a jegyváltás után történt (Mindig is ott volt), de akkor még önmagában nem volt erőteljes a hatás. Csupán sejtésként mocorgott a felszín alatt. Aztán évről-évre egyre tisztábban láttuk, hogy semmi sem az, aminek látszik.
Az idei az első olyan együttállás, amikor a Plútó már a Vízöntő jegyben áztatja a lábát, vagyis felette is átveszi az uralmat az Uránusz. (Jövőre még izgalmasabb lesz a képlet, de nem spoilerezem el előre!)
A folyamatnak (természetesen a többi planétával együttműködve) az a célja, hogy ráébredjünk,
amiben élünk – azok a kereteket – a tudatunk által létrehozott valóságnak a korlátai.
Csak és kizárólag akkor leszünk képesek fejlődni, ha felismerjük, hogy léteznek ezek korlátok! Ha nem hagyjuk, hogy kijátsszák őket, akár csak a "fentről megmondó emberek" vagy a náluk jobban álcázott algoritmusok.
A Vízöntő jegye és az Uránusz bolygó az újító, a nyitott, a kíváncsi ember megtestesítője. A fent említett könyvből hozok ide egy újabb idézetet:
"Az adathalmaz csak arra világít rá, ami szerepel benne. Ez azt jelenti, hogy az adathalmazokból származó algoritmusok is korlátozottak. Ha megnézzük a Charles Darwin által elolvasott könyvek kimerítő listáját, könnyen beláthatjuk, hogy ha az Amazon algoritmikus ajánlásai alapján vásárolt volna, meg sem születik A fajok eredete. A zoológiával kapcsolatos könyvek és az olyan címek mellett, mint Thomas Mathus Tanulmányok a népesedés törvényéről és Adam Smith The Theory of Moral Sentiments című írása, Darwin olvasott még francia tanulmányokat a prostitúció hatásáról az erkölcsre és a közhigiénére, olvasta a Robinson Crusoe-t Daniel Defoe-tól, Shakespeare műveit és Jane Austin regényeit. Sajátos és kiszámíthatatlan érdeklődését követte, olvasmányaival fokozta kreativitását, és tudományos ismeretekre tett szert."
Darwin elméletét több ponton is meghaladta már a tudomány, de a korábbi sziklaszilárdnak hitt teremtéstörténetekhez képest a gondolkodása valami elképesztően új világot nyitott.
A mitológiák a hétköznapi valóságból belesüllyedtek egy alternatív, mondjuk így, szimbolikus valóság mintázatába, de ettől függetlenül, köszönik szépen, ők jól vannak. (Legalábbis egyelőre. Legalábbis az én tégláim között.)
A görögök szerint Uranosz előbb jelent meg a földi síkon, mint a Nap. A végtelen ég istenének a Földanyával folytatott nászából születtek meg a további létezők – a világ jelenségei, az a helyek, az istenek, a szörnyek, az állatok és az emberek.
A Nap közvetlenül az első teremtési széria eredménye volt, de az idők során folyamatosan veszített elemi minőségéből. Első megtestesítője Hüperion, aki kitanította fiát Hélioszt és amikor elérkezett az idő, a kiöregedett titán méltósággal átadta a stafétabotot. A tudás továbbörökítése itt azonban megakadt. Héliosz már nem képezte fiát, Phaethónt. Szinte modern kori a róla szóló történet: az aranyifjú lenyúlta a papa Ferrariját (napszekerét) és fának (folyónak) hajtott vele.
Olyan ez, mintha fordítva ment volna végbe a tudat evolúciója: a zseniális, hirtelen, ötletgazdag teremtő tudatot a saját félelmei korlátozták és ez a generációs örökség csökevényesedett elvakultsággá, infantilizmussá, ostoba bizonyítási vággyá.
Nagyon szép szimbolika, hogy a Nap és az Uránusz azzal a folyóval áll együtt, amibe a fiú belezuhant. A Bika 19. fokánál találjuk az ε Eridanit, a Ran-t. A tudomány jelen állása szerint ehhez a csillaghoz két exobolygó és két kisbolygóöv is tartozik, így a SETI, vagyis a földön kívüli intelligenciát keresők egyik célpontja.
A Phaethon nevét viselő aszteroida pedig az Algol állócsillaggal áll együtt, ami a kővé dermedt kreatív energiák felszabadításában (Legbelső félelem) nyújt nekünk segítséget.
Ez a konstelláció egy fontos fordulópont ahhoz, hogy felismerjük gondolkodásunk, énképünk, személyiségünk (Napunk) elvakító fényét, kővé váltságát és merjünk önmagunktól távolabb is, a számunkra sötét helyeken keresni.
A komfortzónán túli világ ismeretlen és idegen, de a fejlődés csakis önmagunkon kívül, önmagunkat meghaladva lehetséges.
Itt is megtalálsz:
