Nap együttállása Peacock állócsillaggal: 2024. január 14.
Bevezető gondolat
"Hát igen, gyermekem, ha a holdbéli öreg akarja, a fiatalok ezer mérföld távolságból is egymásra találnak (...). A holdbéli öregember titkon kiszemeli magának a maga emberkéit, s vörös fonállal köti össze őket, melyet a lábuk köré teker. S akkor, válasszák el bár a kettőt országok, tengerek és hosszú évek, emberkéi végül mégis férj és feleség lesznek." (Cao Hszüe-csin: A vörös szoba álma)
Égi páva
A Páva egy közepes méretű csillagkép a déli égbolton. Elhelyezkedése miatt csak a felfedezések korában került fel a csillagtérképre, akkor, amikor a hajósok eljutottak az egyenlítőn túlra. Először 1589-ben, Amszterdamban ábrázolták egy mindössze 35 cm átmérőjű éggömbön. Másfél évtizeddel később Johann Bayer már jegyezte a 17. század legkorszerűbb csillagászati atlaszában, az Uranometriában, ami 12 új csillagképpel gazdagította a korábbi csillagkép-jegyzéket.
Ausztrália északi részén élő wardaman őslakosok a Páva és a szomszédos Oltár csillagképben egy repülő kutyát (pteropus, denevér-féle) láttak.
Csillagászati érdekességek
A csillagkép csillagainak nincs saját neve, egyedül az alfa viseli a nem túl fantáziadús Peacock nevet, ami angolul pávakakast jelent.
Míg ez, az α jelölésű csillag 183 fényévre van tőlünk, addig a δ – ami nagyon hasonlít a mi Napunkra – csak 19,9-re. Ezen kívül hat csillagnál fedeztek fel bolygót. Itt található a negyedik legfényesebb gömbhalmaz az égbolton, továbbá egy spirálgalaxis, ami nagyon hasonlít a Tejútra, de kétszer akkora.
Páva a világkultúrában
A páva Délkelet-Ázsiában, Indiában őshonos, hímjének díszes tollazatáért díszmadárként tartották, de nyugatabbra is igen hamar közkedveltté vált az elegáns udvarok kertjében.
Úgy tartják, hogy latin nevét kellemetlen hangja után kapta, mert amikor váratlanul rikoltozni kezd, félelmében összerezzen, aki hallja. Így fedezhető fel a hasonlóság a pavo (páva) és a pavor (félelem) kifejezések közt.
Indiában az életfa mellett ábrázolták és a halhatatlanságot, az örök életet, a világmindenséget testesítette meg. Több hindu istenség kísérője is volt: Májához, Káma szerelemistenhez, Kártikéja hadistenhez, illetve Szaraszvatihoz, a bölcsesség istennőjéhez is tartozott.
A legenda szerint csodás tollazatát Indra istennek köszönheti, aki ellenségei elől farktollai mögé rejtette az istent, aki hálája jeléül ékszerszerűvé változtatta a páva tollait. Nem csak a régi legendákban örvendezett ekkora népszerűségnek: 1963 óta India nemzeti madarává vált.
Kínában – ahol szintén őshonos – a méltóság és a szépség kifejezője, a rang és az uralkodói jóindulat jele, továbbá a híres Ming-dinasztia emblémája.
Egyiptomban Héliopolisz, a nap városának jelképe volt és Ré napisten madarának tartották.
A keresztény szimbolikában az örökkévalóság és a teljesség kifejezőjének tekintették, a feltámadás- és Krisztus-jelképévé vált.
A magyar népköltészetben a szerelem vagy a szabadság összefüggésében szerepel.
Mindent látó szemek
Történt ugyanis, hogy a főisten szemet vetett Ióra, a szépséges argoszi hercegnőre. A főisten "hangulatvilágítás" gyanánt felhőkkel sötétítette el az eget, részben hogy az éj leple alatt ülje meg a nászt, részben azért, hogy az Olümposztól takarja a kilátást, de Héra megsejtette, mi készül és haragjával üldözte a szerencsétlen nőt.
Zeusz ekkor fehér üszővé változtatta "kedvesét", amivel továbbra sem tudta átverni a feleségét. Héra ajándékba kérte a fehér tehenet, majd a százszemű, örökké éber, mindent látó Argoszra, az óriás pásztorra bízta. Zeusz, ha egyszer megkívánt egy nőt, akkor semmi sem állhatta útját, így újabb cselhez folyamodott. Hermész varázslatos muzsikájával segítségével elaltatta az őrt, majd levágta a fejét. A főisten hipp-hopp, rögvest bikává változott és megtörtént, aminek meg kellett történnie.
Mint egy brazil szappanoperában, itt sem volt vége a sztorinak: Héra visszavágása következett. Böglyöt küldött az immár várandós, de még mindig tehénalakú istennőre, aki csípésektől szenvedett. Prométheusz tanácsára végül Egyiptom földjére távozott, ami már nem tartozott Héra fennhatósága alá. A Nílushoz érve visszanyerte emberi alakját és megszülte Ephaposzt. Itt összeolvadt a két mítosz: Ephaposzt ugyanis Ápisszal, a bikaistennel azonos.
Még egy érdekes tény, ami a görögök mítoszalkotásában a mai transzgenerációs mintákra utal, hogy Ió dédunokáját, Europét, szintén bika alakban szöktette meg Zeusz.
No, de térjünk vissza arra a pontjára a mesének, mikor Héra felfedezte Argosz holttestét. A hűséges szolgáló tiszteletére a szemeit a kedvenc madara farktollaira helyezte. Így a mindent látó szemek tovább éltek és ezek a „szemek” az éjszakai égbolt csillagait jelképezik. Héra tehát tovább figyelhette "árgus szemekkel" férje kicsapongásait.
Páva előre, Juno hátra
Az asztrológiai képletben Héra és két lánytestvére – aszteroida formájában – a klasszikus női szerepek különböző aspektusait és főként legnagyobb sérüléseit testesíti meg.
A legidősebb, Hesztia a női bölcsesség őrzője, Démétér az anyaság megszemélyesítője, míg Héra legfőbb jellemzője a feleség szerep volt. A nővérek közül egyedül neki jutott teljesen egyenrangú férj – a saját testvére. Hiába volt ő maga is anya vagy épp isteni intelligenciával megáldott asszony, leginkább a házaséletének botrányai töltik meg a mitológia lapjait.
Szinte állandóan féltékenykedett – tegyük hozzá – jogosan. Zeusz ugyanis nem a hűség mintapéldája volt, míg feleségével mindössze három közös gyermeket jegyeztek, addig istennőktől, nimfáktól, halandóktól több tucatot tartunk számon. Héra pedig vagy a vetélytársnőit vagy azok leszármazottait üldözte, kínozta: ahogy az Ió esetében is tette.
Az isteni házaspár kapcsolata meglehetősen hullámzó volt, Héra többször "ki is szállt" a házasságából. Ezt kizárólag isteni mivolta miatt tehette meg, hiszen a görögöknél az asszonyoknak nemhogy váláshoz nem volt joga, de élete végéig az apja, majd a férje tulajdonát képezte. Héra ilyenkor a legmélyebb sötétségekben bolyongott, majd megtisztulva újra visszatért Zeuszhoz. A történet szerint Kanathos-forrásban megmerítkezve visszanyerte szüzességét és így újra megülhette a szent nászt férjével.
Az asztrológiai képletben az őt képviselő aszteroida a Juno, azt mutatja, hogy transzgenerációs szinten milyen feleségszerepet hozunk. Kiemelté főként akkor válik, ha állócsillaggal vagy planétával kerül kapcsolatba.
Jelenleg a Szűz 22. fokánál jár és itt csinál egy "hátraarcot", ráadásul egy izgalmas átfutó kvadráttal teszi mindezt, ami a Halak Neptunuszt, az Ikrek Vestát és a Nyilas Vénusz-Cerest érinti. Plusz a szintén Szűzben járó Lilith tartalmai is erőteljesen aktiválódnak. Február 23-án pedig együtt is állnak majd!
Április 22-ig tart a visszatekintés időszaka, így ebben a pár hónapban a család női mintáit érdemes újragondolni. Az izgalmas feszült fényszög miatt azt vizsgálhatjuk, hogy a felmenőink feleség-státusza hogyan befolyásolta az anyaságukat, az önmegvalósításukat, az álmaik elérését. Volt-e olyan, aki csak a gyerekvállalás kedvéért ment férjhez? Vagy olyan, aki a férfi továbbtanulásának kedvéért lemondott a saját hivatásáról? Netán akadtak a családban olyan vénkisasszonyok, akik a korszellemmel dacolva sem házasodtak? És ők miért döntöttek így: mert nem akadt kérő vagy mert senki sem volt elég jó?
Juno a Szűzben leginkább az alárendeltségről, illetve a perfekcionizmusról szól. Magas elvárások, amiket belevetítünk a másikba, önmagunkba, a kapcsolatba és ez az akadálya, hogy reálisan lássunk. Párkapcsolatban élve vagy párkapcsolatra vágyva felmerülhetnek a hosszú távú elköteleződéssel összefüggő kérdések. Adjunk teret ezeknek!
Kövess a Facebookon és az Instagramon is!
