Múltfejlődés

Újhold a Bak jegyében: 2024. január 11.

Bevezető gondolat

"Ha összejövünk, az a kezdet,
ha összetartunk, az a haladás,
ha összefogunk, az a siker."
(Henry Ford)

Előre-hátra

A Bak hónap több szempontból is valamiféle küszöb. A téli napfordulóval a rövid nappalok, hosszú éjszakák határát köszöntjük, az új naptári évvel pedig szintén egy választóvonalhoz érkeztünk: lezártuk 2023-at és megkezdtük a 24-es évet.

Január 1-jét már több száz éve Antevorta istennővel köszöntjük, aki Janushoz – január névadójához – hasonlóan kétarcú. Egyszerre látja a múltat és a jelent, így adott, hogy évértékeléssel és jövőtervezéssel indítsuk az újévet.

Ha eddig nem tettük meg, akkor a Bak újhold kiváló alkalmat kínál nekünk erre. Legalábbis asztrológiai értelemben. Ugyanis egy nagyon izgalmas, átmeneti időszakban járunk, aminek előzménye, felvezetése ez az újhold.

A Vízöntő hónap rendkívül esszenciális lesz idén: vagyis kénytelenek leszünk elhagyni azt a bizonyos komfortzónát és végre-valahára felvállalni önmagunkat.

Ennek "lökdösését" érezhetjük már jó ideje: akár több éves, évtizedes belső formálódás, önismereti munka válhat ebben az évben (években) kézzel fogható valósággá. 

Az újhold pillanata

Apróbetűs rész, a szakzsargon: Az újhold-Uránusz trigonja már ennek az előkészítésnek a része volt: először 2019-ben egy napfogyatkozással kísérve találkoztunk vele, 2022-t pedig egyenesen egy újholddal indítottuk. Lesz még egy utolsó rátekintésünk is, 2026-ban, de az jó esetben már áttekintése, összegzése lesz, ahová ebben a két évben eljutunk. Érdemes még figyelembe venni a Mars-Jupiter-Szaturnusz támogató háromszögét, továbbá a Kos felszálló-holdcsomópont "támadását", ami egyébként a Kheirón és az Eris felezőpontja, illetve a Bak Plútó utolsó fokos pozícióját.

Az énképek átalakítása lassú, hosszadalmas és mély önismereti folyamat. Ennek szerves része, hogy megismerjük a hozott mintáinkat, az automatikus működéseinket, lebontsuk mindazt, ami gátol, frusztrál bennünket és létrehozzunk egy önazonos életet.

Asztrológiai értelemben is ilyen sok lépcsőn mentünk keresztül az elmúlt évtizedekben. A Plútó Bak-béli útja lassan véget ér, ami a bevezetőben írt határállomásokhoz hasonló, ám ez 2008-ban kezdődött és globális küszöbátlépést hozott az emberiségnek.

A komfortzóna mindaz, ami a tudat kényelmét szolgálja, de nem azonos azzal, amiben tudatosan jól éreznénk magunkat. Ha például az a transzgenerációs mintám, hogy a nő alárendelt egy kapcsolatban: akkor ez a komfortzóna. De amire én vágyom az az, ahol a felek egyenrangúak, ahol meghallgatjuk egymást, ahol támaszkodunk egymásra, ahol a férfi is fel meri vállalni az érzelmeit. Ameddig nem ismerem fel, mit hoztam otthonról, addig automatikusan úgy "rendezem be" folyton az életemet, hogy az eredeti képet tükrözze. Ezért csúszunk bele ismétlődésekbe, ezért találjuk már megint egy olyan férfi mellett magunkat, aki számon kér, aki kioszt, aki megmondja, hogy kéne kinéznünk, mit kéne csinálnunk.

Az még nem önismeret, hogy elolvasunk jó pár könyvet és az életünket megkeserítő férjet narcisztikusnak minősítjük (mert ez most nagyon divatos reakció), hanem a másik helyett önmagunkra figyelve elkezdjük felderíteni, miért is választunk újra meg újra olyat, mint az apánk vagy még rejtettebb módon, akár olyat is, mint amilyen a dédpapa volt... És ugyanezt a példát lehetne levezetni az önmegvalósításra, a gyereknevelésre, a depresszióra, a barátságokra és így tovább.

Az egyéni és a kollektív azonban egy ponton összekapcsolódik, ahogy az újhold sábai foka is mutatja: "Az egész civilizáció egy hatalmas váltóverseny, amelyben embercsoportok és nemzedékek viszik az általunk „haladásnak” nevezett fáklyát. A fő eredmények az emberi törekvések összességéből fakadnak." Vagyis mindannyian részesei, sőt mi több formálói vagyunk annak, ami jelen pillanatban minket körülvesz, amit épp most valóságnak hívunk.

Érdemes néha valóban előszedni a régi fényképeket és főleg a régi történeteket, hogy végig tudjuk gondolni, mennyit változott a világ és mennyit változtunk mi is. Dédi 1907-ben született, mama 1924-ben, én 78-ban. Hosszú-hosszú oldalak lennének, ha a történetünket elmesélném, de vannak ismétlődések és vannak jelentős különbségek. Van, amit "megfejlődtünk" az előző generációkhoz képest, van, amit megváltoztattunk és van, amit pont miattuk szeretek magamban is.

Vannak dolgok, amikben pedig egyszerűen a világ változott, például dédi és mama születése közt a nők szavazati jogot kaptak Magyarországon, általánossá vált a válás és egy házasságon kívül született gyerek a 21. században nem szégyenfolt, hanem egy döntés.

Nagyjából az előttünk álló két hét kiváló időszak arra, hogy ezt az összegzést megtegyük, akár írásban, akár csak gondolatban, mert utána már sokkal inkább a múlt helyett a jövőre, a transzgenerációkról, a kollektívről önmagunkra kerül a fókusz.

Kövess a Facebookon és az Instagramon is!