Nap-Szaturnusz együttállás a Halakban: 2024.02.28
Bevezető gondolat
"Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk." (Hermann Hesse)
"Igazán emberek csak annyiban vagyunk, amennyiben szabadok vagyunk." (Rudolf Steiner)
Évterv
Minél lassabb mozgású egy planéta, annál hosszabb ideig "dolgozunk" vele. Míg egy Hold-tranzit a napi közérzetet befolyásolja, addig a Plútó évtizedeken át az emberiség egészének a világlátását alakítja.
A Szaturnusz nagyjából 2 és fél évente hoz be új – sorsátalakító – témákat az életünkbe. Jelenleg a transzgenerációs minták azok, amikhez tudatosan vagy öntudatlanul is kapcsolódunk (Egészséges gyökerek). Ez a folyamat jóval korábban kezdődött, de most a Halak energiának köszönhetően szinte felúsztak a tudatalatti felszínére, így könnyebben "lehalászhatjuk" a felismeréseket.
Amikor a Nap együtt áll egy planétával, akkor tulajdonképpen az "arcunkba tolja" a feladatot. Ez kétszer történik meg: ma és nagyjából egy év múlva. A mostani a kiindulási pont, míg a jövő évi a "megérkezés" – ezért is választottam kivételesen két idézetet. Kapcsolatba kerülhetünk azokkal a belső akadályokkal, amik láthatatlanul is dróton rángatnak minket: blokkok, önszabotázsok, ismétlődések, vakfoltok. Ha ezekre ráébredünk, SZABAD ÉS TUDATOS EMBERRÉ válhatunk.
Az átalakulás képletei
Ha a két képletre nézünk, ott a felemelkedés lehetősége. A IV-es házból indulunk, ami a család, a gyökerek, a múlt és a X-es házba juthatunk, ami a saját életcélokat, az önmagunkká válást jelenti. Tudom, hogy már a csapból is ez a transzgenerációs "izé" folyik, de nem árt megvizsgálnunk, miért is fontos mindez.
Maga a "transzgeneráció" nem új keletű találmány, már a görög mitológiában is fellelhetőek azok a nyomok, amelyek az öröklött családmintákra utalnak. Ilyen például a főistenek közti nemzedékváltás: Uranosz félt, hogy gyermekei erősebbek lesznek nála, ezért a föld mélyére zárta őket. Ám Kronosz megfosztotta apját előbb a férfiasságától, majd a trónjától is. De a sors megismételte önmagát. Kronosz tartott tőle, hogy úgy jár, mint az apja, ezért ő tovább csavart a terven és lenyelte gyermekeit. Persze a végzet elől nem menekülhetett: hatalmát Zeusz fia rendítette meg. És természetesen Zeusz is rettegett a nála okosabb, erőteljesebb gyermekektől, ő már magát az Athénével várandós Métiszt nyelte el.
A Bibliában, Mózes könyvében is megjelenik a többgenerációs sorsteher: "Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek."
Jól látszik tehát, hogy a fogalom több ezer éve létezik, mégsem foglalkoztunk vele. Ehhez kellett a pszichológia térnyerése – asztrológiai értelemben a Plútó felfedezése, amin keresztül a mélytudatalattival, sőt magával a generációkkal kerültünk kapcsolatba. Később a Kheirón hozta el az önismeret és a traumagyógyítás fogalmát, majd az elmúlt évtizedben a Halak Neptunusz tette "mainstreammé" a pszichológiát.
Ha valamit a tudatba emeltünk, akkor AZ MÁR OTT VAN: nem lehet visszatuszkolni a dzsinnt a palackba. Nem lehet úgy tenni, mintha nem létezne a múlt nyoma a jelenünkön. Tágabb értelemben befolyásol minket a csoportkarma, a kulturális közegünk és szűkebben a személyes családi történetünk.
A Vízöntő világkorszak teljesen új fejezetet kínál az emberiség számára. Nem azt mondja, hogy felejtsük el a múltat, hanem hogy tanuljunk belőle. Egyik ura ennek az érának a Szaturnusz, a másik az Uránusz – vagyis az a két planéta, akivel a mitológiai sorsöröklés elkezdődött. Ahhoz, hogy ne essünk a szüleink hibájába, hogy ne ismételjük folyamatosan a múltat, hogy megérkezhessünk a saját jövőnkbe, itt a jelenben rendet kell tenni.
A médium is erről beszél
A kiinduló képünk egy pilóta, aki belerepül a felhőkbe, míg a célunk egy materializáló szeánsz. A materializáló szeánszok egyébként az utolsó Halak Neptunuszra voltak jellemzőek, ilyenkor a spiritiszta a "semmiből" előhívott valamit, leginkább szellemalakokat, ektoplazmákat, bár a legtöbb esetben szemfényvesztésről, csalásról volt szó. Így most ne is ezt a 19. századi értelmezést használjuk, hanem a szimbólumok nyelvét.
A felhőbe repülés egyrészt jelent magasságot, felsőbb perspektívát, de a végtelenbe vetett bizalmat is, hiszen vakon megyünk előre. Olyan erők megjelenését jelenti, amik túlmutatnak a szokásos tudatosságon. Azért merészkedünk erre az ingoványos, ismeretlen talajra, hogy erővé és készséggé transzformáljuk a korlátainkat, hogy irányításunk alá vonjuk a saját valóságunkat. (Köszönet Zitának a fordításért!)
Ebben az egy évben a korlátozó mintákon, a berögzült reakciókon elsősorban nem a megértéssel, a magyarázatkereséssel juthatunk túl. A megérzésekre, az intuícióra hallgatva bátran rugaszkodjunk el afelé, ahová eljutni szeretnénk. Keressük a személyes szabadságot.
Kövess a Facebookon és az Instagramon is!
