Plútó együttállások: 2024.02.05
Bevezető gondolat
"Amikor te változol, helyzeted is megváltozik. Ez törvényszerű. Nem kell azon morfondíroznod, hogy hogyan is történik mindez. Átalakulásod átformálja körülményeidet is." (Andrew Matthews)
Az alvilág kapuja
Az idei Vízöntő hónap sok szempontból egyedülálló. A Plútó jegyváltásával teljesen új, forradalmi korszak kezdődött. Hogy ez a forradalom fizikai síkon sztrájkokon, anarchián, a struktúrák széthullásán keresztül valósul meg vagy békésebb, önismereti szinten – részben rajtunk is múlik.
A Plútó minden esetben transzformatív erő: vannak szelídebb és felforgatóbb jegyváltásai. A Rákba és az Oroszlánba a világháborúk előszelével lépett: egy évvel a belépés után szabadult el a pokol, de a levegő itt forrt fel annyira, hogy visszafordíthatatlanná váltak a folyamatok. A Szűzbe 1956-57 között érkeztünk meg. A Mérleg, a Skorpió és a Nyilas nem volt ennyire kirívó, de a 2008-as Bak átlépés újabb emlékezetes fordulót – gazdasági válságot – hozott.
Minden, amit a Plútó képvisel, a felszín alatt van. A gombafonál-szerűen hálózó kollektív, a láthatatlan mélytudatalatti, a sötétbe száműzött traumák éppúgy, mint a titkos összeesküvések vagy a hatalmi szintű elnyomás.
Ez a szféra mindig is létezett: az emberek a mítoszokban éppúgy számon tartották az alvilágot, mint a felső világokat. Fel, az istenek közé csak keveseknek sikerült eljutni, de az alsó világot is csak a legnagyobb hősök járták meg épp bőrrel. Ebbe a mélységbe merészkedni a legfélelmetesebb beavatás. Az Alvilágba szállás halál és újjászületés misztériuma. Beléphetünk közvetlenül a kapun át, mint Orpheusz, elnyelhet a föld, mint Perszephonét, keresztülmehetünk a hét kapun, mint Istár, elfogyaszthat minket egy cet, mint Jónást, de kiköthetünk egy kút fenekén, a sárkány gyomrában vagy egy sötét barlangban, mint a névtelen népmesehősök.
Mi zajlik odalent?
Vagy inkább odabent? Az önismeret nem egyenlő azzal, hogy pszichológiakönyveket olvasunk, elsajátítunk szakkifejezéseket, de még sokszor azzal sem, hogy szakemberhez járunk.
Hádész birodalmához kaphatunk pár elnagyolt térképet, néhány zseblámpát – ezek a külső segítségek és a megfelelő támogatások nélkülözhetetlenek –, de az utat egyedül kell végigjárnunk.
Aki lemerült a saját alvilágába, felkereste ott az árnyakat, magához szólította a démonjait, felkutatta a láthatatlanba ágyazódott kincseit, majd ismét a felszínre bukkant, az már teljesen más emberré vált.
Gyakorlati szinten onnan tudjuk, hogy megtörtént az átváltozás, hogy már nem vagyunk az ismétlődések foglyai.
A Vízöntő Plútóval nagyon intenzív, gyors és kiszámíthatatlan maga az átalakulás. Hirtelen jön: kirántják alólunk a szőnyeget és ezáltal összeomlik körülöttünk minden vagy épp hiperűrsebességgel kerülnek a helyükre a felismerések. Azok is, amiket már évek vagy akár évtizedek óta "gyűrűnk" magunkban.
Az asztrológiában elsődleges személyiségjelölőnek a Napot és a Holdat nevezzük: ez a tudatos és a tudatalatti énünk, a szellemi és lelki szféráink, az apai és anyai mintáink, saját maszkulin és feminin oldalunk. Másodlagos személyiségjelölőnk a Merkúr, ami a gondolkodásért, a kommunikációért felel, a Vénusz, ami a kapcsolódásunk másokkal, a Mars, az akaratunk, a motivációink – csak így nagy vonalakban.
Ezek közül mind, alig egy hónap leforgása alatt, találkozik a Plútóval, ami hozhat átalakulást, gyógyulást, megértést, kilépést vagy totális felfordulást.
A képletek
Ha ez 🗸, akkor gyökeresen át kell alakítanunk a gondolkodásunkat. Régi világlátás helyett progresszív, újító, sablonmentes, nyitott módon közelítsünk a dolgokhoz. Az Alvilágba egyetlen istennek volt szabad ki- és bejárása, ez pedig Hermész (a Merkúr), így rajta keresztül fog minden egyéb aktiválódni.
Amikor a gondolkodásunk megváltozik, az hatással lesz az érzelmeikre, az emberi kapcsolatainkra, a cselekvőkedvünkre. Ez pedig a dominóelv mentén új lehetőségeket is nyit, ahogy Matthews fogalmaz: "átalakulásod átformálja körülményeidet."
Ez az időszak gyakorlatilag bárkit, bárhol kimozdíthat a komfortzónájából. Önkéntes alapon ez kifejezetten pozitív élmény lesz (Végre sikerült kilépnem!), másképp hááát, fogalmazzunk úgy, nem túl kellemes.
A régit, a biztonságost elhagyni sosem könnyű. Még akkor is, ha egy rossz házasságra mondják ki a válást, ha az új munkalehetőség sokkal motiválóbb mint a korábbi, ha nagyobb otthonba költözünk, mint a korábbi kis lakásunk vagy végre külföldön kezdünk új életet – amit magunk mögött hagyunk, el kell gyászolni. Az újjászületésben ott van az elmúlás és ezeket az élményeket nem árt ennek a tudatosságában megélni.
Az is elég, ha magunkban összegzünk, búcsút mondunk. Becsukjuk az ajtót, hogy kinyithassuk az új életünkét...
Kövess a Facebookon és az Instagramon is!
