Hephaistos a Bikában: 2024.02.14 – 06.22
Bevezető gondolat
"Ha a munkádról van szó, a legfontosabb kérdés, amelyet fel kell tenned magadnak: 'Mivel szeretnék foglalkozni?' A tevékenységed ugyanis alapvetően meghatározza, hogyan éled az életed." (Shunmyo Masuno)
Táguló Világegyetem
A csillagászatban és az asztrológiában is az 1781-es év hozta el azt a váratlan fordulatot, amivel megkezdődött a Világegyetem és az emberi tudat tágulása. Ebben az évben jegyezte fel Willian Herschel az Uránuszt, ami után már nem volt megállás.
Alig 20 évvel később egy itáliai csillagász újabb érdekességet fedezett fel a Naprendszerben: az első aszteroidát, a Cerest. Ezt követte a Pallas, majd a Juno, végül 1807-ben a Vesta – és ezzel a néggyel meg is kaptuk a tradicionális kisbolygókat.
A következő kisbolygó az Astrea nevet kapta 1845-ben, amit szinte azonnal a Neptunusz felfedezése követett. Mire 1930-ban Clyde Tombaugh beazonosította a Plútót, már több mint 1.100 aszteroidát vettek lajstromba. Manapság akár tízezer új taggal is bővül ez a lista. Havonta!
A 21. század eleje újabb mérföldkő volt ezen a galaktikus sztrádán: ekkor fényképezték le először az Erist, ami évekig remek vitalehetőséget biztosított a csillagászoknak. Végül 2006-ban, neki köszönhetően a Plútót "lefokozták", a Cerest "előléptették" törpebolygóvá.
Ebből a kis kronológiai összefoglalóból jól látszik, hogy milyen léptékben térképezzük fel a Naprendszerünket. De térjünk vissza a kiindulóponthoz. Eredetét tekintve az asztrológia a csillagos égbolt tanulmányozása. Rendkívül komplex rendszer, ami bonyolult matematikai számításokkal rögzítette az égitestek mozgását, ezzel összefüggésben előre jelezte a meteorológiát, illetve kapcsolódott hozzá egy lélektani olvasat is: a csillagmitológia.
Bár manapság már a csillagászatnak semmi köze sincs a spiritualitáshoz, fordítva azonban még mindig ugyanígy működnek a dolgok. Ha az égen új dolgok jelennek meg, akkor az emberi tudatban is felvillan ezeknek a visszfénye.
Kisbolygók: a lélekfestők
A Nap, a Hold és a tradicionális bolygók az emberi személyiség triviális oldalát mutatják meg: az apát, az anyát, az akaratot, a gondolkodást és így tovább. A Szaturnuszon túl a kollektívre ható égitesteket találjuk, például a Vízöntőbe lépő Plútó aktuálisan az egész emberiség közös sorsát és szellemiségét formálja.
Az aszteroidák jelentősége a pszichológia elterjedésével nyert igazán teret, amikor mélyebb rétegeiben szerettük volna megérteni magát az embert és az emberiséget. A 19. század elején felfedezett, négy istennőről elnevezett kisbolygó finom árnyalatokkal látta el a nőket és segített megérteni a különböző szerepeket és a transzgenerációs örökségeket.
Mára már megszámlálhatatlan kisbolygó van, amik nagy része nem is kapcsolódik a mitológiához, így alaposan szelektálnunk kell, miket is veszünk figyelembe. A már említett négy kisbolygón kívül én a Kheirónt, a Hephaistost, az aszteroida Lilithet, illetve ritkán a Lucifert nézem egy képletben.
A sebzett munkás
Hephaistos volt az apa nélkül, pusztán anyai dühből, született sánta kovácsisten. Furcsa egyvelege volt a kitaszítottságnak és a megbecsültségnek. Torz megjelenése miatt elutasította az istentársadalom, de a keze között formálódó ékszerekért és fegyverekért tömött sorokban álltak. Ő alkotta meg Zeusz villámait, Athéné pajzsát, Héliosz szekerét, Erósz nyilait, Pandóra diadémját, Prométheusz bilincseit, Akhilleusz páncélzatát vagy épp Deméter sarlóját.
Munka, mint terápia
Akinek a Hephaistos kiemelt helyet foglal el a képletében, az gyakran éli meg azt, hogy ő a család "fekete báránya", akit a mássága miatt elutasítanak vagy épp ő érzi magát nagyon "másmilyennek".
Ez az aszteroida zseniális tehetséggel megáldott pont: tanulás nélküli tehetséget mutat, de gyakran magányosság, elszigeteltség, lelki sérülések, sebezhetőség és gyógyíthatatlan helykeresés is társul mellé. A transzgenerációs mintázatban ez egy korábbi (szülői) sérülés, amire azonban a szülött életében lehetőség van a feloldásra, a kitörésre.
Hephaistos latin megfelelője Vulcanus, így a név jóval ismerősebben csenghet. A tűzhányók, akiket az istenről neveztek el, a mélyben forrnak, majd hirtelen, mindent elsöprő, felperzselő szenvedéllyel a felszínre törnek. Lehet ez egy önpusztító hajlam vagy akár az alkotói folyamatokba szublimált düh is.
Akik képesek átformálni ezeket az erőket legyőzhetetlenséggé, szépséggé, azok a mitológiai kovácsistenek.
Anyagformálás
Közös "névjegyük" a tűz lesz, hiszen Hephaistos tűzzel formálja a fémet, Plútó a föld mélyének tüze, Haumea pedig egyenesen tűzből született. A tűz lenyűgöző és félelmetes, egyszerre pusztító és teremtő aspektus. Az emberiség első nagy lépése az volt, hogy megszelídítette, saját hasznára fordította a tüzet. A tűz az inspiráció, a szenvedély, amit most a Bikában, a Hephaistoson keresztül kézzel fogható valósággá formálhatunk. Realizálhatjuk a kreativitásunkat, megmutathatjuk a bennünk rejlő, kifelé olykor nem is látszó szépségeket.
A Bika jegyéhez az értékteremtés is kapcsolódik: az önértékelés megmunkálásán, a tehetségünk alakításán, a bennünk rejlő potenciálok felszínre hozatalán, illetve az anyagi világhoz való kapcsolódásunkon "dolgozhatunk".
Kövess a Facebookon és az Instagramon is!
