Ez egy régebbi cikkem, de a május a szerelem hónapja, így aktualitását tekintve illik ide...
Amióta világ a világ, a szerelemnek a kristályok világában is megvannak a maga metaforái.
Azon túl, hogy a gazdagságot, a jólétet szimbolizálják, az érzéseket is kifejezik, megerősítik velük. Szerelmes férfiak kedvesüket, asszonyok a férjüket ajándékozzák meg ékszerekkel, drágakövekkel, sejtve-bízva erejüket; hűséget, örök szerelmet remélve.
A hagyományokból manapság szinte csak a gyémánttal díszített eljegyzési gyűrű maradt meg, a többi kristály üzenete lassan feledésbe merül.
A kör misztériuma
A karikagyűrű múltja messzire, talán egészen Egyiptomig nyúlik vissza, de valódi jelentőséget az ókori Rómában nyert. Ekkor már a leánykérést egy vasgyűrű átadásával hitelesítették. Innen került át a keresztény kultúrába, és a középkortól kezdve az esküvői szertartások részévé vált. A férfiak széles körben csak a XX. századtól kezdve viselték a házasságot jelképező gyűrűt.
A kör az egyik legősibb szimbólum. Hasonlatos az uroboruszhoz, a saját farkába harapó kígyóhoz, ami az örökkévalóságot, a folyamatos megújulást, az emberi tökéletességet jelképezi.
Ezért a házassági gyűrű folytonosságát a legtöbbször nem „szakították” meg drágakőberakással.
Időtálló kapcsolat
A gyémántnak, mint szerelmi ajándéknak nincs ősi kultúrtörténeti jelentősége, így csak a kristály jellegzetességeire hagyatkozhatunk, ha az eljegyzési gyűrűben betöltött szerepére vagyunk kíváncsiak. Főleg ha ékszerajándékunknak nem csupán az értéke vagy a divatossága a döntő szempont.
A gyémánt ragyogó és sérthetetlen.
A neve is erre utal: a diamond/adamant kifejezés a görög adamasz, vagyis a legyőzhetetlen szóból ered. Szoros szénkötései rendkívüli szilárdságot biztosítanak, ez teszi az egyik legpuhább elemet a Föld legkeményebb ásványává. Emellett kiváló hővezető, csiszolása csak másik gyémántkristállyal vagy gyémántporral lehetséges, és általában érzéketlen a vegyi reagensekkel szemben.
Tehát ha valaki gyémántot választ, ezzel a drágakővel érzelmeinek tisztaságát és állandóságát, „legyőzhetetlenségét” fejezheti ki, miközben a magasztos tündöklés mögött mindig lesz egyfajta fenséges tartózkodás, megközelíthetetlenség is.
Történetből tradíció
Kínában, egy ismert népmese alapján gyönyörű hagyomány alakult ki a szerelmesek között.
A történet szerint egy ifjú lepkegyűjtő színpompás pillangót vett üldözőbe. Annyira belefeledkezett a csodás lény látványába, hogy észre sem vette, és betévedt egy hatalmas úr, egy mandarin kertjébe. A varázslatos parkban szépséges lányt pillantott meg, aki szebb volt a pillangónál és szebb volt bárminél, amit addigi életében látott. A két fiatal összenézett, és azonnal szerelemre lobbantak egymás iránt.
A történet szerint a szerencsés ifjút nem ítélték el birtokháborításért, sőt a leány kezét is elnyerte. Azóta Kínában a jegyesek faragott jáde-pillangót ajándékoznak egymásnak.
„Íme, az antrax, Ofir földjének szentelt köve - mondta a király. - Forró és nedves. Nézd csak, olyan vörös, mint a vér, mint az alkonyat, mint a kibomló gránátvirág, mint az engedi szőlők sűrű bora, mint a te ajkad, Szulamitom, a te ajkad reggel, a szerelmes éjszaka után. Ez a kő a szerelem köve, a szerelemé, a haragé és a véré. Ha lázban gyötrődő vagy vágytól részegült ember viseli, felmelegszik és vörös lánggal ég. Húzd az ujjadra, szerelmem, és meglátod, fellángol.”
Alekszandr Ivanovics Kuprin: Szulamit
Alekszandr Ivanovics Kuprin: Szulamit
Azon túl, hogy a gazdagságot, a jólétet szimbolizálják, az érzéseket is kifejezik, megerősítik velük. Szerelmes férfiak kedvesüket, asszonyok a férjüket ajándékozzák meg ékszerekkel, drágakövekkel, sejtve-bízva erejüket; hűséget, örök szerelmet remélve.
A hagyományokból manapság szinte csak a gyémánttal díszített eljegyzési gyűrű maradt meg, a többi kristály üzenete lassan feledésbe merül.
A karikagyűrű múltja messzire, talán egészen Egyiptomig nyúlik vissza, de valódi jelentőséget az ókori Rómában nyert. Ekkor már a leánykérést egy vasgyűrű átadásával hitelesítették. Innen került át a keresztény kultúrába, és a középkortól kezdve az esküvői szertartások részévé vált. A férfiak széles körben csak a XX. századtól kezdve viselték a házasságot jelképező gyűrűt.
A kör az egyik legősibb szimbólum. Hasonlatos az uroboruszhoz, a saját farkába harapó kígyóhoz, ami az örökkévalóságot, a folyamatos megújulást, az emberi tökéletességet jelképezi.
Ezért a házassági gyűrű folytonosságát a legtöbbször nem „szakították” meg drágakőberakással.
A gyémántnak, mint szerelmi ajándéknak nincs ősi kultúrtörténeti jelentősége, így csak a kristály jellegzetességeire hagyatkozhatunk, ha az eljegyzési gyűrűben betöltött szerepére vagyunk kíváncsiak. Főleg ha ékszerajándékunknak nem csupán az értéke vagy a divatossága a döntő szempont.
A gyémánt ragyogó és sérthetetlen.
A neve is erre utal: a diamond/adamant kifejezés a görög adamasz, vagyis a legyőzhetetlen szóból ered. Szoros szénkötései rendkívüli szilárdságot biztosítanak, ez teszi az egyik legpuhább elemet a Föld legkeményebb ásványává. Emellett kiváló hővezető, csiszolása csak másik gyémántkristállyal vagy gyémántporral lehetséges, és általában érzéketlen a vegyi reagensekkel szemben.
Tehát ha valaki gyémántot választ, ezzel a drágakővel érzelmeinek tisztaságát és állandóságát, „legyőzhetetlenségét” fejezheti ki, miközben a magasztos tündöklés mögött mindig lesz egyfajta fenséges tartózkodás, megközelíthetetlenség is.
Kínában, egy ismert népmese alapján gyönyörű hagyomány alakult ki a szerelmesek között.
A történet szerint egy ifjú lepkegyűjtő színpompás pillangót vett üldözőbe. Annyira belefeledkezett a csodás lény látványába, hogy észre sem vette, és betévedt egy hatalmas úr, egy mandarin kertjébe. A varázslatos parkban szépséges lányt pillantott meg, aki szebb volt a pillangónál és szebb volt bárminél, amit addigi életében látott. A két fiatal összenézett, és azonnal szerelemre lobbantak egymás iránt.
A történet szerint a szerencsés ifjút nem ítélték el birtokháborításért, sőt a leány kezét is elnyerte. Azóta Kínában a jegyesek faragott jáde-pillangót ajándékoznak egymásnak.