A legsötétebb Skorpió újhold

Kivételesen nem az idézettel kezdem a bejegyzésem. Mert a vers, amit ide találtam, nem felvezetője, hanem útravalója lesz  gondolataimnak.

A holt hold halála
Újra újhold van. Plusz egy hibrid napfogyatkozás.
2013.11.03-án, vasárnap (budapesti idő szerint 13 óra 51 perckor) egymás hegyén-hátán tornyosulnak a planéták a Skorpióban: Merkúr, felszálló holdcsomópont, Nap, Hold, Szaturnusz.
Csak hogy hangsúlyozzuk a Skorpió-jelleget: ráadásul mindez a 8-as, vagyis a halál és újjászületés házban. Nem elég?
Lehet még fokozni! Egy Neptunusszal az aszcendensen.
Már megint csak én jöttem ettől lázba? Akkor megpróbálom lefordítan 

A tiszta lap feltétele
Az újhold, mint mindig a megújulás lehetőségét hordozza magában. Most azonban a bolygóhalmozódásnak köszönhetően nem csak tudatos (Nap) és lelki (Hold) szinten, hanem a gondolkodásban (Merkúr), sőt a karmikus mintában is (Szaturnusz, holdcsomópont) tisztára törölhetjük a táblánkat.
Ennek feltétele a Skorpió energiáját figyelembe véve roppant egyszerű: "halj meg, hogy légy".

Ha valóban változni szeretnénk, nincs helye több megalkuvásnak, kétes értékű kompromisszumnak önmagunkkal, ám a csillogó, félrevezető illúziók még hangsúlyosan jelen vannak. Ez jelenthet önbecsapást, de a spirituális tapasztalatok is félrevezethetnek bennünket. Nem elég tovább a felszínen járni. Mélyre kell merülni. Foglalkozni végre az életünk legnehezebben megélt, sötét oldalával. Amiket eddig halogattunk, tologattunk, félresöpörtünk, megváltásra várnak. Találkozhatunk a félelmeinkkel, árnyainkkal, életünk válságaival, titkainkkal, tabuinkkal.

Cserébe minden, amit itt és most az önfelszabadítás és az újjászületés érdekében történik (Nádas Nándor szavait idézve), minden, amit a láthatatlanból a láthatóba átemelünk - az ige, a gondolat, a szó, a tett - átalakító erejű mágikus aktus.

Eloldozás
ÜDVÖZÜLT VÁGY

Csak a bölcsnek szól beszédem,
mert a tömeg gúnnyal várna:
az élők közt azt dicsérem,
kinek lánghalál a vágya.

Hűl a nászéj, amely nemzett,
és amelyben te nemzettél,
s ismeretlen érzés lep meg
csöndes-fényű mécsesednél.

Nem tart többé fogságában
a sötétség ölelése,
indulsz új vágytól ziláltan
magasabb egyesülésre.

Távolság se húz a földre,
röppensz, bűverő igéz,
és legvégül fényre törve
sóvár pillangó, elégsz.

Halj meg és légy! - Érd el ezt,
engedd, hogy betöltsön,
vagy zavart vendég lehetsz
csak a sötét Földön.

- J.W. Goethe (Eörsi István fordítása) -