2017. január 11., szerda

Öreg hold

Telihold a Bak havában: 2017.01.12 (12h34p)

"A mesehősöknek nincs múltjuk, az állandó jelenben élnek. Nem tervezgetnek, hanem cselekszenek, nem elképzelik, hogy hogyan szeretnének élni, hanem konkrét lépéseket tesznek ennek érdekében."
(Boldizsár Ildikó)

Felnőtté válni nem könnyű feladat. Ráadásul a gyermek-lét és a felnőtt-lét határmezsgyéje nem egyértelmű, tiszta választóvonal. A felnőttség nem egy ország, ahova személyi igazolványunk életkor-azonosítója alapján beléphetünk és onnantól teljes jogú polgárokká válunk. Felnőtté válni többlépcsős, lassú folyamat, maga az élet. Tulajdonképpen három fontos, felismerhető állomása mégiscsak van, habár lelkünk kisebb-nagyobb része állandóan ingázik a gyermekség és a felnőttség között.

Először azt gondoljuk, hogy az a bűvös 18-as szám, a nagykorúság lélektana, tesz bennünket felnőtté. Hirtelen minden szabad, ami korábban tilos volt. Lehet legálisan alkoholt fogyasztani, dohányozni, szavazni, hitelt felvenni, házasodni vagy akár horrorfilmet nézni. Hivatalosan kikerülünk a szülők felügyelete és felelőssége alól, de a mai tendenciákat tekintve sokan csupán egyoldalúan élnek ezzel a joggal és még jó 10-15 évig maradnak a "mamahotelek" komfortjában. Az egyoldalúság nem azért van, mert nincs lehetőség elköltözni (hiszen korábban is több generáció élt egy fedél alatt), hanem az anyagi és egyéb felelősség fel nem vállalása miatt.

A második felnőtté válás már nem egy bizonyos életkorhoz köthető. Inkább ahhoz a tapasztalathoz, mikor találkozunk a felelősséggel. Mikor az életnek súlya, nyomatéka lesz. Házasság, válás, egy gyermek érkezése, egy közeli hozzátartozó elvesztése vagy bármilyen olyan esemény, ami kimozdít bennünket a korábbi kerékvágásból.

Az életkori és tapasztalati felnőttség után van egy harmadik is: az önismereti út során szerzett felnőtté válás. Amikor a lehető legteljesebb mértékben vállaljuk a felelősséget önmagunkért. Amikor nem a környezetünkben keressük a megakasztó tényezőket. Amelyik pillanattól kezdve nem a szüleinket, a házastársunkat, a főnökünket, a kormányt vagy az életet okoljuk azért, ha valami nem úgy történik, ahogy mi akarjuk. Amikor egy öregember szemével tekintünk az életre: elfogadjuk a sorsot.

Sajnos gyakran ez a felismerés túl későn vagy talán sosem jön el. De minél korábban az életünk részévé tesszük a felelősségvállalást, annál hosszabb távon élvezhetjük az előnyeit.
A mesék felelősségvállalásra tanítanak bennünket. A szegény fiú nem az anyját okolja a rossz anyagi körülmények miatt, nem hányja a szemére, hogy nem vesz neki kacsalábon forgó palotát, hófehér versenyparipát vagy iPhone 7-et, hanem elindul magának fele királyságot szerezni.
Az út során gyakorolja a döntésekben és a cselekvésben rejlő felelősségvállalás szabadságát, illetve viseli azok következményeit. De ezen keresztül megtanulja az önállóságot, az egészséges önbecsülést és kivívja mások tiszteletét, elismerését. Az élet pedig ennek megfelelően megjutalmazza.

Boldizsár Ildikó idézetét egy picit pontosítanám: a mesehősöknek a jelenében van a múltja, hiszen a szegény legénynek vannak szegény szülei, szegény életkörülményei, lehetetlennek tűnő jövőképe - egyszerűen csak nem ragad bele ezekbe.
Nekünk is van múltunk. Az élet homokórájában percről percre egyre növekszik a múlt-pillanatok halma és fogyatkozik a jövőé. Megmásítani nem lehet a folyamatot, a személyes életórába zárt homokszemcsék mennyisége adott. De a jelenben éléssel a megélt idő minősége változtatható. Tartalmasabbá, értékesebbé tehető.
A mostani telihold képletben egy lélegzetvételnyi momentumra megáll az idő. A sors, a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolódik. A Nap-Plútó együttállástól indul az Uránusz, Hold, Jupiter átfutó kvadrátja, amit a Nyilas Szaturnusz és a 22 fokon lévő Halak Kheirón old.

A Bak Nap-Plútó a tudatos és felelősségteljes változtatást, én-transzformációt jelenti. Ha mesei archetípust keresünk hozzá, akkor ő az álruhás öreg boszorkány, aki ha eljön az idő csodás érett nővé változik. Ezek a mesealakok arra tanítanak bennünket, hogy ötvözhető az életbölcsesség és az életkedv, a felelősségvállalás és a lelkesedés, a tapasztalat és a fiatalság. Bár ez az első negyedév ezt most igencsak próbára teszi.

Az Uránusz és a Jupiter jelenléte türelmetlenné, nyugtalanná, túlambicionálttá tehet bennünket. De éppúgy hozhat felismeréseket is. Főképp az elköteleződési problémákra, a lustaságra, az önmagunk túl- vagy alulértékelésére, illetve az ezzel összefüggő szülői mintákra tekinthetünk rá.

A Rákban járó telihold a múlt fénylő árnyéka. Ahhoz, hogy túllépjünk ezeken ki kell lépni, ki kell nőni az árnyékból. És ezt gyakran mélyen, tudat alatt egyfajta árulásnak éljük meg.

A Szaturnusz néhány napig még együtt áll a Kígyótartó csillagkép alfájával, és ez a konjunkció az évben még kétszer (júliusban és októberben) megismétlődik. A Kígyótartó nem más, mint a gyógyítás istene, Aszklépiosz. A másik feloldó-pont, Kheirón, pedig az ő mestere volt.

A Nyilasban és a Halakban a gyógyulás elsősorban nem fizikai, hanem tudati-spirituális szinten zajlik. Aszklépiosz álommal, tudatalatti üzenetekkel hozott gyógyulást. Ez azt jelenti, hogy ők "teszik a dolgukat", a múltsebek begyógyításával nem kell túl sokat foglalkoznunk.

Inkább hagyjuk mindezt a hátunk mögött és induljunk el a felelősségteljes, felnőtt létezést felfedezni.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Padparadsa facebook oldalát, itt megteheted.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts with Thumbnails